iPon Hírek

Hogyan élték túl a madarak a dinoszauruszok kihalását?

Dátum | 2014. 05. 08.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

66 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok túlnyomó része eltűnt a Föld színéről, egy aprócska csoportjuk azonban túlélte a kihalási hullámot, és napjainkra a legnagyobb diverzitással rendelkező négylábúak közé nőtte ki magát. A közel 10 ezer létező madárfaj kapcsán azonban felmerülhet a kérdés, hogy mi lehetett az állatcsoport fennmaradásának a titka. Egy új tanulmány szerint a válasz a testméretben keresendő: a madarak hüllő ősei jóval azelőtt kisebb termetűvé kezdtek válni, hogy a kihalási esemény megkezdődött volna. „Lenyűgöző anyagról van szó. Ez az eddigi legteljesebb elemzés, amit a dinoszauruszok testméretével kapcsolatban valaha is végeztek” – mondja Stephen Brusatte, az Edinburghi Egyetem paleontológusa a tanulmány kapcsán. „Az eredményekből kiderül, hogy a madarak testméretének csökkenése egy hosszú, több tízmillió évig eltartó trend eredménye.”
Kezdetben persze minden dinoszaurusz aprócska volt. 230 millió évvel ezelőtt a felnőtt egyedek többsége 10−35 kilogramm körüli tömeggel rendelkezett, vagyis nem voltak nagyobbak egy közepes méretű kutyánál. Egyes fajok ezt követően elképesztő mértékű gyarapodásba kezdtek, és 30 millió év elteltével tömegük meghaladta a 10 tonnát. Néhány dinoszaurusz még ennél is nagyobbra nőtt, az Argentinosaurus például 90 tonnát nyomott, és 35 méter hosszú volt. Az őshüllők közül azonban nem minden faj vált egyre nagyobbá az évmilliók alatt. A Maniraptora nevű kládba sorolt tollas dinoszauruszok testmérete például nem ment át ilyen drámai változásokon. Ebbe a csoportba tartoznak többek közt a Velociraptorok, illetve a ma élő madárfajok is. A dinoszauruszok testméretében bekövetkező változások felvázolása érdekében Roger Benson, az Oxford kutatója kollégáival összesen 426 faj méreteit igyekezett meghatározni, a tömegbecslésnél a hátsó lábak csontjainak vastagságát használva kiindulópontként. Az eredmények alapján minden fejlődési ágra jellemző volt a testméret hirtelen megnövekedése a kezdeti időszakokban, ez a trend azonban a legtöbb csoportnál hamar lelassult. Az őshüllők legtöbb faja, illetve a belőlük kialakuló más fajok is ezt a megnövekedett testméretet őrizte gyakorlatilag kihalásáig. Az egyetlen kivételt a Maniraptora klád jelenti, amely a jura időszakban való felbukkanását követően egészen a kréta végéig a legváltozatosabb testméretű fajokat termelte ki magából.
Amikor aztán 66 millió évvel ezelőtt bekövetkezett a katasztrófa, azt szinte kizárólagosan csak azon dinoszauruszok élték túl, amelyek egy kilogrammosak vagy annál kisebbek voltak. Ezek az apró őshüllők csaknem mind Maniraptorák voltak. Kis testméretük gyorsabb alkalmazkodást tett lehetővé, így sokkal jobb esélyekkel indultak a gyökeresen megváltozott környezetben, mint óriásira nőtt rokonaik. A kis testméret ezen kívül fontos feltétele volt a repülés fejlődésének is, mondja Luis Chiappe amerikai paleontológus. A repülés ugyanis nagy energiákat emészt fel, így előnyt jelent, ha kisebb tömeget kell a levegőbe emelni. A Maniraptorák evolúciójára tehát akár úgy is tekinthetünk, hogy az állatcsoport a különböző termetű fajok révén próbálta kikísérletezni a legjobb testméretet a „madárságra”, véli a kutató.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!