iPon Hírek

Elképesztő gyorsasággal nő a kolibrifajok száma

Dátum | 2014. 04. 08.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A kolibiriféléknek mindössze 22 millió év elég volt ahhoz, hogy egyetlen közös ősből több mint 325 különböző fajjá fejlődjenek, a diverzifikáció pedig még napjainkban sem fejeződött be. Jim McGuire, a Kaliforniai Egyetem kutatója és kollégái legutóbbi vizsgálatuk során kimutatták, hogy bár a kolibirifélék egyes csoportjai látszólag megállapodtak, és nagyjából változatlanul éldegélnek az általuk kiválasztott környezetben, a család más részei továbbra is elképesztő sebességgel „gyártják” az új fajokat. A szakértők számításai szerint a kolibrifélék fajainak száma a következő néhány millió évben duplájára is nőhet, mielőtt a diverzifikációs és a kihalási ráták kiegyenlítenék egymást. A kolibrik evolúciója az adaptív radiáció egyik legérdekesebb ismert példája, magyarázza Juan Francisco Ornelas mexikói biológus. Az adaptív radiáció, avagy az alkalmazkodó szétterjedés során egyetlen fajból egymással párhuzamosan, viszonylag rövid idő alatt egy egész sor különböző faj keletkezik. A folyamat hátterében az ökológiai specializációnak nevezett jelenség áll: egy sor különböző ökológiai fülkét egyetlen populáció leszármazottai foglalnak el, és eközben új fajokká fejlődnek.
A kolibrifélék családjába tartozó fajok többsége Amerikában, azon belül is Dél-Amerikában él. McGuire kutatócsoportja az eddigi leátfogóbb genetikai vizsgálatot végezte el a madarakkal kapcsolatban, összesen 284 faj genomját hasonlítva össze. A vizsgálathoz felhasznált mintákat több mint 30 év alatt gyűjtötték össze az ornitológusok Közép- és Dél-Amerika távoli vidékein. Az elemzés kimutatta, hogy a kolibrifélék családfája kilenc nagyobb ágra bontható, és fejlődésük 22 millió éve Dél-Amerikában kezdett különválni. Az ezt megelőző fontos határpontra ugyanakkor érdekes módon Eurázsiában került sor, a fosszilis és genetikai bizonyítékok alapján ugyanis itt vált külön 42 millió éve a kolibrik fejlődése a sarlósfecske-alakúak rendjének többi tagjától. Mivel a kolibrik nem képesek óceánnyi távolságok átrepülésére, vélhetően a Bering-földhídon keresztül juthattak el először Észak-, majd Dél-Amerikába.
Megérkezésük után nem sokkal aztán hihetetlen gyors diverzifikálódásba kezdtek, különösen az Andok területén. Bár a hegység területileg mindössze a kontinens 7 százalékát teszi ki, az ismert kolibrifajok 40 százaléka ott él, és többségük az utóbbi 10 millió évben alakult ki. Erre az időszakra tehető az Andok gyors felemelkedése is, így igen valószínű, hogy a geológiai változások szerepet játszottak a fajok sokféleségének alakulásában. Az Andok hegyei sok szempontból a lehető legrosszabb terepet jelentik a madarak számára, mondja McGuire. A kolibrik gyors anyagcseréje nehezen viseli az oxigénhiányos levegőt, és a magas hegyekben a repülés is jóval több energiát emészt fel. Ennek ellenére a madarak mégis ott élnek. Ennek is megvan persze az oka: az Andok lejtőin viszonylag alacsony a rovarok mennyisége, így a virágok beporzása nagyrészt a kolibrikre marad. A hegyek ráadásul élőhelyek páratlan sokféleségét kínálják, napos lejtőkkel, elzárt völgyekkel és változatos éghajlati körülményekkel. A kolibriket pedig valami rendkívül alkalmassá teszi arra, hogy ezeket az ökológiai fülkéket magukévá tegyék. Ez a folyamat a jelek szerint még messze nem fejeződött be. A kutatók analízise alapján egyes leszármazási vonalak 15-ször olyan gyorsan diverzifikálódtak, mint a kolibrik családjának más részei, és ezt a gyors ütemet a mai napig fenntartják. Egyelőre úgy tűnik tehát, hogy még mindig akad hely az új fajok számára, mondja McGuire.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!