iPon Hírek

Hidrotermális kürtők lehetnek az Enceladuson

Dátum | 2015. 03. 12.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Szaturnusz gyűrűiből származó apró homokszemcsék elemzése alapján a Cassini űrszonda adatait feldolgozó kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az óriásbolygó Enceladus nevű holdjának felszín alatti óceánjában meleg vizet ontó hidrotermális kürtők rejtőzhetnek. A Cassini a Szaturnusz rendszerében barangolva már igazolta, hogy az 500 kilométer átmérőjű hold bizonyos helyeken több kilométeres magasságba lövell ki magából port és jégszemcséket. A gravitációs mérések és az egyéb adatok alapján a kutatók továbbá nagy biztonsággal állítják, hogy az égitest déli sarkvidéke alatt 40 kilométerre egy óriási óceán rejtőzik. Az óceán létére utaló jelek nagy izgatottsággal töltötték el a Földön kívüli élet után kutatókat, ugyanakkor ahhoz, hogy egy ennyire jeges és Naptól távoli világon fennmaradhasson bármilyen organizmus, valamilyen energiaforrásra van szükség. A Coloradói Egyetem kutatói pedig pontosan egy ilyen lehetséges energiaforrás potenciális nyomaira találtak rá a Cassini által egy évtizede begyűjtött porminták elemzése során.
Az űrszonda nem képes közvetlenül a Szaturnusz gyűrűiből mintákat beszerezni, hanem azon porszemekből gyűjtött be néhányat, amelyeket a bolygó mágneses tere felgyorsított és éppen kivetni készült a rendszerből. A kutatócsoport néhány ilyen szemcsét pályája alapján egészen az E gyűrűig követett vissza, amelyről úgy gondolják, hogy az Enceladus „kitörései” hozhatták létre és táplálják ma is, vagyis anyaga gyakorlatilag a hold felszín alatti anyagából származik. A Cassini kozmikus pormintákat elemző műszere feltárta, hogy a porszemcsék 4−16 nanométeres szilíciumdioxid-részecskéket tartalmaznak, amelyek lényegileg olyanok mint a homokszemek, csak sokkal kisebbek az anyag Földön előforduló darabkáinál. A meglehetősen egységes méret a szakértők szerint valószínűtlenné teszi, hogy a részecskék a gyűrűkben nagyobb szemcsékből alakultak ki, hiszen ebben az esetben sokkal vegyesebb képet mutatnának. A szakértők vizsgálni kezdték, hogy milyen reakciókban jöhetnek létre hasonló méretű részecskék, és kísérleteik során rájöttek, hogy amennyiben egy szilikátokban gazdag kőzetet vízzel kevernek össze, majd hónapokig nagy nyomáson és magas hőmérsékleten tartják a keveréket, pontosan ilyen méretű szilíciumdioxid-részecskéket kapnak eredményül. A mérettartomány leginkább akkor passzolt a begyűjtött részecskékhez, ha azokat 90 Celsius fok fölötti hőmérsékleten „gyártották”, ami arra utalhat, hogy az Enceladus mélytengeri kürtőkkel rendelkezhet, amelyek 90 Celsius foknál magasabb hőmérsékletű vizet okádnak ki magukból. A kutatócsoport tagjai azt feltételezik, hogy a hold köpenyének nagy része porózus kőzetekből állhat, amelyek forró vízzel vannak tele, és ez folyamatosan felszivárog a felszín alatti óceánba. A hő forrása ugyanakkor továbbra is rejtélyt jelent. A hold keletkezésének idejéből származó hő már régen kisugárzódott, a Szaturnusz gravitációja által keltetett árapályerők a modellek alapján nem szolgálnak elég energiával a hold belsejének ennyire melegen tartásához, az pedig szintén nehezen hihető, hogy ma is valami olyan kémiai reakció vagy radioaktív bomlás fűti az égitestet, amely a keletkezés idejéből származik.
Elképzelhető persze, hogy nem hidrotermális kürtőkben keletkeztek a részecskék, de ebben az esetben is rejtélyes, hogy az Enceladus minden jel szerint létező felszín alatti óceánját mi tartja folyékony állapotban. A mélytengeri kürtők jelenléte viszont azért nagyon izgalmas lehetőség, mert a szakértő jelentős része szerint ezek bolygónkon megtalálható változatai a földi élet kialakulásában is kulcsszerepet játszottak. Ahhoz azonban, hogy biztosan meg lehessen mondani, mi folyik az Enceladuson, egy kifejezetten a holdra irányuló űrmisszióra lenne szükség, mondják a szakértők, ez pedig jelenleg egyáltalán nincs benne a pakliban. Tervezés alatt áll viszont több küldetés is egy másik jeges holdra, a Jupiter körül keringő Európéra, amely vélhetően sok szempontból hasonlít az Enceladusra. Az Európé esetében is észleltek anyagkilövelléseket, bár ezen megfigyelések jóval kevésbé biztosak, mint a Szaturnusz holdja kapcsán észleltek. Ennek oka az is lehet, hogy egy jóval nagyobb, tehát erősebb gravitációval rendelkező égitestről van szó, így a lehetséges kitörések is sokkal kisebb magasságokat érhetnek el, vagyis kevésbé látványosak. És persze a küldetések tervezésekor az is lényeges szempont, hogy bármennyire is vonzó célpontot jelent az Enceladus, a Jupiter rendszerébe jóval könnyebb eljutni, mint a Szaturnuszhoz.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. Renhoek
2015.03.12. 19:59
Kedvencem ez a két hold... hagyni kéne a francba a Marsot és minden pénzt ezekre fordítani.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!