iPon Hírek

Egyre kisebb testűek a vándormadarak

Dátum | 2016. 05. 19.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A sarki partfutó a leghosszabb utat megtevő vándorló madarak közé tartozik. Szaporodni az Északi-sarkvidékre jár, majd a világ távoli régióit veszi célba, és különböző populációi Venezuelában, Patagóniában, Ausztráliában vagy éppen Afrikában telelnek. A hosszú vándorlásnak köszönhetően a faj kiváló indikátora annak, hogyan változik a globális éghajlat, és ez milyen hatással van a Földön élő élőlényekre. A legfeltűnőbb jel a madarakkal kapcsolatban, hogy testméretük csökkenőben van. Egy európai kutatócsoport 33 éve monitorozza egy sarki partfutó populáció egyedeinek nagyságát. A kérdéses madárraj Oroszország északi részén költ, majd Nyugat-Afrika felé tartó útján megpihen a Gdański-öbölben, ahol a szakértők elvégzik a méréseket. Amikor Jan van Gils, a Hollandiai Királyi Tengerkutató Intézet munkatársa elemezte ezeket az adatokat, rögtön észrevette, hogy a felnőtt példányok fokozatosan egyre kisebbek lesznek. Ezt a trendet más fajok esetében is megfigyelték: a verebek, a héják, a jegesmedvék, az északi-tengeri halak és még sok más állat generációról generációra zsugorodik. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a melegebb világhoz való adaptálódás áll a háttérben, hiszen a kisebb méret a testtömeghez képest relatíve nagyobb testfelületet biztosít, így könnyebben leadható a hő és hűvösen tartható a szervezet. Mások szerint a változás egyáltalán nem pozitív: a kis testméret egyszerűen azt jelzi, hogy az állatoknak nincs elég táplálékuk.
Van Gils a kérdés megválaszolása érdekében műholdas felvételeken megvizsgálta az Oroszországban költő sarki partfutók északi élőhelyét. A képek alapján a régióban egyre korábban következik be a hóolvadás: míg harminc éve július közepére tűnt el teljesen a hótakaró, napjainkban ez június közepére-végére megtörténik. És az adatok tanúsága szerint minél korább zajlik le a hóolvadás, annál kisebbre nőnek a fiatal sarki partfutók. Ennek oka feltehetően az, hogy a fiókák normális körülmények között a lassan kiolvadó talajból előbújó rovarokkal táplálkoznak. Ha az olvadás túl gyors, a madarak nem jutnak elég táplálékhoz, így kisebbek maradnak. Bár ez a magyarázat van Gils szerint is enyhén spekulatív, annyi világos, hogy az állatok sosem tudják behozni a hátrányt. Ha Oroszországban nem nőttek elég nagyra, később sem fogják megnövelni testméretüket. Ez pedig komoly problémát jelent. A kisebb madarak ugyanis rövidebb csőrrel rendelkeznek, így nehézséget okoz számukra, hogy kikaparják az eltemetett kagylókat a mauritániai homokból. Minden hiányzó milliméterrel kevesebbet esznek. Míg van Gils számításai szerint egy négy centiméteres csőrrel rendelkező madár a rendelkezésre álló kagylók kétharmadát éri el, a három centiméteres csőrű egyedek csak a lehetséges zsákmány egyharmadát tudják megszerezni. Ezek a madarak így más, ritkább kagylófajokra, és kevésbé tápláló hínárra fanyalodnak.
A megváltozott életmódnak pedig súlyos ára van. Egyes egyedek célzott nyomon követése révén van Gils és csapata megállapította, hogy a rövidebb csőrű madarak fele olyan gyakran érkeznek meg Mauritániába második telükre, mint nagyobb testű társaik. Elképzelhető persze, hogy ezek a példányok új területek felé vették útjukat, de sokkal valószínűbb, hogy elpusztultak, mondják a kutatók. Az eredményekről beszámoló tanulmány azon ritka munkák közé tartozik, amelyek világosan igazolják a kisebb testméret hátrányait, mondja Celine Teplitsky francia kutató. A kutatás megmutatja, hogyan lesz egy kicsinek tűnő változásból, a hóolvadás néhány héttel való eltolódásából óriási probléma egy másik kontinensen. A vizsgálat különösen értékes, mivel a legtöbb vándorló madarakat tanulmányozó kutatás csak a költőhelyen vizsgálja az állatokat. Ennek főként az az oka, hogy a létező technológiákkal nehéz ezeket a sokszor nagyon kicsi állatokat nyomon követni. A vándorló madarak jelentős részének esetében szinte semmit sem tudunk arról, hogy hol telelnek, és hol állnak meg út közben pihenni, mondja Meg Crofoot a Kaliforniai Egyetem kutatója.
Az új generációs, apró nyomkövetők megváltoztathatják mindezt, hiszen lehetővé tehetik, hogy a szakértők nagy számú madár útját kövessék nyomon az állatok teljes élettartama során. A műholdak szintén sokat lendíthetnek az ilyen kutatásokon, hiszen a felvételek lassan olyan részletgazdagok lesznek, hogy azokon az egyedeket egyenként is fel lehet címkézni és nyomon követni. A munka sürgős lenne, hiszen az elmúlt három évtizedben a becslések szerint 400 millió énekes madár tűnt el Európából. A sarki partfutók összlétszáma a felére csökkent. Van Gils vizsgálatai szerint egyre kisebb testmérettel rendelkezik egy másik maratoni vándor, a kis goda is. A szakértők tehát versenyt futnak az idővel, hogy megértsék, miért tűnnek el ezek az állatok, és mit lehetne tenni további fogyatkozásuk ellen.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. p3tya
2016.05.19. 18:03
..."hiszen a kisebb méret a testtömeghez képest relatíve nagyobb testfelületet biztosít, így könnyebben leadható a hő és hűvösen tartható a szervezet."

Nem értem. Ez nem fordítva logikus?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. kunti p3tya
2016.05.19. 18:15
Nem.
Két hasonló test felülete a lineáris méret második hatványával, térfogata pedig a harmadik hatványával arányos.
A madár testtömegéhez viszonyított testfelülete tehát fordítva arányos a lineáris mérettel - állandó sűrűséget feltételezve. Ezért egy kisebb madár relatíve nagyobb felületen adja le a hőt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. svas kunti
2016.05.19. 21:58
Bizony-bizony...
Ezért van az hogy ha felszedek 10 kilót télen, nyáron megpusztulok a melegtől.
A felszínem is nő ugyan, de sajnos a térfogatom egy kitevővel többet nyom a latban és höleadás szempontjából sajnos nem kedvező a hatás.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!