iPon Hírek

Főként tüdőpestis lehetett a fekete halál

Dátum | 2014. 04. 03.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Tavaly a londoni vasúthálózat bővítése során egy olyan tömegsírra bukkantak a szakértők, amely minden valószínűség szerint az 1348-as pestisjárvány áldozatait rejti. A 12 feltárt csontváz vizsgálata érdekes részletekre derített fényt a betegséggel kapcsolatban. Egyebek közt egyre valószínűbbnek tűnik, a pestist nem kizárólag patkányok bolhái terjesztették, ahogy eddig vélték a kutatók, hanem emberről (is) emberre terjedt. Az emberi történelem legsúlyosabb járványában London lakosságának nagyjából 60 százaléka pusztult el kevesebb, mint egy év leforgása alatt. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy nem jutott idő a holtak rendes eltemetésére, ehelyett az áldozatokat tömegsírokba földelték el az akkori városhatárokon túl. Az évek során aztán ezen sírok pontos helye elfelejtődött, London pedig lassan bekebelezte a kérdéses területeket. A tavaly feltárt sír Jay Carver, a London Crossrail régésze szerint csak a jéghegy csúcsa: a környéken valószínűleg ennél jóval több áldozatot befogadó tömegsírok is rejtőzhetnek.
Az elsőként felszínre hozott csontvázak vizsgálatából kiderült, hogy azok fogazatában a mai napig megtalálható a Yersinia pestis baktérium. A kórokozó genomjának analizálása feltárta, hogy a fekete halál baktériuma szinte semmiben sem különbözött a 2012-ben Madagaszkáron kitörő pestisjárvány kórokozójától. Ez azért meglepő, mert a madagaszkári járvány nem bubópestis, hanem tüdőpestis volt. A betegség mindkét változatát ugyanazon baktérium okozza, a fertőzés módja azonban alapvetően eltérő: míg a bubópestist a patkánybolha csípése terjeszti, és a nyirokrendszert támadja meg, a jóval ritkább, és éppen ezért kevésbé ismert tüdőpestis az influenzához hasonlóan cseppfertőzéssel terjed, és a légzőrendszert veszi célba. A szakértők egy része régóta vitatja, hogy a fekete halál elsődlegesen bubópestis lett volna, mivel ehhez túlságosan is gyorsan terjedt. Az emberről emberre terjedő tüdőpestis viszont sokkal inkább beleillik a képbe. A korabeli beszámolók szerint a pestis mindkét említett formája előfordult, tehát akadtak duzzadt, bevérzett nyirokcsomókkal rendelkező bubópestisesek, és lázas, köhögő tüdőpestisesek is, arról azonban senki sem ír részleteiben, hogy melyik változat volt a gyakoribb vagy a halálosabb.
A pestis kezelés nélkül napjainkban is éppen olyan veszélyes betegség, mint amilyen a 14. században volt. Évente nagyjából kétezren halnak bele, csaknem kizárólagosan olyan területeken, ahol nehezen hozzáférhetők az antibiotikumok. A csontvázak a járványon túl részletes információkkal szolgálnak arról is, hogy milyen lehetett London lakóinak általános egészségi állapota a fekete halál megérkezése előtt. A csontvázak többsége alultápláltságról, illetve angolkórról tanúskodik, amely általában D-vitamin- vagy kalciumhiány nyomán alakul ki, vagyis szintén a hiányos táplálkozás következménye lehet. A csontvázakon emellett a háti részek deformációja is megfigyelhető, ami arra utalhat, hogy életükben kemény fizikai munkát végezhettek az áldozatok. A környék talajának radarvizsgálata további nagy mennyiségű csont jelenlétét mutatta ki a mostani lelőhelytől nem messze. Erről a tömegsírról egyelőre nem tudni, hogy pontosan mikori, bár a már feltárttal azonos talajrétegben helyezkedik el, így valószínű, hogy az ebben található, több ezer csontváz is a pestis áldozataihoz tartozhatott.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!