iPon Hírek

Galileo a világ végén

Dátum | 2012. 02. 29.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Galileo műholdrendszer földi állomásainak hálózata rövidesen újabb működő tagokkal bővül, mégpedig a Föld legeldugottabb zugaiban, például a Kerguelen-szigetek központi szigetén, az Indiai-óceán déli medencéjében. A szigetvilág egy kutatóállomáson kívül lakatlan, nincs repülőtér, és hajó is csak évente négyszer látogat ide.

Az állomást felállító csapat december 13-án érkezett, és január 8-ig végezniük kellett munkájukkal. „Mindent egy nekifutásra kellett megcsinálni, különben fennállt volna annak a veszélye, hogy nem készülünk el időben” ‒ mondja Fermin Alvarez Lopez mérnök. Ebben az esetben még szerencséjük is volt, mert egy már meglévő épületbe költözhettek be. „Általában egy puszta mezővel kezdjük, ahová áramot kell juttatni, házakat építeni, antennákat installálni, végül pedig a kész állomást műholdon keresztül bekapcsoljuk a Galileo hálózatába.”

Hasonlóan kietlen vidéken található a Norvég Királysághoz tartozó, vulkanikus sarki sziget, a Jan Mayen-sziget. Az ide látogatók szerint a világ legrosszabb időjárása uralkodik a földdarabon. Az itteni állomás telepítését is hamarosan befejezik. Az infrastruktúra tavaly tavasszal és nyáron már elkészült, idén pedig rácsatlakoztatják a hálózatra is. Az állomás egy fekete homokkal és fatörmelékkel borított tengerparti részen fekszik, mivel ez volt az egyetlen kellő nagyságú lapos terület az egész szigeten.

Jan Mayen (katt a panorámafotóért)

Az Indiai-óceánban Madagaszkártól keletre található Réunion, illetve Csendes-óceán délnyugati részén fekvő Új-Kaledónia sokkal barátságosabb vidékeknek tűnnek, itt azonban a trópusi körülmények okoztak fejtörést a Galileo mérnökeinek. A légkondicionált állomások tavaly júliusban, illetve idén januárban készültek el.

„A világszerte megépített földi Galileo állomások elviekben mind egyformák, ugyanakkor nagyon különböző környezeti körülmények között kell működniük” ‒ mondja Fermin.

A Galileo földi irányító rendszerének (15 automatikus vevőállomás, irányító központ, négy telemetriai állomás) alapvető feladata a műhold-konstelláció irányítása és ellenőrzése, valamint a holdak által sugárzott navigációs üzenetek, illetve a rendszeridő előállítása lesz. Az irányító központ az olaszországi Fucinóban található. A másik kulcsfontosságú, az előzőtől függetlenül működő rendszer az integritás ellenőrzésére, illetve meghibásodás esetén gyors riasztásra szolgál saját vevőállomás-hálózatával, központjával (a németországi Oberpfaffenhofen városában) és három adóállomással.

Új-Kaledónia

Működő állomások vannak már Fucinóban, a francia guyanai Kourouban, a norvég Spitzbergákon (Jeges-tenger), az antarktiszi Troll norvég kutatóállomáson, a svédországi Kirunában, Réunion és Kerguelen területén (Indiai-óceán), valamint Új-Kaledóniában (Csendes-óceán).

Az első két műhold októberben került pályára, ezekhez csatlakozik további kettő a nyár végéig. Innentől kezdve a Galileo navigációs rendszer elviekben működőképes, így az Európai Űrügynökség megkezdheti a tesztelés végső fázisát.

„Az állomások automatikusan működnek ‒ csak a hibák kijavítására lesz szükség emberi közreműködésre” ‒ mondja Fermin. „A nehezen megközelíthető állomásokon éppen ezért nagyon alaposan át kell gondolni, hogy miből hány pótalkatrészt raktározunk el.”


 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!