iPon Hírek

Bokida - Heartfelt Reunion, avagy a digitális zen

Dátum | 2017. 06. 07.
Szerző | Nephin
Csoport | JÁTÉK

Az idő, akár egy folyó. Két partján két lélek áll, egymást nézve, egymásra vágyva. Bár valaha egyek voltak, most hatalmas erők tartják őket távol egymástól. Egyikük – nem bírván már elviselni a helyzetet – hírnököt küld a másiknak… Együtt lesznek újra, akkor is, ha mindent elpusztítanak, ami létezik. Nagyjából ez a Bokida – Heartfelt Reunion történetének alapja, melyet a játék elején egy valamelyik távol-keleti nyelven beszélő hölgy ad elő (talán koreai lehetett), némi fekete-fehér animációval kísérve. Hangulatból jeles, az egész sztori és a látvány megadja kalandjaink alap-hangszínét, mely aztán végigkísér minket utunk során.
A Bokida egy belső nézetes fejtörőhalmaz, színtere pedig egy olyan világ, ahol általában vagy a fekete, vagy a fehér szín uralja a titokzatos tájat. Talán kitaláltátok, hogy a már említett hírnök szerepét töltjük majd be. Rejtélyes megbízónk különleges képességeket is biztosít számunkra: különböző, színes kockákat tudunk létrehozni, de képesek vagyunk arra is, hogy szétdaraboljunk, eltüntessünk, vagy odébb toljunk dolgokat. Feladatunk az, hogy aktiváljuk a játék világában feltűnő monolitokat. Mindegyik tömb újabb, egyedi rejtvényt jelent, melynek megoldása szükséges ahhoz, hogy végül beizzíthassuk az adott monolitot. Találhatunk még számos szentélyszerű helyet, ahol új képességekre tehetünk szert, illetve több, mint hatvan (egészen pontosan 67) memóriagömböt is szétszórtak a Bokida hatalmas, nyílt, szabadon bejárható világában. Ha ez nem lenne elég, rálelhetünk még jónéhány jelzőoszlopra, melyeken különböző keleti bölcsességeket, filozófiai idézeteket olvashatunk, akár magától Lao Ce-től is (Az Út és Erény könyve című munkája a taoizmus egyik alapműve). Ahogy említettem, a térképen oda megyünk, ahová akarunk. A rengeteg szintkülönbség, óriási, elhagyott épület, gigantikus természeti képződmény miatt kapóra jön, hogy hírnökünk remekül mozog, magasra tud ugrani, sőt, még vitorlázni is képes a levegőben, eséskor pedig nem sérül meg. A Bokidában minden a minimalista, zen-szerű hangulatot szolgálja. A játék elején felvázolt történet csak a keretet adja, a megtalált idézetek, jelzések, a monolitok aktiválásának környezeti hatásai csak irányt mutatnak ahhoz, hogyan értelmezzük az eseményeket saját magunk számára – itt biztosan nem rágnak a szánkba semmit, csupán finom utalásokkal terelgetnek erre, vagy arra, megadva a lehetőséget saját gondolataink szárba szökkenésének. Azt hiszem, itt veszít majd el egy adagnyi játékost az alkotás: legtöbbször kifejezetten absztrakt látásmód és ötletek kerülnek elénk, melyek nem biztos, hogy bárki számára könnyen értelmezhetőek lesznek.
Maguk a rejtvények nagyon érdekesek: szervesen kapcsolódnak a körülöttünk lévő tájhoz, ugyanakkor számos kihívást tartogatnak. A játékban nekünk adott, szinte határtalan szabadság miatt minden fejtörőt megoldhatunk a négy alapképesség segítségével, tehát nem okoz gondot, ha épp nem jártunk még valamelyik szentélyben, ahol egy bizonyos extra skillt zsebelhetünk be. Az építésen, vágáson, tologatáson és tisztogatáson kívül csupán rengeteg logikára és jó térlátásra lesz szükségünk. A kihívások fokozatosan nehezednek, ha megakadnánk, otthagyhatjuk az adott rejtvényt, megnézhetünk más helyeket és később visszatérhetünk, hogy újra megpróbáljuk, sőt, sokszor különböző ötleteket is begyűjthetünk más fejtörőkből ahhoz, hogyan oldjuk meg a problémás feladatot. Bár a Bokida jelentős részét ezek a rejtvények teszik ki, a játék egyik legfontosabb szórakoztatási eleme a világban való közlekedés. Az irányítás egyszerű és magától értetődő, minden lépést fokozatosan mutatnak meg és mindegyik tökéletesen illeszkedik a többi közé. A mozgás kifejezetten élvezetes, teljesen zökkenőmentes, csodálatos, ahogy Supermanként siklunk a furcsa táj felett. Mindezt a lehető legjobban támasztja alá a zene is, mely meghúzódik ugyan a háttérben, de összességében fontos összetevője a játék hihetetlenül relaxáló, nyugodt hangulatának. Ami nem tetszett, az a mentési rendszer. Manuális mentésre nem találtam opciót, az autosave pedig úgy történik, hogy arról nem kapunk semmiféle információt, így gyakorlatilag fogalmunk sincs, hol fogunk újra belépni, ha kilépünk a játékból. Ez főleg akkor problémás, ha mondjuk egy-másfél órányi játékmenettel korábbra ugrunk vissza a következő alkalommal.
A Bokida – Heartfelt Reunion egy lenyűgöző alkotás, mely sokkal többet nyújt annál, mint amit egy átlagos, belső nézetes rejtvény-kalandjátéktól várnánk, főleg, ha hozzátesszük, hogy ez a francia Rice Cooker Republic első projektje (remélem, a második is minimum ilyen jó lesz). A történet érdekes, ugyanakkor teret hagy egyéni interpretációnak, az irányítás gyakorlatilag tökéletes, a látvány teljesen szokatlan és újszerű. A játék által nyújtott, álomszerű, kicsit idegen, mégis ismerős élmény és a filozófiai idézetekkel alátámasztott, szinte a gondolkodás egy más, magasabb dimenzióba helyezésére épülő világ rendkívül absztrakt mivolta miatt viszont lesznek, akik elveszíthetik érdeklődésüket iránta. Ha azonban kedvelitek a keleti bölcseleteket, szerettek rejtvényeket fejteni és elgondolkodni bizonyos dolgokon, esetleg egy hihetetlenül pihentető kikapcsolódást nyújtó játékra vágytok, ne hagyjátok ki!
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!