iPon Hírek

Folyóvölgyeket azonosítottak a Titánon

Dátum | 2016. 08. 11.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A NASA Cassini űrszondája mély, meredek falú völgyeket azonosított a Titánon, amelyek folyékony szénhidrogénekkel vannak elárasztva. Ez az első közvetlen bizonyíték arra, hogy a Szaturnusz holdján folyékony anyagot tartalmazó csatornák is léteznek a metánból és etánból álló tengereken és tavakon túl. Az adatok zöme akkor került rögzítésre, amikor a Cassini 2013 májusában megközelítette a Titánt, és radarját magasságmérőként használva megvizsgálta azokat a csatornákat, amelyek a nagy, északi tengerből, a Ligeia Maréból indulnak ki. A megfigyelések alapján ezek a csatornák keskeny kanyonok, amelyek alig egy kilométer szélesek, és falaik 40 foknál meredekebbek. A völgyek meglehetősen mélyek, a Vid Flumina nevű, gazdagon elágazó völgyrendszer mélysége például 240–570 méter között változik. A csatornák sötétnek tűnnek a Cassini radarfelvételein, hasonlóan a Titán tavaihoz, ami alapján egy ideje már úgy vélték a kutatók, hogy ezek mélyén szintén metán folydogálhat. A folyók közvetlen megfigyelésére azonban mostanáig nem volt mód, így az sem volt világos, hogy a sötét anyag folyadék vagy pedig csak nedves üledék.
A Cassini radarját gyakran használják képalkotásra a kutatók, hiszen annak révén be tudnak kukkantani a vastag felhőrétegek alá. A 2013-as megközelítés során azonban kivételesen magasságmérőként alkalmazták a műszert, majd az új adatokat a korábbi radarfelvételekkel kombinálták, hogy tisztább képet kapjanak a felszíni formákról. Ennek során derült ki, hogy a radarjelek pont úgy verődnek vissza a völgyek mélyéről, ahogy a Titán tengereiről, azt sugallva, hogy a sötét részek rendkívül sima és reflektív felszínnel rendelkeznek, így valószínűleg azokat is folyékony szénhidrogének alkotják. A mély völgyek keletkezésével kapcsolatban több elméletük is van a kutatóknak. Egyrészt elképzelhető, hogy a felszín ezeken a részeken valamiért megemelkedett, elősegítve a fokozott eróziót, másrészt az is lehetséges, hogy a tengerszint változott meg drámaian a múltban. Valerio Poggiali, a Római Egyetem kutatója és a Cassini radarképeit elemző csapat tagja szerint valószínűleg a két folyamat kombinációjának eredménye a mai domborzat.
A Földön is találni olyan völgyeket, amelyeket ilyen erők formáltak. A Grand Canyon például úgy jött létre, hogy egy óceáni és egy szárazföldi lemez ütközése nyomán a Föld kérge annak területén jelentősen megemelkedett, a víznek pedig utat kellet találnia magának a megváltozott terepen, így több millió év alatt rendkívül mély völgyrendszert vájt a sziklába. A vízszint megváltozásának völgyformáló erejére pedig jó példa lehet a Powell-tó, amely vízszintjének csökkenésekor a folyó eróziós ereje jelentősen fokozódik. „A Föld meleg és sziklás talaját vízfolyások, a Titán hideg és jeges felszínét pedig metánfolyók szelik át. Az eltérések ellenére lenyűgöző, hogy mennyire hasonló arculatú a két égitest” – mondja Alex Hayes, a Cornell Egyetem kutatója, az új eredményekről beszámoló tanulmány egyik szerzője. Míg a radar magassági adatai szerint egyes völgyek mélye a Ligeia Mare környékén tengerszinti magasságban van, mások több tíz méterrel magasabban fekszenek, így ezek tartalma vélhetően az alacsonyabban fekvő csatornákba ömlik bele, szintén nagyon hasonlóan a földi vízgyűjtőkhöz.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!