iPon Hírek

Green Game: TimeSwapper - A majmok és Shakespeare

Dátum | 2016. 04. 30.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

2003-ban a Devon városában lévő Paignton Állatkert egy nem mindennapi kísérlet színhelyéül szolgált, mivel pár brit tudós az itt élő makákókat, név szerint Elmót, Gumot, Heathert, Hollyt, Mistletoe-t és Rowant választotta ki arra a szép és nemes célra, hogy megválaszolják korunk egyik leglényegesebb kérdését. Jelesül azt, hogy hány billentyűzetet püffölő majom is kell ahhoz, hogy valamelyikük puszta véletlenségből papírra vesse Shakespeare halhatatlan műveit, és hogy mennyi ideig is tartana ez a procedúra. A kétezer fontot felemésztő felmérés többé-kevésbé kielégítően tisztázta a talányt és kiderült, hogy a bárd harmadik szonettjének első két sorát 10^813 (10 és utána még 813 darab nulla) saját komputerrel bíró majom képes képernyőre vetni, hozzávetőlegesen öt évnyi szakadatlan próbálkozás után. A kutatás sokakat felháborított, hiszen többen megjegyezték, hogy a szerintük bicskanyitogató ostobaságra elszórt summát más, sokkal értelmesebb célra vagy célokra is lehetett volna költeni. Az ötlet védelmezői viszont azzal érveltek, hogy bár kétségtelen, hogy a világ lakóinak abszolút többsége képes lett volna álomra hajtani a fejét anélkül, hogy választ kapott volna a tudósok által feltett kérdésre, mégis, határozottan van az egész történetben valami, amitől az ember jobb kedvre derül, illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy objektíven nézve, kétezer fonttal bajosan lehet felszámolni a gyermekszegénységet, vagy enyhíteni a globális klímaváltozás negatív hatásait. Cikkünk tárgya, a Green Game: TimeSwapper lényegében nem más, mint a majmocskákkal végzett kísérlet játékipari megfelelője. Egy abszolút fölösleges mű, ami semmi olyat nem nyújt, ami miatt felfigyelhetnénk rá, de mégis, ha már valakik időt öltek bele, akkor el kell fogadnunk, hogy a világon van, mert fölöslegességét leszámítva nincsen vele komoly baj, és azt sem árt észben tartanunk, hogy csak azért, mert valamire nincs szükség, még nem jelenti azt, hogy rossz is lenne.
A program lényege, hogy egy mechanikus papagáj útját kell egyengetnünk, mégpedig úgy, hogy közvetlenül nem tudjuk irányítani a gépmadarat, hanem „csupán” az időt tudjuk manipulálni. Ez azzal jár, hogy szabadon beállíthatjuk, hogy a tollas fémjószág fiatal, középkorú, vagy öreg legyen, és ezzel be, illetve kikapcsoljuk az útját meghatározó, fekete gőzt fújó készülékeket, valamint eltüntetjük, vagy éppen materializáljuk a különféle, halálos csapdákat és akadályokat. Ez ideig-óráig elszórakoztatja az embert, mert egyfelől a papagáj a legkisebb sérüléstől is meghal, tehát van kihívás a terelgetésében, másfelől, ha igazán próbára akarjuk tenni magunkat, akkor pályákon elszórt fogaskerekeket is begyűjthetjük. Inkább előbb, mint utóbb viszont eljön az a pillanat, amikor az ismétlődő szakaszok miatt monotonná válik az őrangyalság, ezért kilépünk a játékból, hogy aztán vissza se nézzünk. Ezért aki sokall 5 eurót 2-3, extrém esetben 4 óra határozottan kellemes kikapcsolódásért, az messziről kerülje el, mert pénzkidobásnak fogja tartani a megvételét. Összességében hazudnék ha rossznak nevezném a Green Game: TimeSwappert, de egyszerűen hiányzik belőle az a szikra, ami a közepes energiabefektetéssel elkészült, hamar ellaposodó iparosmunkát elválasztja a tökéletestől messze lévő, de figyelemre méltó címektől. A iFun4all Ltd. műve senkinek sem lesz a kedvence, sőt, pár év múlva esélyesen még azokat is emlékeztetni kell majd a létezésére, akik dolgoztak rajta, de nem lehet tőle elvitatni, hogy nagyjából egy-két játékfilm idejéig garantáltan leköt minket, ami ennyi pénzért meglátásom szerint korrekt, sőt, már-már becsületes ajánlat.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!