iPon Hírek

Élet nyomaira akadtak a legősibb ismert kőzetekben

Dátum | 2017. 03. 06.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A kutatóknak többsége nagyjából egyetért abban, hogyan formálódott a Föld: bolygónk körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt tömörült össze ugyanabból a por- és gázfelhőből, amelyből a Nap és a többi égitest is kialakult. Azzal kapcsolatban azonban kevésbé van konszenzus, hogy vajon az élet hogyan és mikor alakult ki bolygónkon. Tavaly egy csapat kutató Grönlandon rátalált néhány leletre, amelyek minden idő legkorábbi fosszilis maradványai lehetnek. Olyan köveket azonosítottak, amelyek nagyon hasonlítanak a mai sztromatolitokra, azaz a cianobaktériumok által létrehozott üledékes, kerekded kőhalmokra. A kövek 3,7 milliárd éve keletkeztek. Egy új felfedezés azonban még korábbra tolhatja vissza az élet hajnalát. A University College London kutatói ugyanis 3,8–4,3 milliárd éves életnyomokat azonosítottak néhány Quebecben talált kőben. Ami még furcsább, a Dominic Papineau által fellelt leletek vélhetően nagyon különböző élőlényektől származnak, mint az ősi sztromatolitok. Ami viszont azt jelentené, hogy a Földön már az egészen korai időszakban is több különböző típusú organizmus élt. A kérdéses kövek a Hudson-öböl keleti partjairól származnak, az úgynevezett Nuvvuagittuq zöldkő-övezetből. Ez egy olyan kibúvás, amely a földfelszín legősibb ismert kőzeteit tartalmazza. Anyagának kora 3,8–4,28 milliárd év közötti, vagyis legősibb részei csak 300 millió évvel fiatalabbak a Földnél.
A látványos bazaltpárnák mellett a kibúvásban vöröses jáspisok is találhatók. (A jáspis a kvarc egyik formája, amely összepréselt vulkáni hamuból jön létre.) Papineau észrevette, hogy ezekben a kövekben furcsa erek és csomók látszódnak, így közelebbről is vizsgálni kezdte ezeket. A kutatás során kiderült, a kövekben 50–100 mikrométer átmérőjű gyűrűk vannak, amelyek pedig nagyon hasonlítanak néhány amerikai és norvégiai lelet mintáira. Ez utóbbi kövek jóval fiatalabbak ugyan a jáspisoknál, de a sejtések szerint lebomlott és megkövesedett mikroorganizmusok „rajzolták” ki bennük a gyűrűket. Az ugyanakkor mindebből még korántsem volt biztos, hogy valóban élőlények hagyták hátra a gyűrűket a kövekben, hasonló struktúrák ugyanis geológiai folyamatok nyomán is kialakulhatnak. Amikor azonban a szakértők tovább vizsgálták a jáspisokat, azokban 2–14 mikrométer átmérőjű, üreges csatornákat találtak. A csatornák falát a vas-oxid ásványi változata, hematit borította, és a járatok helyenként szintén hematitból álló csomókhoz kapcsolódtak. Ezek a töredékes hálózatok pedig nagyon hasonlítanak a mélytengeri hidrotermális kürtőkben élő baktériumok hálózataihoz. Hasonló hálózatok ráadásul a múltból is fennmaradtak, és ezek megkövesedett maradványai is nagyjából úgy néznek ki, mint a jáspisokban látható minták. Ez pedig azért érdekes, mert a kőzetlemezek határain található hidrotermális kürtőket az élet felbukkanásának egyik legvalószínűbb helyszíneként tartják számon a szakértők. A kőzetek pórusaiban megbújó primitív sejtek ugyanis ebben a környezetben rengeteg energiához és a legkülönbözőbb anyagokhoz juthattak hozzá. Ha a szakértőknek igazuk van, és a jáspisok valóban ősi mikrobák nyomait őrzik, az – ahogy már említettük – azért is különös, mert míg a sztromatolitokat fotoszintetizáló élőlények építik, a hidrotermális kürtők élővilága elsősorban a mélyből feltörő anyagok közt létrejövő kémiai reakciók energiáiból tartja fenn magát. Vagyis nagyon eltérő működésű élőlényekről van szó, amelyek a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján mindössze pár százmillió évvel a bolygó keletkezése után, párhuzamosan léteztek. A tudomány egyik legnagyobb kérdése, hogy az élet elkerülhetetlen, vagyis bizonyos kémiai folyamatok megléte mellett mindenképpen létrejön, vagy egy egyszeri véltelennek köszönhető a Földön. Az pedig, ha bizonyosságot nyerne, hogy a fiatal Földön ennyire eltérő élőlények léteztek egymás mellett, egyértelműen az első feltevést támasztaná alá.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!