iPon Hírek

Hidrogén-peroxiddal gyógyszerezik magukat a hangyák

Dátum | 2015. 08. 25.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A hidrogén-peroxid egy bizonyos mennyiség fölött erősen mérgező hatású, a gombabetegségekkel küzdő hangyák számára azonban a legjobb lehetőséget jelenheti a gyógyulásra. Ez derül ki egy nemrégiben megjelent tanulmányból, amelynek szerzői elsőként figyelték meg, ahogy a hangyák gyógyszerezik magukat. A nagyméretű, sűrűn lakott kolóniákban élő rovarok, például a hangyák és a méhek nagy népsűrűségük és alacsony genetikai diverzitásuk miatt is erősen ki vannak szolgáltatva a parazita fertőzéseknek és a gombabetegségeknek. Ezek leküzdésére az egyik bevett megoldást az jelenti, hogy az állatok olyan vegyületeket tartalmazó táplálékot kezdenek fogyasztani, amely ártalmas az őket megtámadó másik élőlényre. Nick Bos, a Helsinki Egyetem kutatója és kollégái erre a viselkedésre találtak bizonyítékokat a hangyák körében. Kutatásuk során kimutatták, hogy a hangyák hidrogén-peroxidban gazdag táplálkozással védekeznek egy veszélyes gombafertőzés ellen. A szakértők először azt demonstrálták, hogy a vegyület a legtöbb esetben kártékony az egész Európában elterjedt rabszolgahangyákra (Formica fusca). Ennek igazolására az egyik csoport hangyát mézes oldattal, a másikat pedig hidrogén-peroxidot is tartalmazó mézes oldattal etették.
Egészséges hangyák esetén a hidrogén-peroxidos diéta négyszeresére növelte a mortalitási rátát: míg adott idő alatt a csak mézes oldatot kapó hangyák 5 százaléka pusztult el, a hidrogén-peroxiddal etetettek esetében 20 százalékra duzzadt ez az arány. Amikor azonban a kísérletet beteg hangyákkal, a Beauveria bassiana nevű gombával fertőzött egyedekkel is megismételték, ezzel gyökeresen ellentétes végeredményt kaptak. Míg a mézes oldatot kapó állatok 60 százaléka elpusztult, a hidrogén-peroxiddal etetett példányok esetében csak 45 százalékos volt a halálozási arány. Amikor ezt követően a hangyáknak lehetőségük nyílt arra, hogy válasszanak a hidrogén-peroxidos, illetve az anélküli táplálék között, az egészséges példányok elkerülték a veszélyes vegyületet, mondja Bos. A gombával fertőzött hangyák viszont nagy arányban fogyasztottak a hidrogén-peroxidos oldatból, kínosan ügyelve arra, hogy mindig megfelelő dózist vigyenek be. Amikor a toxikus oldatot erősebben hígították a kutatók, a beteg hangyák egyforma mennyiséget fogyasztottak abból és a mézes oldatból is. Ha viszont több hidrogén-peroxid került az oldatba, jóval kevesebbet táplálkoztak belőle, és elsősorban a csak mézes italt fogyasztották. „Az egyelőre nem világos, hogy a hangyák honnan tudják, hogy megfertőződtek, de az biztos, hogy a viselkedésük megváltozik ilyenkor” – mondja Bos. Az állatok esetében többször is megfigyelték, hogy halálukhoz közeledve a beteg hangyák elhagyják a bolyt, így biztosan tisztában vannak azzal, hogy haldokolnak. Hogy az öngyógyszerezés a vadonban hogyan zajlik, az egyelőre szintén kérdéses. Bos elmélete szerint a természetben élő hangyák reaktív oxigén gyökökben gazdag táplálékokat választhatnak, hiszen a hidrogén-peroxid ezek forrásaként fejti ki mérgező hatását. Bár a méreg fogyasztásával a halálozási arány csak egy kicsit mérsékelhető, egy népes hangyaboly esetében a kolónia túlélése múlhat rajta.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!