iPon Hírek

Felszíni vízjeget azonosítottak a Rosetta üstökösén

Dátum | 2016. 01. 14.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Rosetta űrszonda 2014-ben végzett megfigyeléseinek elemzése alapján immár bizonyosnak tekinthető, hogy a 67P/Csurjumov‒Geraszimenko-üstökös felszínén vízjég darabkái találhatók. Az égitest kapcsán az régóta világos volt, hogy vizet tartalmaz, hiszen a legnagyobb mennyiségben vízgőz párolog el anyagából, a szakértők azonban a felvételek alapján úgy hitték, hogy ez nagyrészt a felszín alatti rétegekből származik, mivel a felszínen nem nagyon láttak jégfoltokat.
Amikor azonban az űrszonda VIRTIS nevű infravörös spektrométere által 2014 szeptembere és novembere között összegyűjtött adatok részletes elemzésével a kutatók feltárták a felszín összetételét, kiderült, hogy abban is van vízjég, amely a sötét, száraz, szerves összetevőkben gazdag porral keveredik. A szakértők ráadásul két olyan területet is azonosítottak, ahol nagyobb mennyiségben található víz a felszínen. Az elemzésből ugyanis kiderült, hogy az Imhotep nevű régió két, több tíz méter átmérőjű, környezeténél a látható fényben világosabbnak tűnő foltja jelentős mennyiségű vízjeget tartalmaz. A jég nagyobb mennyiségben elsősorban a sziklafalak anyagában, illetve az ezek környékén található törmelékben van jelen, és a mérések idején nagyjából mínusz 120 °C-os volt. A jégben leginkább bővelkedő részeken az ezekről készült felvételek átlagosan 5 százalékát fedte le a vízjég, míg a többi 95 százalékot a már említett sötét, száraz anyag borította. A felszíni jég közelebbi vizsgálata azt is feltárta, hogy ez többféle formában létezik az égitest látható részein. Az leggyakoribb típust nagyon finom, néhányszor tíz mikrométeres szemcsék képviselik, míg egy másik, ritkább változat jóval nagyobb, átlagosan 2 milliméteres darabkákból áll. A Hapi régióban, az üstökös „nyakán” egy harmadik jégváltozatot is megfigyeltek a VIRTIS révén, ennek szemcséi mindössze néhány mikrométeresek. Gianrico Filacchione elmondása szerint a jégszemcsék eltérő mérete azért érdekes információ, mert ezek vélhetően különböző módon, és más-más folyamatok eredményeként formálódtak. A Hapi régióban megfigyelt legkisebb szemcsék valószínűleg az üstökös napi ciklusa során keletkeznek a lecsapódó vízpára megfagyása révén. A milliméteres darabkák története viszont jóval összetettebb, mondja Gianrico. A Csurjumov‒Geraszimenko, és más üstökösök vizsgálata alapján a szakértők azt feltételezik, hogy az ilyen égitestek felszínén a vízjég legnagyobb része néhányszor tíz mikrométeres szemcsékben létezik. A kutatók szerint a milliméteres darabok létezése másodlagos jégkristályok képződésével magyarázható. Erre két mód kínálkozik. Egyrészt elképzelhető, hogy a kisebb jégszemcsék összetapadnak, másrészt az is lehetséges, hogy amikor a melegedő felszín alatti rétegekből párolgó víz egy része nem hagyja el az üstököst, hanem annak porrétege alatt megrekedve újra megfagy. Ez utóbbi feltevést laborkísérletek is megerősítik. A tesztek alapján úgy tűnik, hogy a meleg hatására a felszín alatt képződő vízgőz 80 százaléka nem jut át a porrétegen, hanem közvetlenül az alatt csapdába esik, majd megfagyva jégkristályokat formál. Ezen folyamat révén több méter vastagságú jégrétegek is kialakulhatnak a felszín közvetlen közelében, amelyek jelenősen megváltoztathatják az üstökösmag szerkezetét és hőtani tulajdonságait. Az Imhotep régióban látható foltok területén valószínűleg ezek a rétegek kerülhettek felszínre az üstökös korábbi napközelségeinek valamelyike idején. Annak feltárása, hogy az üstökös mely részei őrzik az égitest formálódásának emlékét, és melyek azok, amelyek későbbi fejlemények eredményei, kulcsfontosságú az üstökös életciklusának megértéséhez, mondja Matt Taylor, a Rosetta-projekt kutatója. A felszínre bukkanó jégrétegek pedig egyúttal arra is lehetőséget adnak, hogy a szakértők bepillantsanak az égitest belsejébe.
Az Imhotep régió oldalról 2016. január 2-án, 86,6 kilométer távolságból
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!