iPon Hírek

Blue Rider - Össztűz

Dátum | 2016. 04. 04.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

Biztosan sokaknak vannak kósza emlékei balatoni üdülőkkel, kocsmákkal kapcsolatban, ahol verekedős, autóversenyzős, lövöldözős játékokat és flippereket lehetett találni. Volt ahol 1-1 gépet csupán, máshol többet is. Általában semmit nem mondtak a programok nevei, a karakterek sem, mégis megmaradt pár apróság, mint például a 2D-s felülnézetes repülős játék (mint az Aero Fighters), ahol a képernyőn megjelenő mindenféle ellenséget kellett kilőni, a lövedékeket elkerülni és fejlesztéseket, egyre erősebb fegyvereket felszedni. Mindezt egyszerre, egyre nagyobb tömeg ellen, úgyhogy egy ponton végére ért mindenki a figyelme és a reflexei határának, és repülője füstölgő roncsát bámulva olvasta a game over feliratot. Aztán persze ismét nekigyürkőzött, ha volt rá keret.
A Ravegan által kiadott Blue Raider ezeket az emlékeket idézte fel bennem és kiderült, a reflexeim itt is a második pályáig jók nagyjából. Ha pedig game over, akkor újra kell kezdeni a harcot. A háttértörténetről nem nagyon derül ki semmi (pedig a készítők honlapját is megnéztem), egy kék repülő/robotban indulunk és lőnek ránk, mi pedig visszalövünk, és ez így megy, amíg el nem fogy az életerőnk. Közben pedig egyre növekszik a szorzó, ami a lelőtt ellenségek utáni pontszámot adja. A fordulat 25.000 pontonként érkezik életünkbe, ugyanis ennyi kell, hogy kapjunk egy életet. Vagyis nem kell teljesen előröl kezdeni az adott pályát, és akkor a boss harcokról még nem is esett szó! De először a fegyverekről. Az elsődleges fegyver dupla lövésről egészen komoly legyező alakban lövő sorozatvetővé fejleszthető, ha azonban energiafegyverekre fáj a fogunk, azt is lehet találni. Az úgynevezett kapszulák, amik a fegyverünket erősítenék, ugyanis színt is váltanak, és ezáltal fegyvertípust is váltunk. Ezt fontos észben tartanunk, ha nem szeretnénk fegyvert cserélni, ugyanis rosszul időzítve a kapszula felszedését belefuthatunk abba, hogy fegyvert váltottunk, pedig nem is akartuk. A másodlagos fegyverünk egy rakétavető, ami szám szerint 7 lövedéket képes tárolni, ezt újratölthetjük az ellenségekből eső apró tokenekkel, de így sem leszünk elkényeztetve, nem érdemes minden apró fenyegetésre ellövöldözni őket.
És akkor jöjjön pár szó a már emlegetett főellenségekről! A legelső pályán érezni, hogy még fogják a kezünket a készítők, és a pálya végi főellenségnél sincs ez másképp. Körberepülhetjük, ide-oda cikázva, manőverezve lőjük miszlikbe, de ennyivel vége is a szép világnak. A következő térképen már kapaszkodhatunk a billentyűzetbe, kontrollerbe, mert időnként erősen kapkodni kell a fejünket (és a hajónkat), ami többszörösen igaz a boss harcra. Nincs olyan szög, ahonnan ne lőne ránk valami, lézernyalábok csapkodnak, és még páncélba is burkolja magát a nyomorult. Ezek után nem árulok el nagy titkot, hogy a nehézség ennél csak nagyobb lesz. Nem hiába van az a játék jellemzésében is, hogy „Easy to play, hard to beat.”, vagyis arról van szó, hogy a koncepció maga nem túl bonyolult, könnyen bele lehet jönni a játékba, de végigmenni rajta már egy egészen más dolog. Érdekes nosztalgia faktora van ennek a játéknak, és leginkább a komoly kihívásokat keresők szemében lesz népszerű. Aki a reflexeit, a térérzékelését és az alkalmazkodóképességét szeretné próbára tenni, az jó helyen keresgél, a Blue Rider jó társ lesz mindehhez.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. Rimagras
2016.04.04. 16:49
Nekem a cucc eléggé PS2 / Dark Cloud 2 lopásnak tűnik, abban volt ilyen a Ridepod, még a grafika is hasonló.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!