iPon Hírek

Éghajlati változások és vulkáni aktivitás

Dátum | 2012. 12. 13.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az elmúlt évmilliók sorára visszatekintve (ameddig vizsgálni tudjuk) a nagyobb globális éghajlati változások nagyjából szabályos időközönként követték egymást. A glaciális-interglaciális időszakok váltakozásában az elfogadott elméletek szerint nagy szerepet játszanak a Föld pályájának és forgástengelyének változásai, ezek ugyanis befolyásolják a bolygónkra jutó napsugárzás mennyiségét. Ezt az összefüggést elsőként Milutin Milanković szerb geofizikus és csillagász írta le a huszadik század első felében. Elmélete a Nap-Föld-távolság változásait, a Föld forgástengelyének ingását, illetve a forgástengely szögének változásait veszi figyelembe. Az elmúlt 800 ezer évben nagyjából 100 ezer évenként következett be egy-egy eljegesedési időszak, ami olyannyira megfelel a Milanković-elmélet által leírt ciklusoknak, hogy azt elfogadott tekintik szakmai körökben.

Egy másik, újabb és egyre szélesebb körben elfogadott teória elsődlegesen a Föld tengelyferdeségének változásaiban bekövetkező ciklust tartja döntőnek az éghajlat változásaiban. A tengelyferdeség 22.1° és 24.5° között változik, és 41 ezer év alatt járja be oda-vissza a két szélsőértéket. Ez kihatással van arra, hogy az évszakok milyen mértékben térnek el egymástól, és az elmélet megalkotója, Peter Huybers szerint kihat az éghajlat globális változásaira is. Az elképzelés szerint csak minden második vagy harmadik ciklus eredményez jégkorszakot, amelyek így 80-120 ezer évente jelentkeznek, tehát nagyjából összhangban vannak a Milanković-elmélettel.


Nemrégiben egy újabb érdekes teória látott napvilágot, amely szerint a tengelyferdeség fent leírt ciklikus változása az éghajlaton kívül a vulkáni tevékenység mértékére is hatással lehet. A tengeri üledékből vett minták alapján ugyanis az elmúlt egymillió évben szinte pontosan 41 ezer évente érte el a maximumot a vulkáni aktivitás mértéke, hogy aztán újabb ciklusba vágva újra csökkenni, majd növekedni kezdjen.

A szakértők szerint a háttérben a Föld kérgében az éghajlati változások hatására bekövetkező feszültségi változások állhatnak. Ha a globális klíma hidegre fordul, a jéggel borított területek megnőnek, a tengerszint pedig csökken. A jégtakaró nyomást fejt ki az alatta fekvő kéregre, amely a felmelegedés során aztán visszanyeri eredeti alakját. A tengerszint esetében is hasonlóan működik a dolog: a melegebb időszakokban a nagyobb víztömeg lefelé nyomja a kérget, amely a közeli szárazföldi lemez kisebb megemelkedéséhez vezet, hasonlóan ahhoz, amikor egy vízzel teli lufit egy ponton benyomva a környező területek kidudorodnak.

Ezek a változások természetesen hatással vannak a mélyben rejtőző magmára is, amely a kisebb nyomás alá helyezett vagy éppen „kidudorodó” területeken könnyebben tör a felszínre. Az adatok alapján a maximális vulkáni aktivitás a legmelegebb időszakok után 3500-4000 évvel jelentkezett, ami a kutatók szerint megfelel a vártnak, hiszen a kéregbeli viszonyok átalakulásához idő kell. Bár az elmélet globális kiterjesztéséhez további adatokra lesz szükség, az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy a kutatók jó nyomon járnak, és újabb bizonyítékot találtak arra, hogy a Föld rendszerei milyen mértékig összefüggésben vannak egymással.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. benczeb90
2012.12.13. 09:26
Köszi Jools!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. oliba
2012.12.13. 12:08
+1
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!