iPon Hírek

Dead Island Retro Revenge – A macskák dicsérete

Dátum | 2016. 08. 28.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

Bár a közvélekedés szerint a kutya az ember legjobb barátja, számtalan olyan esetet jegyeztek fel, amikor a flegmának és közönyösnek tartott cirmosok nemritkán önnön testi épségüket kockáztatva siettek gazdáik segítségére. Tara egy autista fiúra támadó agresszív labrador-csau csau keveréknek ment neki, így aligha vonhatja bárki is kétségbe, hogy hősiessége jutalmául méltán érdemelte ki az egy állatmenhely évente kiosztott, normális körülmények között az év legbátrabb ebének járó díját. Bátorságban a mindössze hét kilót nyomó Jack sem maradt el, hiszen ő egy a hátsókertbe betévedt fekete medvét kergetett fel a fára. Schnautzie gázszivárgásra figyelmeztette tulajdonosait, Josh Ornberg és az ikrekkel terhes Letitia Kovalovsky pedig méltán foglalhatják imába a lakásuk kigyulladásakor rájuk ugró és mindkettejüket felkeltő Baby nevét.
Mindezek tükrében semmi csodálkozni való sincs abban, hogy a Dead Island Retro Revenge főhőse, a vörösre festett szakállú Max mit sem zavartatja magát a kint zajló zombiapokalipszistől, elvégre nem csak, hogy bőségesen van pizzája és söre, de a civilizáció összeomlása után annyit videojátékozhat amennyit akar, ráadásul mindezeken felül legjobb cimborája, a macskája is vele van. A sajátos idillt pár alávaló bűnöző zavarja meg, akik se szó, se beszéd, botor módon elrabolják hősünk imádott cicáját, nem is sejtve, hogy ezzel egy mindenre elszánt, tömeggyilkos mániákust szabadítanak magukra, akit semmi sem tántoríthat el attól, hogy visszaszerezze nyávogó kebelbarátját. Az irányítás egyszerűbb nem is lehetne. Max automatikusan halad előre a pályán, nekünk csak arra kell ügyelnünk, hogy kiválasszuk, hogy a három útvonal melyikén haladjunk és támadjunk. Négy alap ütés és rúgás mellett korlátozott ideig használható, de látványos bunyó esetén gyakran bevethető szuperfegyverrel pusztíthatjuk el, aki a szemünk elé kerül. Ezen túl szétverhető ládákból kiszedhető power-upokat, például lángoló tűzoltófejszéket is felvehetünk, valamint egy varázslatot is ellőhetünk, ami közel és távol mindent és mindenkit elintéz.
Mindez nem hangzik túl bonyolultan, de ennek ellenére nem száguldhatunk végig ész nélkül vagdalkozva a pályákon, mivel a szemből ránk rontó, vagy épp hátulról támadó rohadó rémségek és fegyveresek többsége egyedi taktikát igényel. Persze, van akit úgy üthetünk-vághatunk, ahogy kedvünk tartja, de olyanok is akadnak, akiket ha nem a megfelelő módon csépelünk, rögtön elvesztünk egyet a három életcsíkunkból, amiknek az elfogyása esetén kezdhetjük előröl az adott pályát. Egyeseknek felrobbannak, ha hozzájuk érünk, másoknál pedig figyelembe kell vennünk, hogy a testük rohad és tele van lyukakkal, így ha törzstájékon csapjuk meg őket, akkor amíg kihúzzuk a kezünk vagy a lábunk, belénk mélyesztik a fogukat. Mindez meglepően komplexé teszi az elsőre primitívnek tűnő programot, mert ha nem csak azzal foglalkozunk, hogy eljussunk a pálya elejéről a végére, hanem a pontszámunk is érdekel minket, akkor meg kell tanulnunk a saját javunkra fordítani a horda tagjainak gyengeségeit.
A nagydarab zombiknak például lecsaphatjuk a fejét, ami így iszonyatos pusztítást visz végbe, a pajzsos rémek védőfelszerelését erős rúgással küldhetjük bele a tömegbe, a gránátos martalócoknál pedig kihasználhatjuk, hogy a szeretetcsomagjaik nem csak minket sebeznek. Ahogy haladunk előre, úgy mind több és több ellenféltípus sajátosságait kell észben tartanunk, de sajnos legyen bármilyen rossz is a memóriánk és rozsdás a szem-kéz koordinációs készségünk, 2-3 óra alatt mindenképpen végzünk a készítők minden erőfeszítése ellenére némileg monotonná váló kampánnyal. Ezután elvileg két új lehetőséggel, jelesül az egész játék egy szuszra való végigvitelét igénylő marathon, és az elkerülhetetlen, de elhúzható halálunkig tartó survival módokkal tehetjük magunkat próbára. Ám erősen kétlem, hogy a fanatikusokat leszámítva bárki is hosszabb időt töltene el ezekkel az opciókkal, mert nagyon hamar eltűnik a kihívásfaktor. Összességében, a Dead Island Retro Revenge egy meglepően kellemes, olcsó cím, de semmi több. Azt viszont nem lehet elvitatni tőle, hogy ameddig el nem laposodik, addig adrenalinpumpáló élményben van részünk. Ha tehát szeretjük a beat 'em upokat, akkor rövidsége ellenére kötelező vétel, ha viszont a játéktermek hőskorában hódító műfaj nem tartozik a kedvenceink közé, akkor nem túl valószínű, hogy pont az Empty Clip Studios alkotása hozza majd meg a kedvünket ahhoz, hogy alaposabban elmélyedjünk benne.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. Asagrim
2016.08.28. 09:25
Most akkor meglepően kellemes budget cím, vagy ne várjunk csodát 5 euróért? Mert az 54%-os értékelés inkább azt sugallja, hogy "szar, de legalább olcsó".
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Magrathea Asagr...
2016.08.28. 16:08
A meglepően kellemes azt jelenti, hogy sokkal rosszabbra számítottunk tőle, de a közepest simán megüti. Meg is kapta érte az "50%+"-os értékelést. Nem egy nagy szám, de ennyiért okés, el lehet vele lenni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!