iPon Hírek

Féreglyukak a könyvtárban

Dátum | 2012. 11. 23.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A múlt élőlényeinek nyomai sokféle formában őrződhetnek meg: a talajban rögzült lábnyomként vagy éppen kőbe zárt fosszíliaként. A világ múzeumai tele vannak ilyen emlékekkel, de hasonlóan érdekes nyomokat találhatunk a művészeti galériákban és könyvtárakban is, ha tudjuk, hol keressük ezeket.

Az alábbi képen egy fametszet látható, amelyet az amszterdami Rijksmuseumban őriznek. A kívánt képet egy fatömbbe metszették (dúc), majd az így keletkezett felületet tintával borítva készítettek róla lenyomatokat. A módszer egyike a legrégibb grafikai sokszorosító eljárásoknak: a 15‒19. század között elsődlegesen ezzel a technikával készültek a könyvbéli illusztrációk.

Ahogy a képen is látszik, a nyomaton apró lyukakban hiányzik a festék. Ennek hátterében a rovarok egy érdekes csoportja áll: az úgynevezett álszúfélék, avagy a faférgek. A felnőtt egyedek száraz fába rakják petéiket, majd az ezekből kifejlődő lárvák bebábozódásuk idejéig keresztül-kasul rágják magukat az anyagon. Ez a folyamat egy évig is eltarthat, így ha a metszet alapjául szolgáló dúc fája szúval volt fertőzött, az már csak jóval a használat megkezdése után derült ki.


A menet közben megjelenő lyukak bizonyára nagyon bosszanthatták az adott dúcot használókat, de mivel a metszés az újbóli elvégzése drága lett volna, tovább használták az ilyen darabokat is, amelynek lyukai fehér pöttyök formájában örökítődtek meg a papíron. Ezen parányi nyomtatási hibák révén négy évszázad kötetei őrzik a faférgek európai történetének bizonyos sajátosságait. Blair Hedges, a Pennsylvaniai Állami Egyetem evolúciós biológusa úgy döntött, hogy ezeket a szokatlan „fosszíliákat” felhasználva tanulmányozza az álszúfélék elmúlt fél évezredes históriáját.

Bár elsőre úgy tűnhet, hogy a dúcok vizsgálata célravezetőbb lenne a rovarok tanulmányozására, valójában nem így van. Bár rengeteg korabeli fadúc megőrződött, ezek mind a mai napig vonzzák a faférgeket, és lehetetlen megállapítani, hogy melyik lyuk mikor keletkezett. A lenyomatok által megőrzött állapot pontos kora és helye viszont könnyen megállapítható abból, hogy mikor és hol adták ki az adott kötetet, így minden egyes lyukacsos illusztrációhoz egy specifikus év és helyszín társítható.

Hedges több mint 3200 szúrágta lyuk lenyomatát tanulmányozta az 1462‒1899 közötti időszakból. Vizsgálata során megállapította, hogy míg az észak-európai könyvekben megjelenő lyukak kerekek és átlagosan 1,4 milliméter átmérőjűek, a dél-európai kötetek hasonló nyomtatási hibái nagyjából 2,3 milliméteresek, és akadnak köztük elnyújtottabb nyomok is, ami arra utal, hogy a szú nem a legrövidebb úton, a felületre merőlegesen rágta ki magát, hanem inkább a fa szálas szerkezetéhez igazodva, laposabb szögben tette ezt.


A kétfajta nyom két különböző fajt jellemez: Észak-Európában a kis kopogóbogár (Anobium punctatum), délen ennek mediterrán változata (Oligomerus ptilinoides) rongálta a fadúcokat. A fametszetek alapján meglehetősen pontos képet lehet felvázolni a két faj elterjedtségének változásairól az utóbbi évszázadok alatt. A vizsgált időszakban egy nagyon határozott határvonal választotta el egymástól a faférgek ezen két csoportját, amelyik területen az egyik jellemző volt, ott a másiknak nem találták nyomát. A kis kopogóbogár érzékeny a magas hőmérsékletre és páratartalomra, és úgy tűnik, hogy délen egyáltalán nem tudott versenyképes maradni az ottani körülményeket sokkal jobban viselő rokonával szemben. 

Ez a valaha volt szeparáció azonban már a múlté: napjainkban mindkét fajjal Európa egész területén találkozhatunk. Ennek több oka is van. Egyrészt a kontinens távolabbi részei között egyre intenzívebbé vált a kereskedelem, így a különböző faanyagokban utazó rovarok mindenfelé elterjedtek. Egy másik fontos szempont, hogy a modern épületek szabályozott belső körülményei képesek voltak megóvni az állatokat a számukra szokatlan környezeti faktoroktól is, így azok új területeket hódíthattak meg.

Harmadik okként azonban Hedges szerint nem szabad megfeledkezni a globális klímaváltozás okozta felmelegedésről sem, amelynek köszönhetően a korábbinál sokkal egységesebbé vált Európa éghajlata. A szakértő úgy véli, hogy érdemes lenne a világ más területeinek fametszeteit is hasonló vizsgálatoknak alávetni, mivel általuk még pontosabb képet kaphatunk a faférgek történetéről, és az elmúlt fél évezred egyéb változásairól. 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. Szerzetes
2012.11.23. 11:11
Én meg márt azt hittem csillagkapu.
Komolyan: érdekes cikk, nem is gondolnám, hogy ilyesmire is lehet következtetni pár hibás lenyomatból.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. jozsefm Szerz...
2012.11.23. 11:22
Én meg az adott egyetem anyagi helyzetére következtetek, a témaválasztásból...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Sturmtiger
2012.11.23. 19:34
És naná hogy a globális felmelegedés miatt vannak más szuvak a fában... hááersze...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!