iPon Hírek

Éjszakára „megpihennek” a nyírfák

Dátum | 2016. 05. 24.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Egy finn, osztrák és magyar tudósokból álló kutatócsoport tagjai elsőként igazolták, hogy a fák (legalábbis egyes képviselőik) fizikai változásokon mennek át éjszakánként, hasonlóan az állatok alvásához és a kisebb növények esetében a napszakok változásával párhuzamosan megfigyelt éber és nyugalmi ciklusokhoz. Zlinszky András, a Balatoni Limnológiai Intézet munkatársa és kollégái kimutatták, hogy a közönséges nyírek ágainak vége az éjszaka végére 10 centimétert is süllyedhet a nappali állapothoz képest. „Nagyon egyértelmű hatásról van szó, amely a teljes lombkoronán megfigyelhető” – mondja a szakértő, aki hozzátette, hogy eddig senki sem figyelt meg hasonlót teljes fákon. Zlinszky és csapata osztrák és finn fákat vizsgáltak lézerszkennerrel napnyugta és napkelte között, centiméteres pontossággal követve a lombok mozgását. Hasonló vizsgálatokat eddig csak kisebb lágyszárúakon végeztek a szakértők, a technológiai fejlődés azonban mostanra lehetővé tette a felnőtt fák monitorozását is. A szakértők két fát vizsgáltak meg tüzetesebben, az egyiket óránként a másikat 10 percenként szkennelve. A lézeres metódus előnyösnek bizonyult a mozgások fényképes követésével szemben, hiszen az előbbihez nem kellett megvilágítani a fákat, ami befolyásolhatta volna a végeredményt. A vizsgálatot szélcsendes, hasonló hosszúságú éjszakákon végezték Finnországban és Ausztriában is.
A kutatók szerint az ágak enyhe megsüllyedésének oka a növényi sejtek belső víznyomásának, vagyis a turgornyomásnak a csökkenése lehet, aminek eredményeként az ágak és a levélnyelek veszítenek merevségükből. Ennek köszönhetően a lombkorona részei mélyebbre süllyednek saját súlyuk miatt. A jelenség ugyanakkor ennél a magyarázatnál valószínűleg jóval összetettebb. A turgornyomást a fotoszintézis is befolyásolja, és mivel éjszaka ez a folyamat szünetel, ez is szerepet játszhat az ágak pozíciójának megváltozásában. Az is lehetséges továbbá, hogy a fák szándékosan „pihentetik” ágaikat. A nappali órákban az ágak és a levelek olyan pozíciót igyekeznek felvenni, hogy minél több napfény érje ezeket. Ez azonban nagyon energiaigényes tevékenység, amit éjjelente nincs értelme folytatni, hiszen ekkor nincs napfény. A szakértők szerint egyelőre nem világos, hogy az ágak megsüllyedés passzív vagy aktív folyamatok eredménye. A kutatás következő fázisában a szakértők azt szeretnék kideríteni, hogy vajon más fafajokra is jellemző-e az éjszakai „pihenés”. A legideálisabb célpontok egy ilyen vizsgálatra a nyárfák és a gesztenyék lehetnének, mivel már mindkét faj esetében azonosítottak olyan géneket, amelyek a növények napi, cirkadián ritmusával kapcsolatosak. Ezen fák tanulmányozása révén tehát talán az is megállapítható lehetne, hogy mely gének állnak a viselkedés hátterében. A napraforgók esetében több kutatás is kimutatta, hogy ezekben a vízszállítás sebessége a cirkadián ritmusnak megfelelően változik, mondja C. Robertson McClung, a Dartmouth kutatója. A szakértő szerint egyáltalán nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy a folyadékszállítást a növények aktívan szabályozzák, ezzel is befolyásolva szervezetük részeinek pozícióját. A vízkészletek kezelésének hátterében álló folyamatok felderítésének pedig komoly gyakorlati haszna lehet a fakitermeléstől kezdve az erdők megóvásáig több területen is.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!