iPon Hírek

Géneket is lop a moszatoktól a fotoszintetizáló csiga

Dátum | 2015. 02. 06.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az Elysia chlorotica nevű vízicsigával kapcsolatban hetvenes évek óta tudják a kutatók, hogy tápláléka révén képes fotoszintetizálni. Az általa elfogyasztott moszatok kloroplasztiszai belépnek a bélhám sejtjeibe, ahol akár további kilenc hónapig is folytathatják a fotoszintetizálást, vagyis a sejtszervecske sokkal hosszabb ideig működik a csigák sejtjeiben, mint azt a jóval rövidebb ideig élő moszatokban tenné. A csiga emésztőrendszere többszörösen elágazik, és a kültakaróhoz közel helyezkedik el, így az állat a napfény energiájának felhasználása révén képes szénhidrátokat és lipideket termelni, amelyek aztán saját táplálására fordítódnak. Hogy pontosan hogyan képes a csiga ilyen hosszú ideig működtetni a „lopott” kloroplasztiszokat, az hosszú ideje vita tárgyát képezi a szakértők közt, egy amerikai kutatócsoport azonban nemrégiben megfejtette a rejtélyt. Az állat nemcsak a fotoszintézishez szükséges sejtszervecskéket, hanem az ezek karbantartásához szükséges géneket is magáévá teszi a megevett moszatokból. Ez az első eset, hogy funkcióval rendelkező gének horizontális átadását figyelték meg két többsejtű szervezet között. Bár egy vízicsiga nem feltétlenül a legjobb modell egy emberi génterápia kidolgozásához, a természetes körülmények közt lezajló génátadó mechanizmus részleteinek felderítése rendkívül sokat segíthet a gének beültetésén alapuló emberi gyógymódok megalkotása során, mondja Sidney K. Pierce, a kutatás egyik résztvevője.
„Eredményeink megerősítik, hogy a kloroplasztiszok karbantartásához szükséges moszatgének egyike megtalálható csiga genomjában, és működését is folytatja az új génállományban” – folytatja Pierce. „A gén beépül a genomba, és továbbadódik a következő generációnak.” Ilyen módon az utódoknak már csak a kloroplasztiszt kell beszerezniük a moszatoktól, annak zavartalan működéséről pedig a gén gondoskodik. A kutatók egy fejlett képalkotó eljárással bizonyították, hogy a Vaucheria litorea nevű sárgászöld moszat egyik génje valóban ott van a vízicsiga genomjában. A gén egy olyan enzimet kódol, amely létfontosságú a kloroplasztisz működéséhez. Pierce elmondása szerint egészen elképesztő, hogy egy moszatból származó gén működni tud egy állati sejt belsejében, ebben az esetben mégis ez történik. A gén és a sejtszervecske együttes jelenlétének köszönhetően a zöld színben pompázó vízicsiga képes napfényen élni, így hosszú hónapokig kibírja akkor is, ha valami történik megszokott táplálékforrásával. Egy rendkívül gyors biológiai adaptációról van szó, amely a gyorsütemű evolúció egyik kitűnő példája, mondja Pierce. Amikor két faj közt sikeres génátadás zajlik le, az evolúciós változás egyik generációról a másikra következik be, nem pedig évezredek vagy még hosszabb idő alatt.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. chiller
2015.02.06. 22:38
A természet csodái.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!