iPon Hírek

Földi oxigén boríthatja a Hold felszínét

Dátum | 2017. 01. 31.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Bár a Hold majdnem 400 ezer kilométerre van a Földtől, egy új vizsgálat eredményei szerint nagyon valószínű, hogy anyagmozgás van a két égitest között. Így a Földről például oxigén szökhet el, amely aztán a Holdra eljutva megőrződik annak talajában. A folyamat ráadásul valószínűleg a földi oxigéntermelés kezdete óta, 2,4 milliárd éve zajlik, így égi kísérőnk felszíne máig mintákat őrizhet az ősi földi légkörből. Az oxigénáramlás nem folyamatos, állítják az Oszakai Egyetem kutatói. A Hold 27 napos Föld körüli pályája nagy részén ki van téve a napszélnek, minden periódus során azonban öt napot a Föld magnetoszférájának árnyékában tölt, amely megvédi a Napból kiáramló nagyenergiájú részecskék bombázásától. Mivel bolygónk mágneses tere a Nappal ellentétes oldalon erősen túlnyúlik a bolygón, ez az időszak arra is lehetőséget nyújt, hogy a légköri oxigénionok eljussanak a Holdig, mondják a japán szakértők. Vagyis a Hold minden keringési ideje alatt pár napig a földi élet melléktermékeiben fürdik. Sőt: az eredményekről beszámoló tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a holdi oxigén java földi eredetű, azaz bolygónk fotoszintetizáló élőlényei évmilliárdok óta szennyezik a holdi felszínt. Az adatok alapján más holdi anyagokról is elképzelhető, hogy hasonló módon jutottak el kísérőnkre, ezek eredetének tisztázásához azonban egyelőre nincs elég információ.
Az oxigénáramlást azonban meggyőző bizonyítékok támasztják alá. A japán szakértők a SELENE holdszonda adatait elemezték, amely 2007-ben indult útjára, és 20 hónapig vizsgálta a Hold felszínét. A kutatók észrevették, hogy valami furcsa dolog történik, amikor a Hold és a vele tartó szonda áthalad a Föld plazmalepelnek nevezett rétegén, vagyis azon a töltött részecskékkel teli régión, amely a magnetoszféra Nappal ellentétes oldali „farkának” része. A SELENE plazmadetektora az áthaladások során nagy mennyiségű oxigénion jelenlétét érzékelte. Mivel a szonda és a Hold ilyenkor rejtve volt a napszéltől, a szakértők arra következtettek, hogy az ionok csak a Földről származhatnak. Ezek a molekulák megszöknek a légkörből, majd a mágnesség és a plazmahullámok hatására felhevülnek és felgyorsulnak, így eljutnak a Holdra. Mivel nagyon gyorsan haladnak, becsapódnak a felszínbe, és néhány 100 nanométernyire behatolnak a legfelső rétegbe, ahol megragadnak, mondják a szakértők. Ez megmagyarázhatja, hogy a holdkőzetek miért tartalmaznak pontosan olyan oxigénizotópokat, amelyek egyeznek a földi ózonréteget felépítő oxigénnel. Bolygónk korábbi légkörét ugyanakkor nem lesz egyszerű a holdi minták alapján tanulmányozni, hiszen utólag nagyon nehéz megállapítani, hogy egy-egy holdi oxigénion a Földről vagy a napszélből származik-e. A Hold vélhetően abból a törmelékből keletkezett, amely a Föld elődje és egy másik bolygó több mint négymilliárd évvel ezelőtti ütközése nyomán került az újonnan létrejött bolygó körüli pályára. A két égitest azóta is szoros fizikai kapcsolatban van egymással, például a Hold hatására létezik a földi árapály. A japán tanulmány fényében azonban egyre világosabb, hogy ez a kapcsolat a nagy távolság ellenére kémiai szinten is megnyilvánul.
A GOES–16 műhold 2017. január 15-én készült felvétele
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!