iPon Hírek

Búgócsigaként bukdácsol pályáján egy exobolygó

Dátum | 2014. 02. 10.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Kepler-űrtávcső segítségével a csillagászok felfedeztek egy rendkívül különös bolygót: a Kepler-413b forgástengelyének pozíciója olyan gyorsasággal változik, hogy egy esetlegesen rajta „kikötő” űrturista komoly gondban lenne, ha az évszakhoz illő öltözéket próbálna választani. Az úgynevezett precesszió egy tengely külső forgatónyomaték hatására bekövetkező elmozdulását jelenti, a Föld pályasíkkal 23,5 fokos szöget bezáró forgástengelye például a Nap és a Hold forgatónyomatékának hatására mozdul el, és több mint 26 ezer évre van szükség ahhoz, hogy egy teljes kört írjon le. A 2300 fényévnyire, a Hattyú csillagképben található Kepler-413b ehhez képest olyan, mint egy őrült búgócsiga: a forgástengely és a pályasík által bezárt szög 11 év alatt akár 30 fokkal is megváltozhat, így az évszakok vad összevisszaságban követik egymást rajta. A rendszer középpontjában egy K színképtípusú, avagy narancssárga törpe és egy vörös törpe kettőse járja táncát. A bolygó 66 földi nap alatt kerüli meg központi csillagait, és a Földről nézve maga pálya is „billegni” látszik, mivel 2,5 fokos szöget zár be a két csillag által meghatározott keringési síkkal. (A bevezetőben említett űrturistának persze a valóságban sosem kell majd megküzdenie a bolygó kaotikus klímájával, mivel az egyrészt túlságosan is forró az élethez, másrészt pedig a Kepler-413b egy Neptunusznál nagyobb gázóriás.) A Kepler fedési módszerrel kutat az extraszoláris planéták után, többé-kevésbé periodikus elhalványodásokat igyekezve azonosítani a megfigyelt csillagokon. A most felfedezett bolygó egészen különleges mintázatként bukkant fel az adatsorban, magyarázza Veselin Kostov, a Johns Hopkins Egyetem csillagásza. A rendelkezésre álló 1500 napnyi megfigyelési adatot vizsgálva érdekes periodicitást figyeltek meg a kutatók: az első 180 napban három átvonulást észleltek, 66 naponta egyet, majd 800 napos szünet következett, amit 5 újabb, 66 naponként bekövetkező átvonulás követett. Az adatok alapján sikerült felvázolni a rendszer modelljét, amely szerint a következő Földről észlelhető átvonulásra 2020-ban kerül majd sor a pálya billegése miatt. A szakértők értetlenül állnak az előtt, hogy miért viselkedik úgy a bolygó, ahogy a megfigyelések sugallják. Elképzelhető, hogy más égitestek (bolygók vagy egy harmadik csillag) is akadnak a rendszerben, és ezek hatása tükröződik a külső szemlélő számára kaotikusnak tűnő mozgásban. Nem tudni azt sem, hogy mennyire számítanak gyakorinak a hasonló bolygók az univerzumban, hiszen óriási szerencse kell azonosításukhoz: nem elég, ha a rövid periódusúak, ki kell fogni azt az időpontot is, amikor pályasíkjuk olyan, hogy a Földről nézve átvonulnak csillaguk előtt.
A különös bolygóra a Kepler küldetésének első szakaszában összegyűjtött adatok segítségével sikerült ráakadni. Ahogy arról már több ízben beszámoltunk, az űrtávcső pozícionáló rendszere tavaly végleg felmondta a szolgálatot, így úgy tűnt, pályafutása véget érhet, hiszen működéséhez alapkövetelmény volt, hogy hosszú ideig legyen képes egyetlen égterületre koncentrálni. Tavaly novemberben aztán a NASA mérnökei zseniális tervvel álltak elő a Kepler megmentésére: a K2 névre keresztelt új küldetésben a Nap sugárnyomása kapta meg a harmadik, elromlott reakciós kerék szerepét. Mivel az űrtávcső külső felszínén a hosszanti tengely mentén szimmetrikusan vannak elhelyezve a napelemek, a kutatók úgy gondolták, hogy megfelelő beállítás mellett a fotonok ereje elegendő lehet ahhoz, hogy egyenesben tartsa a műszert. A másik két, még működő reakciós kerékkel pedig érdekesnek tűnő területek felé lehetne irányítani a távcsövet, amelyeket aztán közel három hónapig figyelhetne a műszer, mielőtt központi csillagunk fénye megzavarná az észlelést. Az ötletet azóta tesztelni kezdték, és úgy tűnik, működik. A Kepler januárban több mint fél éves kihagyás után újabb exobolygót kapott lencsevégre. Bár az égitest felfedezése ezúttal nem az űrtávcsőnek köszönhető, az újfajta pozícionálás révén sikerült a Keplerrel is észlelni a bolygót. A többi teszt is rendben halad, így az űrtávcső irányítóinak tervei szerint márciustól hivatalosan is kezdetét veszi a K2-misszió. Ennek egy kicsit más lesz a célja, mint az eredeti küldetésé volt, mivel az űrtávcső ezúttal egyszerre csak 75 napig fog vizsgálni egy-egy égi területet, ami vélhetően kevés lesz ahhoz, hogy a Földhöz hasonló méretű, naptípusú csillagok körül keringő bolygókra akadjon. Ehelyett az új küldetés a fiatal csillagokra és az ezek körül található protoplanetáris korongokra koncentrál majd, adatokat gyűjtve annak megfejtéséhez, hogyan is keletkeznek a bolygórendszerek.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. gabesz7630
2014.02.11. 08:20
Szerintem egyszeruen magahoz kepest aranytalanul nagy holdja volt (vagy van es "osszevissza kaosz" palyan kering) ugyanugy mint a foldnek aztan az eltuzott es nincs ami megtartsa a tengelydolest.
Elobb utob beall majd valamiylen fix szogben.
Hold is szepen lassan sunnyog elfele.
Mondjuk a palya lengeset egy bazi meretu hold nem magyarazna.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!