iPon Hírek

Infrahangok alapján érnek célba a postagalambok

Dátum | 2013. 02. 01.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

1969. augusztus 13-án, amikor az egész világ Neil Armstrong és társai new yorki diadalmenetét nézte, Bill Keeton, a Cornell madárbiológusa egy csapatnyi postagalambot bocsátott útjára Jersey Hillből, 100 kilométerre az egyetem ithacai kampuszától. A szakértő nem fűzött sok reményt ahhoz, hogy madarai sikeresen hazatérnek, mivel New York állam ezen területét régóta csak Birdmuda-háromszög néven emlegették a galambkedvelők, az itt elengedett madarak ugyanis többnyire örökre eltűntek. Keeton arra volt kíváncsi, hogy vajon mi lehet ennek az oka. Augusztus 13. azonban szerencsés napnak bizonyult: az összes galamb hazatalált, ellentétben az év többi napján végrehajtott hasonló kísérletekkel. Keeton 1980-ban bekövetkezett haláláig nem tudta megfejteni, hogy mitől volt olyan különleges az a szerdai nap. Ennek feltárása egészen mostanáig váratott magára, egy nemrég publikált tanulmány azonban úgy tűnik, hogy végre fényt derít a rejtélyre. Már Keeton is tisztában volt azzal, hogy a galambok a nap állása és bolygónk mágneses tere alapján navigálnak, arra azonban nem volt képes rájönni, hogy a kísérlete során vizsgált területen milyen harmadik faktor játszik közre abban, hogy a madarak csaknem minden alkalommal eltévednek. Jon Hagstrum, az Amerikai Földtani Intézet kutatója egy érdekes felvetéssel vágott bele a vizsgálatokba. A galambokról egy ideje már tudják a szakértők, hogy képesek a nagyon alacsony frekvenciájú, úgynevezett infrahangok érzékelésére is. Ezt Keeton még nem tudhatta, Hagstrum azonban gyanította, hogy ez lehet a rejtélyes harmadik faktor.

Ezen hanghullámok elsődleges forrása az óceáni hullámzás: a víz mozgása nyomáshullámokat kelt a légkörben és a szárazföld anyagában, ezek pedig terjedés közben visszaverődnek a meredekebb tereppontokról, illetve engedelmeskednek a jelentősebb légáramlatoknak is. A topográfiai és az időjárási jellemzők így minden helyszínnek sajátos infrahang-profilt adnak. Az infrahang természetéből adódóan akár több ezer kilométerre a hangforrástól is érzékelhető, így Hagstrum elképzelése szerint a madarak egy ilyen egyedi akusztikájú pontokon alapuló, mentális infrahang-térképet is tárolnak környezetükről, amelyet szintén használnak a tájékozódásban. Egy másik fontos adalék a történethez, hogy a Birdmuda-háromszögben kizárólag a helyi madarak tévednek el, a távolabbról odaszállított galambok gond nélkül hazatalálnak. Hagstrum úgy vélte, hogy egyetlen magyarázat lehetséges: Jersey Hillre valaminek a következtében szónikus árnyék vetül, ami miatt a helyi madarak nem hallják a környéken való navigációhoz szükséges infrahangokat. A szakértő Keeton feljegyzései alapján rekonstruálta az 1969-es kísérlet egyes napjaira jellemző légköri viszonyokat, majd egy számítógépes modell segítségével demonstrálta, hogy az adott napokon hogyan terjedt az infrahang Ithaca és Jersey Hill között. Az eredményekből kiderül, hogy Jersey Hill sajátos terepviszonyai valóban hangárnyékot hoznak létre, így az infrahangok az idő túlnyomó részében egyszerűen nem jutnak el a galambok felbocsátásának helyéig, aminek köszönhetően a madarak nem tudják érzékelni célpontjuk sajátos akusztikai jelét, és eltévednek. 1969. augusztus 13-án szokatlan módon az átlagosnál melegebb levegő áramlott be a terület fölötti légkör felsőbb rétegeibe, és pontosan az egyébként leárnyékolt helyre verte vissza a környék infrahangjait, így a galambok aznap hazataláltak. Hagstrum eredményei meggyőzőnek tűnnek, úgy látszik tehát, hogy az utolsó darab is a helyére került a galambok navigációjával kapcsolatos rendkívül összetett kirakósban. Ezek a madarak elképesztő részletességgel érzékelik az őket körülvevő világot, és tájékozódásuk során a nap állását, a földi mágneses teret és az infrahangokat egyaránt használják. Ráadásul, mint kiderült ez utóbbi kiemelt fontosságú, főként az út utolsó szakaszán: ha ugyanis ekkor nem képesek hallani a célállomást, reménytelenül eltévednek.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. LechooEdy
2013.02.03. 17:16
Már nem azért, de ha egy versenygalambot készítenek fel. Akkor több helyről engedik el, egyre messzebb. És az is kiderült már, hogy a táj jellegzetességei alapján is tájékozódnak, emlékeznek az utakra, épületekre... Ha több mint egyszer volt már ott az adott galamb azt felismeri. Jó lenne nekünk is ilyen infrahangvevő, nem kellene GPS
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!