iPon Hírek

Drogok, balesetek és mohóság - Kitálalt az E. T. játék atyja

Dátum | 2016. 04. 19.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

A játékipar első komoly krachjában és az Atari csődjében is fontos szerepet játszó E. T. The Extra-Terrestial történetéről alighanem mindenki hallott már. Mint az ismeretes, a kapkodva összehozott program annyira rosszul sikerült, hogy számtalan gyermek kedvét elvette a konzoloktól és oly mértékben a várakozások alatt fogyott, hogy a fejlesztő-kiadó végül Alamogordo közelében elásta az eladhatatlan kazetták millióit. A híres-hírhedt alkotást jegyző Howard Scott Warshaw ezúttal a Cracked egyik újságírójának nyilatkozott és számtalan érdekességet osztott meg a nagyközönséggel, amik tovább árnyalják az egész konzolpiacot alapjaiban átrendező csődhullám okait. A fejlesztő állítása szerint az Atari még annál is őrültebb hely volt, mint amilyennek a többség a pletykák alapján gondolja. Egy olyan eszelősökkel teli verem volt, ahol gyakorlatilag mindenki csak találgatott és megszokottak voltak a bolondok házában is megütközést keltő jelenetek. Beszédes, hogy őt üzleties és kimért modora miatt eleinte nem is akarták felvenni és csak úgy tudta elérni, hogy alkalmazzák, hogy beleegyezett, hogy az eredetileg óhajtottnál húsz százalékkal kisebb induló fizetésért is hajlandó elvégezni a neki adott feladatokat. Pár hét után viszont maga Warshaw is hozzáidomult a környezetéhez és tevékenyen kivette a részét a kábítószerekkel feldobott, munkaidő alatt tartott partikból és mókákból, amik néha bizarrabbnál bizarrabb baleseteket okoztak. Az egyik munkatársa, Todd Fyre például rendszeresen azzal szórakozott, hogy kihasználva, hogy a szűk folyosók miatt kinyújtott lábakkal fel tudott mászni majdnem a plafonig és meg is tudta tartani a súlyát, a falakon nyargalt fel és alá. Ilyenkor senki sem mert kijönni a szobájából, nehogy az ajtajuk kinyitásával megsebezzék kollégájukat. A hímes tojásként óvott férfi egyszer viszont túl magasra mászott és sikeresen lefejelte a plafonon lévő tűzoltórendszer egyik meglepően éles és hegyes locsolófejét, aminek következtében elájult és mindent összevérezve lezuhant a földre. A káoszhoz a programozó szerint a felső vezetés is hozzáadta a magáét, mivel még annyi fogalmuk sem volt az iparról, mint azoknak, akik nekik dolgoztak, és csak annyit fogtak fel mindenből, hogy egy aranybányán ülnek, ami az idők végezetéig termelni fogja a pénzt. Az E. T. is ennek a felfogásnak vált az áldozatává. Howardnak harminchat óra alatt kellett prezentálnia a végleges koncepciót, amit nem tett könnyebbé, hogy tudta, ennyi idő alatt garantáltan nem tud minőségi munkát kiadni a kezéből. Ezt követően magát Steven Spielberget kellett meggyőznie arról, hogy a sebtiben összetákolt alapötletre épülő program hatalmas siker lesz. Ez nem ment könnyen, mert a rendező ragaszkodott ahhoz, hogy egy egyszerűbb, pörgősebb Pac-Man klón készüljön inkább el, de a ravasz Howard észérvek hiányában a híresség hiúságára hatva azzal érvelt, hogy egy olyan remek filmhez, mint az E. T., valami új és egyedi illik.
Az igazi nehézségek viszont csak ez után kezdődtek. Az Atari illetékeseit ugyanis nem különösebben érdekelte, hogy milyen lesz a játék, mert szentül hittek abban, hogy egy gigászi marketingkampány biztosítani fogja a a hallatlanul népszerű alapanyagot feldolgozó cím sikerét. Howard emiatt csupán öt hetet kapott műve elkészítésére, amiről a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy nem, vagy csak alig lesz elég. Maga a borzalmas játék atyja is elismeri, hogy objektíven nézve semmi oka a büszkeségre, mert szellemi gyermeke valóban gyalázatos lett, de ettől függetlenül élete egyik legnagyobb teljesítményének tartja azt, hogy az irreális határidő ellenére időben végezni tudott a munkájával. Howard azt is megjegyzi, hogy az Atari egyik legjobban fogyó játékának számító, ám ennek ellenére katasztrofális minősége miatt a vártnál sokkal kevesebb kópiában gazdára találó Pac-Man portja legalább annyira felelős az összeomlásért, mint az E. T., mert a cégnél annyira elvette mindenki eszét a kapzsiság, hogy a tízmillió eladott konzolhoz tizenkétmillió kazettát gyártattak le, abban bízva, hogy valahogy majd azok is el fognak kelni. Várakozásuk azonban a lehető legkevésbé sem jött be, és mohóságuk miatt a korábban szinte kizárólag az Amerikai Egyesült Államok különféle cégei által uralt konzoliparban megkezdődhetett a nyugati kollégáik csúfos bukásából sokat tanuló japánok - az Xbox megjelenéséig - közel zavartalan uralma. (A logó Taylorhatmaker képének felhasználásával készült.)
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. pdx06
2016.04.19. 22:22
Igazából a többi Atari 2600-as játék sem tűnik sokkal különbnek. Gyerekkoromban volt egy TV Game nevű piaci utánzatom, de már akkor belefájdult a fejem azokba a játékokba. Pixelhalmaz ötlettelenséggel és idegesítő hangokkal párosítva. Egyedül a River Raid volt amivel még 5 percnél tovább is játszani lehetett egyhuzamban, a többinél pedig azt sem tudtam kivenni hogy mi akar egyáltalán lenni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. dbelam
2016.04.20. 11:11
Hát a kitálalt enyhe túlzás, már rég fenn van netflixen az atari film. Ott már mesélt erről.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!