iPon Hírek

Cosmic Star Heroine – Többet ésszel, mint erővel

Dátum | 2017. 05. 04.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

Ha meg kellene választani a Steam robbanásszerű elterjedése után gomba módra szaporodó, igénytelen független fejlesztői csapatok jelképét, sokan alighanem SNES-korszakot majmoló, JRPG-utánzatokra adnák le a voksukat. Mindez nem csoda, hiszen ezek befektetést is alig igényelnek, tehát több, mint ideálisak a kispénzű indie-k számára. Elég beruházni egy kifejezetten efféle programok készítéséhez használható, olcsó szoftverbe, majd minimális munkával, pár hónap alatt össze is lehet csapni egy olyan alkotást, amit ha csupán pár száz, a műfajt kritika nélkül imádó rajongó vesz meg, akkor is csinos hasznot zsebelhet be a készítője. Szerencsére azonban egyrészt a Valve által bevezetett két órás pénz-visszafizetési korlát megjelenése után drasztikusan visszaesett az efféle fércművek aránya, másfelől, akadnak olyan, minden elismerést megérdemlő alkotóközösségek, amiknek tagjait nem a könnyű kereset lehetősége hajtja, hanem az a vágy, hogy valami valóban szórakoztatót tegyenek le az asztalra és így alapozzák meg a jövőjüket. A Zeboyd Games munkatársai is ebbe a szűk körbe tartoznak, mivel 2011-ben megjelent sikercímük, a japán szerepjátékok kliséit kikarikírozó, főszereplőjének Lovecraft leghíresebb teremtményét megtevő Cthulhu Saves the World csak a Steamen több, mint hatszázezer példányban talált gazdára. Legújabb művük, a Kickstarteren százharmincezer dollárt összekalapozó Cosmic Star Heroine némileg letér a kitaposott ösvényről, mert ezúttal nem paródiáról, hanem egy izgalmas és fordulatos, a humort sem nélkülöző cyberpunk-krimi hibridről van szó. Lássuk hát, hogy mi is készült a stúdió boszorkánykonyhájában! Alyssa L’Salle az API rendfenntartó ügynökség egyik legjobban képzett katonája, aki éles eszének és az évek során tökéletesre csiszolt harci technikájának köszönhetően minden helyzetben bevethető. Kommandósunk maximálisan elégedett az életével és bár néha kissé kreatívan értelmezi a parancsokat, eszébe sem jut, hogy ne egy olajozottan működő gépezet hasznos fogaskerekeként éljen. Ám egy nap olyan információk birtokába jut, amik miatt nem marad más választása, minthogy felrúgva korábbi életét, a saját feje után menjen és minden szabályt áthágva, renegátként szolgáltasson igazságot. Nem túl eredeti, helyenként kissé harsány és túl gyorsan előrehaladó, ám a maga módján mégis izgalmas és érdekes történetet kapunk, amiben egymást követik a fura, de szerethető figurák. Paranoid hackerrel, kibernetikus beültetésekkel bíró, rovarszerű idegen lénnyel és szellemre hajazó magánnyomozóval épp úgy összefuthatunk, mint közel elpusztíthatatlan, a nyers erőt mindenek elé helyező, bizarr külsejű fejvadásszal, vagy utcagyerekből lett énekessel és ezzel a lista még koránt sem teljes. Mindegyikük saját, ha nem is túl bonyolult személyiséggel bír, ergo garantált, hogy megtaláljuk a magunk kedvencét.
A kissé döcögő cselekményt tehát még bőven meg tudják menteni a karakterek, de ezzel együtt játék lelke nem a sztori, hanem az észt és taktikai érzéket igénylő, remélhetőleg sok, hasonló területen működő csapat számára követendő példaként szolgáló harcrendszer. A legtöbb JRPG gyenge pontja az, hogy a csaták idővel pár, izzasztó főellenséget leszámítva óhatatlanul szürke, izgalmaktól mentes favágássá silányulnak, mivel nincs más dolgunk, mint kitalálni, hogy mi is az a mindent vivő kombináció, amivel érvényesülhetünk, aztán elég, ha ezt ismételgetjük mindaddig, ameddig el nem unjuk az egészet. Itt viszont hőseink képességeinek java része csak harconként egyszer használható, aztán ha vissza akarjuk tölteni, el kell vesztegetnünk egy kört a pihenéssel, ami egy kiélezett helyzetben a legjobb recept a biztos halálhoz. Oda kell hát figyelnünk, hogy mit mikor és melyik ellenfélre lövünk el, mert ha lankad az éberségünk, akkor könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy vissza kell töltenünk egy korábbi mentésünket. Ez már önmagában is érdekes újítás, de az amúgy sem egyszerű összképet még tovább árnyalja, hogy minél változatosabban küzdünk, annál több, a sebzésünket és a túlélési esélyeinket megnövelő stílus-ponttal gazdagodunk. Mindez azonban az ellenfeleinkre is igaz, ergo, minél tovább húzódnak az ütközetek, annál nagyobb az esélye annak, hogy egy, kezdetben gyengécske lény meglep minket egy igencsak erős támadással. Érdemes még odafigyelnünk a játékmechanika egy másik fontos elemére, a támadásainkat elképesztő erővel felruházó Hyper-állapotra is. Az ötletes rendszernek hála, a legtriviálisabb, oktatójellegű viadalokat leszámítva mindegyik összecsapás izgalmas és érdekes kihívás, ugyanis folyamatosan válaszút elé kerülünk. Sohasem tudhatjuk, hogy elég jók vagyunk-e ahhoz, hogy egy-két kör alatt két vállra fektessük ellenlábasainkat, és emiatt megérheti kivárni, passzív védekezőképességekkel feltornászni a stílusunkat, majd Hyper-módban megereszteni egy, a bolygó kérgét is megrepesztő támadást, de megeshet, hogy addig-addig totojázunk, ameddig le nem lőnek, vagy át nem harapják a torkunk. Ha mindehhez azt is hozzászámítjuk, hogy csak a külső idézi a Nintendo hőskorát, de maga a játék modern és ezért akármikor menthetünk, illetve részletes leírást kapunk a nálunk lévő tárgyakról, akkor egyértelmű, hogy a Cosmic Star Heroine közel kötelező vétel mindazoknak, akik csak egy kicsit is érdeklődnek a kategória iránt. Az egyetlen komoly és semmiképpen sem elnézhető negatívum, hogy bár programhibából meglepően kevés akad, azok pont a legkritikusabb pillanatokban jönnek elő, ez pedig hallatlanul frusztráló tud lenni. Ennek ellenére azonban a Zeboyd Games munkájának gyümölcse bőven megéri az érte elkért tizenöt eurót, így ha annak idején fel sem tudtunk kelni a Chrono Cross, vagy a Final Fantasy VI elől, egy percig se habozzunk a vásárlással.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!