iPon Hírek

Fordulatos múltról tanúskodnak az Itokawáról származó minták

Dátum | 2016. 06. 29.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Japán Űrügynökség (JAXA) 2003-ban indította útjára Hajabusza nevű űrszondáját azzal a céllal, hogy az két évvel később elérje a 25143 Itokawa nevű kisbolygót. Az űreszköz számos dolgot tanulmányozott az égitest kapcsán annak alakjától kezdve összetételén és sűrűségén át vélhető eredetéig. A küldetés legizgalmasabbnak ígérkező része azonban kétségkívül az volt, hogy a küldetés során mintákat is vettek az aszteroida anyagából, amelyeket aztán visszajuttattak a Földre.
25143 Itokawa
A Hajabusza-misszió nem zajlott problémamentesen, hiszen a szonda napelemei egy napkitörés során komoly károkat szenvedtek, a Minerva nevű miniegység pedig leszállás helyett elszállt az égitest mellett. Ezt követően a szonda többször is megpróbált leereszkedni a felszínre, hogy mintát vegyen annak anyagából, ez azonban a mintabegyűjtő rendszer meghibásodása miatt csak részben sikerült. A por gyakorlatilag egy szerencsés véletlennek köszönhetően jutott be az űreszköz portartályába, amikor a Hajabusza a felszínre ereszkedve felkavarta az égitest felső anyagrétegeit. A szonda végül 2009-ben indult el a Föld felé, és 2010 júniusában ért vissza, majd miután leválasztották róla a mintákat tartalmazó, hőpajzzsal és ejtőernyővel ellátott kapszulát, elégett a légkörben. A kapszula épségben földet ért, és kinyitása után megkezdődhetett a minták elemzése. A tervezettnél jóval kisebb mennyiségű porról először azt kellett bizonyítani, hogy az valóban az Itokawáról származik, majd miután ez sikerült, a kutatók nekiláttak annak vizsgálatának, hogyan segíthet a nagyjából 1500 porszem a Naprendszer korai időszakának és ezen belül a bolygóképződésnek a megismerésében. A porszemek egyike mikroszkóp alatt A porszemek rendkívül aprók, mindössze 10 mikrométeres nagyságúak, és rajtuk nanométeres mintázatok találhatók. Ezek elektronmikroszkópos vizsgálata négy eseményt, illetve folyamatot tárt fel a kisbolygóval kapcsolatban. A legkorábbinak ítélt mintázat 4,5 milliárd éves, és intenzív hő hatására lezajlott kristályosodás nyomán alakult ki. A szakértők szerint ebben az időszakban az Itokawa egy nagyobb aszteroida része volt. A második mintázat 1,3 milliárd éve keletkezett, amikor a kisbolygó egy meteorral ütközött. A harmadik és a negyedik mintázatot az aszteroidát ma is érintő folyamatok hozták létre: az egyik a napszél nyomán rajzolódott ki, míg a másikat a porszemcsék egymáshoz dörzsölődése hozta létre. Az új információk alapján a kutatók úgy vélik, hogy a kisbolygó anyaga egykor egy mostani méreténél 40-szer nagyobb égitest része volt, amely azonban megsemmisült, és maradványaiból állt össze az 500 méter hosszú és 300 méter széles Itokawa. Az égitest porszemei ennek megfelelően egy nagyon fordulatos történet nyomait őrzik magukon, bepillantást engedve a Naprendszer békésnek egyáltalán nem nevezhető múltjába. A problémák ellenére roppant sikeresnek tekinthető küldetés folytatása jelenleg is zajlik. A Hajabusza–2 2014 decemberében indult el a 162173 Rjugu felé, amelyet várhatóan két év múlva ér el. A szonda másfél évet tölt majd az égitest tanulmányozásával, amelynek felszínéről szintén mintákat terveznek venni a kutatók. Ha sikerrel járnak, és a minták épségben megérkeznek a Földre, a Rjugu lehet a negyedik égitest a Hold, a Wild–2 üstökös és az Itokawa után, amelynek anyaga emberi közreműködés eredményeként jut el a Földre.
A Földre visszatért kapszula
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. ianbrenner
2016.06.29. 15:34
az alien vírus leszállt...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!