iPon Hírek

Fokozatosan röpképtelenné válnak a szigeteken élő madarak

Dátum | 2016. 04. 12.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az ember és vele a patkányok, macskák és más ragadozók megérkezése előtt Új-Zéland a madarak paradicsomának számított. Szárazföldi emlős ragadozók hiányában számos helyi madárfaj veszítette el repülésre való képességét, köztük a fák gyökerei között élő bagolypapagáj, a kakapó, a réteken legelésző takahe, a kisebb emlősöket és madarakat is elfogyasztó veka, az ikonikus kivi és még sokan mások. A repülés elveszítésének jelensége nem korlátozódik Új-Zéland területére. A világ számtalan pontján kimutatható, hogy ha nincsenek a felszíni ragadozók, a madarak gyorsan feladják a repülést. Így jött létre a mauritiusi dodó, a jamaicai íbisz és a galápagosi csököttszárnyú kárókatona is. A felszín nagyon csábító azon lények számára is, amelyek repülni tudnak. Hogy mennyire tendenciózus jelenségről van szó, azt Natalie Wright, az Új-Mexikói Egyetem igazolta nemrégiben, aki 868 madárfaj vizsgálata alapján kimutatta, hogy a szigeteken élő madarak közül azok is a röpképtelenség felé tartanak, amelyek jelenleg még nagyon is tudnak repülni. Az állatok levegőbe emelkedéshez szükséges izmai kevésbé vaskosak, mint a kontinenseken élő rokonaiké, lábaik pedig hosszabbak. Úgy tűnik, hogy minden szigeten élő madár megindul ezen az úton, még ha nem is válik mindegyik repülésre képtelenné, mondja Wright. A kutató eredményei egyúttal azt is tanúsítják, hogy a röpképesség nem kétértékű fogalom, vagyis nem húzható éles határvonal a repülni tudó és a repülni nem tudó fajok között. A levegő kecses táncosainak számító fecskék és a földön caplató kivik között repülési képességek széles spektruma terül el.
Bagolypapagáj
A Wright által vizsgált szigeti madarak egyike sem volt röpképtelen, de sokkal kevésbé tudtak repülni, mint nem szigeten élő rokonaik. A levegőben maradás képessége a vizsgált fajok alapján fokozatosan számolódik fel, vagyis nem egyik napról a másikra tűnnek el a testet felemelni képes izmok, hanem generációról generációra válnak gyengébbé. A szakértő 20 évvel ezelőtt, egyetemi hallagatóként vágott bele vizsgálatába, amikor egyik tanárával, David Steadman-nel madárizmokat vizsgált. Az adatok elemzése közben figyelt fel arra, hogy a szigeteken élő gyümölcsgalambok repülőizmai rendre kisebb tömegűek, mint a kontinens belső részein élő madarak izmai. Ezt követően természettudományi múzeumok madárcsontvázain kezdte vizsgálni a szegycsont és a lábszár méreteit. Több éves kutatómunka után a madarak kilenc, nagyon eltérő életmódú, testformájú és táplálkozású csoportjában mutatta ki ugyanazt a trendet: a kisebb szigeteken, ahol kevesebb faj és kevesebb emlős ragadozó van jelen, a madarak repülőizmai gyengébbé válnak, miközben lábuk hosszabb és erősebb lesz. A tendencia még olyan légtornász fajok esetében megfigyelhető, mint a kolibrik, amelyek abból élnek, hogy a virágok közelében lebegve isszák azok nektárját. A röpképtelen kolibri halott kolibri, Wright megfigyelése szerint azonban a ragadozómentes környezetben élő szigetlakó kolibrik, bár repülés közben látszólag semmiben sem különböznek szárazföldi rokonaiktól, valójában kisebb repülőizmokkal és hosszabb lábakkal rendelkeznek.
Tobagói amazília, a Wright által vizsgált kolibrifajok egyike
Wright 27 csendes-óceáni szigeten vizsgálta meg a jégmadarak közé tartozó halciónok anatómiai felépítését. A kutatás végére megállapította, hogy azokon a földdarabokon, ahol 20-nál kevesebb madárfaj él, és nincsenek olyan ragadozók, amelyek veszélyesek egy felnőtt halciónra, az állatok jóval kisebb repülőizmokkal és sokkal hosszabb lábakkal rendelkeznek, mint népesebb szigeteken élő társaik. Továbbra is repülés közben kapják el zsákmányukat, de rövidebb távokat tesznek meg a levegőben, vagyis a röpképtelenség felé tartanak, mondja Wright. Mi lehet ennek az oka? A bukómadarak vagy a földön kapirgáló fajok esetében érthetőbbnek tűnik a repülés feláldozása a ragadozók távollétében, de a repülésből élő fajoknál kevésbé világos a tendencia haszna. Wright szerint minden az energiamérlegen múlik: a nagy repülőizmok fenntartásához még nyugvó állapotban is sok energia kell, így ha madarak kisebb izmokból is meg tudnak élni, ebbe az irányba fog tartani fejlődésük. Ragadozók hiányában ráadásul nem olyan sürgető a repülés leginkább energiaigényes része, a felszállás sem. Ha nincs fenyegetés, a madarak számára az is megfelel, ha lassabban szállnak fel. Ez megmagyarázhatja a hosszabb lábakat is, úgy tűnik ugyanis, hogy a röpképtelenség felé tartó fajok egyre gyakrabban használják lábaikat a felszállásnál, és elugranak vagy nekifutnak, hogy lendületet vegyenek. Mindez persze azt is jelenti, hogy az elszigetelt környezetben élő madarak jóval érzékenyebbek lesznek az új ragadozók betelepülésére, mint a szakértők eddig gondolták. Új-Zéland példája világosan mutatja, hogy az emlősök beáramlása milyen pusztítást okozhat a röpképtelen madárfajok között, Wright eredményei azonban arra is rávilágítanak, hogy a repülni képes fajok is óriási veszélybe kerülhetnek az ilyen esetekben.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

11. dbelam
2016.04.12. 15:07
Kár, hogy a kakapó kihalás szélén áll, ha csak fele annyira lenne elterjedt, mint a hullámos papagáj, biztos beszereznék egyet
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. thestock
2016.04.12. 22:06
Érdekes cikk,köszi szépen
Elég nagy kicseszés ez a természettől. Eddig is tudtuk hogy a test igyekszik mindenre a számára legkönnyebben reagálni, de hogy ez ilyen szintű visszafejlődéssel jár...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. kiskoller thest...
2016.04.13. 06:55
Csak akkor beszélhetünk visszafejlődésről, ha van valami támpont, ami alapján meg lehet állapítani, hogy az adott faj közelít vagy távolodik tőle.

Ilyesmi nincs a természetben, ezt fontos megérteni. Nincsen fejlődés az állatvilágban, csak élő és kihalt fajok vannak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. rfj1989 kisko...
2016.04.13. 09:25
Miről beszélsz??? Hogy ne lenne fejlődés??!!! Ez az evolució, a fajok mindíg törekednek a számukra leg optimálisabb alakba alakulni. Az élőlények képesek fejlődni a körülményeknek megfelelően, ez is egy jó példa erre, energiát spórolnak a kisebb izmokkal mert nincs szükségük a repülésre, ez logikus dolog.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. thestock kisko...
2016.04.13. 10:56
Pont arról ír hogy ezek az állatok fejlődnek...vagy a jó Isten teremtette őket?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. kiskoller rfj19...
2016.04.13. 11:56
Jó, de ezt egyik ember fejlődésnek, másik meg visszafejlődésnek látja, pont erről beszélek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. rottenbull
2016.04.13. 13:27
A repules azert alakult ki, hogy kevesebb ragadozo legyen rajuk veszelyes.
Mivel a veszely forrasa megszunt, igy visszaalakul a kezdeti allapotba.
Ha a tengerek elkezdenek terjedni, lehet egyes vizi madarak vagy vizkozeli emlosok visszaalakulnak halla majd.
Nem fejlodes vagy visszafejlodes ez, hanem alkalmazkodas.

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. thestock rotte...
2016.04.13. 14:51
Tényleg csak azért tudnak repülni hogy el tudjanak menekülni a ragadozók elől? A ragadozó madarak akkor ki elől menekülnek? persze ez is egy funkciója a repülésnek,de nem hiszem hogy csak emiatt.
Azért írtam hogy visszafejlődés,mivel szerintem több pozitív velejárója van mint hátránya
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. thestock
2016.04.13. 15:12
"visszament"...visszataszigálta a green peace
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. rottenbull thest...
2016.04.13. 20:38
Nezd, az a helyzet, hogy a repules eredetet senki sem ismeri. Csak sejtik az okat, igy tobb elmelet is megall.
Az en logikamhoz az all a legkozelebb, amit leirtam.
A ragadozok ropkepesse valasa szamomra nehezen elfogadhato, mint eredet. Szerintem azok kovettek a preda allatokat mintsem forditva. A jura kor novenyzete valszeg komoly volt, foleg a fold felszinhez kozeli novenyzetbol allt. Nem hinnem, hogy predatorok emelkedtek eloszor a levegobe, hogy csokkentsek a sajat eselyeiket a vadaszathoz. Azt tartom elfogadhatonak, hogy a kis testu dinoszauruszokbol lettek az elso repulo allatok, mert a foldon ok voltak a legjobban kiszolgaltatva a sok kulonfele vadaszgato dinoszaurusznak. Persze el lehet ezen vitazgatni evekig, csak sok ertelme nem lenne.
Illetve ott van az az aprosag is, hogy a repulo predatorok valszeg kevesebben voltak, mint a nem repulo predatorok, igy is logikus lepcso a levegobe menekulese egyes fajoknak, kevesebb ragadozo = tulelesi esely sokszorozodas.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. thestock
2016.04.14. 06:13
Ez is lehet egy indok. Én ennyire nem mentem vissza az időben,a mostani madarakból próbáltam következtetést levonni.
Táplálékszerzésre igencsak jó a repülés. Könnyebben érik el a gyümölcsöket,kapják el a rovarokat,vagy csapnak le szerencsétlen nyuszira. Gyorsabban változtatnak pozíciót, ezért megtehetik azt hogy ideiglenesen átköltözzenek más kontinensre,ezzel is növelve az életben maradást.
Mi emberek évszázadokig csak álmodoztunk arról hogy a levegőbe emelkedhessünk, és szinte biztos hogy saját erőnkből soha nem is fogunk tudni repülni (csak azért szinte biztos mert hát vannak brit tudósok.. ). Sajnálatos hogy ezt a képességet csak úgy "elveszthetik".
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!