iPon Hírek

Clockwork Empires – Cthulhu és a telepesek

Dátum | 2016. 11. 11.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

Ha jól sejtem, a fejlesztőcsapat nagy része Lovecraft művein nőtt fel, ami mellett intravénásan kapták a steampunk löketeket is. Ezek után a városépítős, feladat és gyártás menedzselős játékokra pillantva kipattant az elméjükből a szent szikra, és lőn a Clockwork Empires. A hosszas korai hozzáférés után a világ elé lépett ez az érdekes hibrid, de úgy tűnik a gyerekbetegségek megmaradtak, de az is lehet, hogy csak a kultisták és a sötét energiák elűzése vallott kudarcot. Telepesekként expedícióra indulunk, a Birodalomért, a Királynőért, az új földrészek meghódításáért. Arról viszont keveset mondanak, mi is vár minket. Mérsékelt, hideg és trópusi területen kezdhetjük meg kis csoportunk vezetését, ez önmagában nehézségi fokozatot is jelent. Érthető, hiszen a farkasordító hideg és a termőterületek alacsony száma komoly kihívás elé állít mindenkit, telepesként és vezetőként is. Sokkal jobban járunk, ha egy kellemes, erdős, rétekkel és dombokkal teleszórt vidéken kezdünk, ahol ráadásul az ujjaink sem fagynak le. Életbiztosításnak azért ne vegyük mindezt, hiszen elvadult és fura tájon járunk. Dimbes-dombos, mocsaras, földrész vesz körbe minket, ahová az óriási léghajók épp annyi ellátmányt dobtak le, ami pár napig elég. Vagyis jobb, ha nekilátunk az építésnek, a termelésnek és a mezőgazdaság kiépítésének, egyebek mellett. Első lépésként a talajt kell, hogy szép laposra egyengessük embereinkkel, erre kerülnek majd az épületek alapozásai és a szántóterületek barázdái. Nyersanyagokat, követ, fát, agyagot, ehető növényeket keresünk, majd szépen lassan fejleszteni kezdjük a települést.
A játékban az első csavart az adja, hogy kétféle emberünk van: a felügyelő, mellette pedig a munkások, akiket az előzőek vezetése alá rendelhetjük. Itt vagy én értettem félre, vagy a játék gabalyodott bele valamibe, ugyanis a kukoricaföldeken mindkét „kaszt” képviselői serényen dolgoztak. A konyhában vagy a fűrésztelepen viszont nem, a felderítő/vadász házában pedig ismét rendben volt a dolog. A lényeg, hogy egy felügyelő kell, hogy az adott épületet (vagy területet) használni tudjuk, és munkások a termeléshez. A különféle munkákhoz, pl. betakarítás, földegyengetés, kőfejtés és gyűjtögetés is egy ráérő felügyelő kell, őt követik, mondjuk fát vágni a munkásai, de ő maga is részt vesz mindebben. Azok a munkások, akik nem kapnak felügyelőt, céltalanul őgyelegnek, ahogy azok is, akiknek a munkaasztala épp használaton kívül van. Nem túl összetett ez a rendszer, de sajnos így is voltak vele bajaim, főként mivel mi csak kiadjuk a munkát, a legyártandó tárgyak számát vagy épp a lerakásuk helyét. A többit a gép intézi, van, hogy jól, máskor pedig kevésbé. Az erre-arra szétszórt nyersanyagokat is az MI szedi össze, kivéve, amikor úgy dönt, hogy az a köteg deszka vagy érc bizony ott marad. Lehet, azért tűnik ez frusztrálónak, mert a hasonló alapokra építő RimWorld elkényeztetett azzal, hogy minden szépen parancsba adható, irányítható és megszervezhető. Annak a kibogozása, hogy melyik műhelyben milyen gyártó asztalt készíthetünk másféle műhelyekbe, az elején egyszerű. Aztán – mivel a tutorial ilyesmire nem tér ki – nyomozhatunk kedvünkre. Ráadásul úgy, hogy nem ismerjük az alapanyagokat, főként a fejlettebbeket. Némi logika van benne, de inkább szenvedéssel jár mindez és ez a játék több pontjára is igaz. Úgy gondolom egy második tutorial, ami mondjuk a fejlesztésekkel, a bonyolultabb eszközökkel és épületekkel ismertethet meg, sokat tudott volna segíteni. Így viszont maradt az ide-oda klikkelgetés, a „gyártsunk belőle egyet, hátha ez az”, és a telepeseink rohangálása, mert épp fogalmunk sincs, hogyan szerelhetnénk fel azt az épületet, ami segítene nekik.
A Clockwork Empires jól ötvözi a steampunk és a Lovecrafti világ elemeit. Rejtélyes és torz lényekkel, sötét energiákat árasztó tárgyakkal, kultistákkal és az őrületbe taszító természetellenes eseményekkel támadja meg elménk épségét. Ez adja a szerepjátékos elemek egyik alapját. Arra mondjuk nem tért ki a játék, hogy hogyan lehet védekezni a borzalmak ellen, de legalább teljesen senki nem őrült meg a kis falumban. Persze páran sötét csuklyába bújtak, vörös fényt árasztó gyertyák mellett szentségtelen rituálékat végeztek, de a kukorica egész jól termett, a megtalált varázskönyveket pedig elraktuk a raktárba. Mi baj lehet? Az embereink a boldogság – épelméjűség – félelem főjellemzőkkel bírnak, melyek közül az elsőt igyekeznünk kell magasan tartani, a másik kettőt pedig elkerülni, meggyógyítani. A játék a kocsmát ajánlotta, de lehet a templom sem ártott volna... Az egészben csak az a fura, hogy az alapok elmagyarázása után elengedi a kezünket a játék, a saját káromon felfedezés pedig nem egyenlő azzal, hogy fogalmam sincs mit, hogyan, merre. Emellett a gyártást sem lehet úgy beállítani, hogy többféle dolgot készítsen derék emberünk, vagyis marad a visszaugrálás, ha 3-4 féle dologból 1-1 darab kell. Ez a házak dekorálásában (ami a boldogság egyik alapja) elég lassan megy. De sajnos az egész játék vontatott, és a legkönnyebb fokozaton (nem is enged mással kezdeni a Clockwork Empires) is pár óra után letarolt egy felébredt ősi szörnyeteg. Valamit nem jól csináltam, az biztos, hiszen a fémek megmunkálásánál is megakadtam, mivel nem tudtam melyik épület gyártja az alap kohót, magától pedig nem akart felépülni. Ez azért is fura, mert a műhelyekben az alap gyártó-asztalokhoz nem kell semmi különös általában. De az is lehetséges, hogy rosszul álltak a csillagok, a sorsom pedig a kudarcra ítéltetett kezdetektől fogva. Sajnos a hibákból akad még szép számmal. Az egyik házat nem tudtam lerombolni, mert minden alkalommal, ha ki akartam adni a parancsot, lefagyott a játék. Van rá esély, hogy a Sötét Erők védelmezték, ki tudja miért… A fagyás amúgy is gyakori volt, mondjuk úgy, óránként egy, az automatikus mentés pedig ugyan mindig segített, de ennek fejében kb. 5 percenként megakasztotta a játékot a kis „most mentek épp, nyugi” képernyőjével. A telepeseket irányító MI-re is ráférne a csiszolás, a bonyolult craftingot pedig kicsit kibogozhatnák az egyszeri játékosnak. Ettől függetlenül az ötlet és a koncepció nagyon is jó és ezért sajnálom, hogy az elvileg kész játék több sebtől is vérzik. Megmenteni pedig ugyanúgy nem lehet egyelőre, mint a sérült katonáimat, akiknek gyógyszert sem tudtam gyártani, hasonló elakadás miatt, mint a fémmunkálásnál. Sokadjára újrakezdeni pedig nem volt kedvem. Bízni lehet a patch-ekben, abban, hogy stabilabb, átláthatóbb játék lesz a Clockwork Empiresből idővel, de a jelenlegi állapotában ez kevés. Csak annak ajánlom, aki imádja a Cthulhu világára hajazó horror játékokat, a városépítésnél jobb mókát el sem tud képzelni és hajlandó elméje épségét is kockáztatni. Fhtagn!
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!