iPon Hírek

Hullámokat keltenek a napkitörések a Voyager−1 körül

Dátum | 2014. 07. 10.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Voyager−1 űrszondát időnként még a csillagközi térben is utoléri a fokozott naptevékenység: amikor központi csillagunk hirtelen nagy energiákat ereszt szabadjára, a terjedő lökéshullám hatására a NASA űreszköze körül felkavarodik a töltött gázrészecskékből álló plazma. A szakértők szerint ez a tény is megerősíti, hogy az 1977-ben útjára indult szonda elhagyta a Napot buborékszerűen körülvevő helioszférát. „A csillagközi tér az idő nagy részében egy nyugodt tóra emlékeztet” – mondja Ed Stone, a Voyager-projekt egyik kutatója. Napkitörések idején azonban lökéshullámok indulnak útjukra, hogy aztán egy évnyi utazást követően elérjék a Voyagert, és felkavarják a szondát körülvevő plazma „állóvizét”. Az űreszköz plazmahullám mérőeszköze képes észlelni ezeket a megváltozott áramlásokat, és a szonda más műszerei pedig azt is meg tudják állapítani, hogy milyen irányból érkezett az ezeket kiváltó hullám.
A napszél folyamatos nyomást fejt ki a csillagközi tér szélének plazmájárára, negyvenszer sűrűbbé téve annak anyagát, mint általában, amit a Voyager szintén észlelni tudott, így a kutatók immár teljesen bizonyosak abban, hogy az űrszonda 2012-ben átlépte a helioszféra határát, ahogy azt 2013-ban bejelentették. A rendszerünk legkülső burkát jelentő, üstökösök tarkította Oort-felhő külső szélét csak 300 év múlva lépi át, a Nap és a napszél közvetlen befolyása alól azonban már kikerült az űrszonda. 2012 óta három nagyobb napkitörés, pontosabban koronakidobódás lökéshullámát észlelte a Voyager. Az első túl enyhe volt ahhoz, hogy rögtön észleljék, utólag azonban nyomát találták az adatok közt. A második hullám már egyértelműen érződött, ez 2013 márciusában érte el a szondát. A harmadik hullám idén márciusban érte el a Voyagert, ami újabb lehetőséget adott a plazma intenzív vizsgálatára. A mérések ismét megerősítették, hogy a szonda a csillagközi tér határán feltoluló, sűrű plazmában jár. A Voyager−1 és testvérszondája, a Voyager−2 16 nap eltéréssel indultak útjukra 1977-ben. A Naprendszerből kifelé vezető pályáikon több bolygót is meglátogattak. Az előbb startoló Voyager−2 a leghosszabb ideje folyamatosan működő űreszköz az emberiség történetében, és társától eltérő pályája miatt csak pár év múlva lépi át a helioszféra határát.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!