iPon Hírek

Gyógyszerszállítás vörösvérsejtekkel

Dátum | 2014. 07. 08.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A vörösvérsejtek egy napon az oxigén szállításán túl más célokra is alkalmasak lehetnek, ha a Whitehead Intézet kutatói sikerrel járnak. A szakértők ugyanis genetikailag módosítások révén gyógyszerszállításra szeretnék rábírni a sejteket, hosszú ideig kitartó, a szervezet minden részére eljutó gyógyszeres terápiákat valósítva meg általuk. A gyógyászati hatóanyagok többsége csak pár óráig képes kifejteni hatását, majd a májba kerülve lebontódik. A vörösvérsejtek viszont négy hónapig élnek, így ha ezek hordoznák a gyógyszereket, azokat ritkábban kellene beadagolni a szervezetbe, és a hatás általánosabb lehetne. A szakértők az átalakítások megvalósíthatóságának ellenőrzése érdekében egerekből vettek csontvelőmintákat, és ezekből izolálták a vörösvérsejtek prekurzorait. A sejtek genomjába ezt követően génmérnöki úton egy olyan DNS-szakaszt ültettek be, amely egy Kell nevű membránfehérjét kódol. A Kell gyakorlatilag egyfajta molekuláris kapaszkodóként működik, így megléte esetén a megfelelő szerkezetű molekulák könnyen a sejtre kapcsolhatók, magyarázza Hidde Ploegh, a kutatás egyik résztvevője. A szakértők elképzelésük tesztelésére biotint, azaz B7-vitamint kapcsoltak a sejtekre, majd visszainjekciózták ezeket az egerekbe. A megváltoztatott sejtekből képződő vörösvérsejtek 28 napig maradtak működőképesek a véráramban. Hatóanyagok vörösvérsejtekkel való bejuttatásával már mások is kísérleteztek, ezen próbálkozások többsége során azonban a sejt belsejében tárolták a molekulákat, ami azonban jelentősen lerövidítette a vörösvérsejt élettartamát.
Az új módszerrel ilyen probléma nincs, és a kutatók szerint a biotin helyére gyakorlatilag bármi más kapcsolható, vagyis a vörösvérsejtek révén hosszan ható gyógyszereket és antitesteket lehetne cirkuláltatni a szervezetben. A sejtek ezen túl egyszerű „futárokként” is szolgálhatnának, ha a rájuk kapcsolt hatóanyag úgy van kialakítva, hogy a célba vett szövet molekuláris jellegzetességeit felismerve leválik a vérsejtről, és lokálisan fejti ki hatását. A vörösvérsejtek genetikai módosításának nagy előnye, hogy esetükben nem sokat kell törődni a DNS megváltoztatásával kapcsolatos aggodalmakkal, például azzal, hogy kontrollálatlan osztódásba kezdenek, elterjesztve genetikai anyagukat a szervezetben, hiszen a véráramba kikerülő, érett sejtek már nem tartalmazzák a sejtmagot. A módszer a terápiás használaton túl komoly diagnosztikai eszközzé is válhat, hiszen a kontrasztanyagokkal felcímkézett vörösvérsejtek segítségével minden korábbinál pontosabb képet lehetne kapni az erek állapotáról, és arról, hogy hol rakódtak le az ezeket veszélyesen leszűkítő plakkok, mondja Vladimir Muzykantov, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!