iPon Hírek

Feltérképezték a szibériai tigris genomját

Dátum | 2013. 09. 18.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Napjainkban egy újabb állat genomjának szekvenálásának híre már nem számít különösebben nagy szenzációnak, hiszen a technológia fejlődésének köszönhetően lassan tényleg csak elhatározás (meg persze idő és pénz) kérdése, hogy melyik élőlény genetikai állományát térképezik fel következőnek. Persze akadnak kivételek: egy nemrégiben közzétett, szabadon hozzáférhető tanulmány a tigris és néhány más párducféle genomját ismerteti és hasonlítja össze. A legnagyobb ma élő macskaféle amellett, hogy lenyűgöző ragadozó, nagyon ritkának is számít, hiszen a vadon élő egyedek száma 10 ezer alatt van. Ha alaposabban megvizsgáljuk, mik történtek mostanáig a genomszekvenálás területén, kiderül, hogy a kutatás még lényegesebb, mint amilyennek elsőre tűnik. A macskafélék családjának fajai közül eddig kizárólag a Felis silvetris catus, ismertebb nevén a házi macska génállományáról készült úgynevezett referenciagenom, vagyis egy olyan általános géntérkép, amely több egyed (és több sejt) génjei alapján került összeállításra. Meglepő módon ez a legtöbb emlős családra igaz: a fejlődési vonalak többsége esetében csak egy-egy reprezentáns faj egyetlen egyedének génállománya került szekvenálásra. A szakértők szerint ugyanakkor a következő öt évben gyökeresen meg fog változni ez a helyzet, ahogy egyre több faj és példány génjeit térképezik fel, manapság azonban még meglehetősen „vázlatos”, és esetleges az állatvilág családfája, ami a teljes genomok szekvenálását illeti. A most megjelent tanulmány tehát remélhetőleg egy új időszak eljövetelét jelzi: elérkezett az idő az élővilág különféle csoportjainak szisztematikus genetikai leírására és összehasonlítására. A kutatás eredményei közt számos érdekesség akad. A projekt elsődleges célja a szibériai tigris genomjának szekvenálása volt, egyrészt annak jobb megértése érdekében, hogy milyen gének teszik egymástól eltérővé a különféle nagymacskákat, másrészt az eredmények segítséget nyújthatnak a tigrispopuláció genetikai sokféleségének megőrzésére tett erőfeszítésekben is.

A tigrisek legnagyobb termetű alfajának egyedei három méter hosszúra és 300 kilogrammosra is megnőnek. A vadonban a becslések szerint nagyjából 450 példány él, az állatkertekben, illetve a különféle vadasparkokban található egyedekkel együtt pedig összesen 4000 példányt számlálhat a bolygó teljes populációja. Ahogy Jong Bhak, a kutatás dél-koreai vezetője elmondta, elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy a gének szintjén miben különbözik a szibériai tigris a többi macskafélétől, és különösen a nagymacskáktól. A szakértők egy 9 éves állatkerti tigris genomját térképezték fel, majd az eredményeket összevetették a bengáli tigris, az oroszlán és a hópárduc géntérképével. A gének szintjén alapvetően minden macskaféle nagyon hasonlít egymásra, így rendkívül alapos összehasonlítást kellett végezni ahhoz, hogy az apró, de annál lényegesebb eltérések napvilágra kerüljenek, mondja Bhak. A macskafélék ragadozó voltát egy 1376 génből álló „készlet” határozza meg, amelyen minden faj osztozik. A gének révén alakulnak ki a család egyedeire jellemző vastag izomrostok, illetve a protein rendkívül hatékony megemésztésének képessége. Ezek a gének nagyrészt a körülbelül 11 millió éve élt közös őstől, egy valamikori nagymacskától származhatnak a kutatók szerint. Ennek a génkészletnek köszönhető, hogy a macskafélék mindegyike rendkívül hatékony vadásznak születik. További érdekesség, bár kevéssé meglepő, hogy a tigris szőrének mintázatáért ugyanazon gének a felelősek, mint amelyek az emberi pigmentáció hátterében is állnak. Ezt korábban már igazolták az egér, a ló, a házi macska és a zebradánió esetében is, egyre inkább, úgy tűnik tehát, hogy az állatvilág nagy részében a pigmentációért és a kültakaró mintázataiért ugyanazon maroknyi gén felel. Egy másik felfedezés ennél jóval izgalmasabb: a hópárducokban és a hegyvidékeken élő emberekben nagyon hasonló genetikai adaptációkat figyeltek meg a kutatók, ismét igazolva a környezet és a génállomány kölcsönös egymásra hatásának szerepét az evolúcióban. A következő lépés, ahogy már említettük, az alfaj más példányainak genomszekvenálása lehet. Ez a szibériai tigrisekhez hasonló, rendkívül veszélyeztetett állatcsoportok esetében különösen fontos és sürgető lenne, hiszen ha nem igyekszünk, rövidesen már nem lesz mit feltérképezni.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. Ronan
2013.09.18. 16:16
Ja, mielőtt még kihalna.De remélem nem úgy lesz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. hcpety
2013.09.19. 13:23
Sosem értettem miért az oroszlán az állatok királya, amikor a szibériai tigris sokkal szebb és nagyobb is. Gyanítom a rejtőzködő életmódja miatt nem valami felkapott.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. hydra.x01
2013.09.21. 22:01
de kis cukrok az utolso kepen
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Asagrim hcpet...
2013.09.21. 22:25
Lehet csak költői kérdés volt, de akkor is megválaszolom.

Azért mondják, hogy az állatok királya, mert mikor még Afrika nagyrészt felfedezetlen volt, de már ugye nagyban az iparosodás korában éltünk, mikor megpróbáltuk kisajátítani ezt a földrészt is, az oda látogató európai embert lenyűgözte az oroszlán megjelenése, a dús sörénye, amihez hasonlót még nem láttak. Emellett csúcsragadozó, elefánton kívül nem nagyon van riválisa, és előszeretettel vadászott emberre is.

Meg talán azért is illetik királyi jelzővel, mert egy lusta dög, ami a nap 16 órájában nem csinál semmit, kajával is úgy szolgálja ki a falka többi (nőstény) tagja.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!