iPon Hírek

Exobolygót fedeztek fel egy hármascsillag-rendszerben

Dátum | 2016. 04. 05.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Bár az elmúlt két évtized exobolygó-kutatásainak köszönhetően a két Nappal rendelkező bolygók már nem számítanak ritkaságnak (sőt: a teóriák szerint a csillagok többsége kettős rendszerek tagja), az olyan rendszerek, amelyekben három csillag és még bolygók is vannak, még mindig az izgalmas újdonságok kategóriájába esnek, és nem csak a Tatuinhoz való hasonlóságuk miatt. Egy most azonosított, 685 fényévnyire található rendszerben egy magányos és egy kettőscsillag kering a közös tömegközéppont körül. A magányos csillag körül egy bolygó, a KELT-4Ab is kering, de a bináris rendszer tagjai is olyan közel vannak ehhez, hogy a planéta egén nagyjából olyan fényesnek látszanak, mint a telihold a Földről nézve. A bolygóról való tényleges csillagnézés ugyanakkor több szempontból is problematikus lenne. Egyrészt azért, mert a planéta gázbolygó, amely nagyjából akkora, mint a Jupiter, másrészt azért, mert nagyon közel kering csillagához, a KELT-A-hoz. A KELT-4Ab-n egy év mindössze három földi napig tart, és a bolygó egén a közeli csillag nagyjából 40-szer akkorának látszik, mint Nap a Földről tekintve. A szomszédos kettőscsillagok, amelyek telihold-fényességű, de a holdnál jóval kisebb, apró pöttyöknek látszódnak a bolygóról, 30 év alatt kerülik meg egymást, és nagyjából 4000 év alatt kerülik meg a KELT-A-t. Jason Eastman, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatója és kollégái az Arizonában és Dél-Afrikában található KELT távcsövek révén fedezték fel a bolygót, amely még csak a negyedik olyan ismert extraszoláris planéta, amely egy hármas csillagrendszerben található. A bolygó három csillagszomszédján túl azért is nagyon érdekes, mert új információkkal szolgálhat a forró jupiterek kialakulásával kapcsolatban, mondja Eastman. Az elfogadott bolygóképződési elméletek szerint a forró jupitereknek nem lenne szabad létezniük, ami azért különös, mert az exobolygó-vadászok eddig rengeteg ilyen égitestet fedeztek fel. Amikor a csillagászok először kezdtek elmélkedni a bolygókeletkezés folyamatáról, mintaként még csak a Naprendszer égitestjei álltak rendelkezésükre. Ezért is volt meglepő, amikor az első exobolygók olyan égitesteknek bizonyultak, amelyekhez hasonló nincs saját rendszerünkben. Ezek nagyméretű, csillagukhoz roppant közel keringő bolygók voltak, amelyeket tömegük és pozíciójuk alapján forró jupitereknek kereszteltek el.
A szakértők szerint a keletkezés rejtélyére az lehet a magyarázat, hogy ezek a gázbolygók nem jelenlegi pályájukon, hanem csillaguktól jóval távolabb formálódtak, és csak később vándoroltak a központi égitest közvetlen közelébe. A vándorlást egyes feltevések szerint egy harmadik (jelen esetben egy harmadik és egy negyedik) égitesttel való gravitációs kölcsönhatások indíthatják be, magyarázza Eastman. A KELT-4 rendszerét először 1973-ban figyelték meg a csillagászok, akkor azonban még azt hitték, hogy csak két csillagból áll. Eastman és társai derítették ki, hogy ezek egyike valójában egy kettőscsillag, a másik objektum pedig bolygóval is rendelkezik. A kutatók elmondása szerint a rendszer bináris része minden eddigi felvételen egy égitestnek tűnt, és valószínűleg csak azért sikerült rájönni, hogy két égitestről van szó, mert KELT-4 viszonylag közel van a Földhöz. A szakértők éppen ezért úgy vélik, hogy a hasonló hármas rendszerek jóval gyakoribbak is lehetnek a jelenleg gondoltnál, csak jelenleg még ezek közül sokat kettős csillagrendszernek hiszünk. Az Európai Űrügynökség 2013 végén fellőtt Gaia űrtávcsöve a következő években többek közt ezt a rendszert is vizsgálni fogja. Az új adatok révén remélhetőleg pontosabban meghatározható lesz a bolygó átmérője és tömege, illetve – ami még izgalmasabb – a műszer a három csillag egymáshoz képesti mozgását is tanulmányozni fogja. Ezen információkból pedig talán az is kiderülhet, hogyan befolyásolhatták a csillagok a múltban a bolygó pályáját.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!