iPon Hírek

Inzulinnal kábítják el áldozataikat a kúpcsigák

Dátum | 2015. 01. 21.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A kúpcsigákat legtöbbünk csak szépséges házaik kapcsán ismeri, pedig az élő példányok másról is híresek: az állatok fantasztikus vadászok. Reszelőnyelvükön, amelyet villámgyorsan képesek akcióba lendíteni, idegmérgeket tartalmazó tüskék sorakoznak, amelyek megbénítják a megszúrt halakat. Egyes képviselőik azonban más stratégiát választanak, rugalmas szájukkal lassan kapják be áldozatukat, és egészben nyelik le a zsákmányt. Tekintve, hogy a halak általában sokkal gyorsabbak, mint a csigák, felmerülhet a kérdés, hogy hogyan képesek erre. Egy rövidesen megjelenő tanulmány szerzői megfejtették a rejtélyt: a kúpcsigák által elejtett halak azért nem kapálóznak, mert hipoglikémiás sokkban vannak. A vadászatnak ezen módját alkalmazó tulipán kúpcsiga és térképes kúpcsiga ugyanis az áldozat megszúrása helyett egy méregkoktélt permetez a környező vízbe, amely egyebek mellett az inzulin egy szokatlan változatát is tartalmazza. A toxikus keverék összezavarja és legyengíti a halakat, amelyek semmit sem tehetnek az ellen, hogy a csiga élve felfalja őket.
Az inzulin feladata normális esetben a vércukorszint csökkentése, ha azonban túl sok kerül a hormonból a szervezetbe, a glükózszint olyan alacsonyra zuhan, hogy az áldozat zavarodottá, gyengévé válik, ha pedig ez az állapot tartósan fennáll, elveszíti eszméletét és meghal. A kúpcsigák tehát az inzulin normális szerepét kifacsarva képesek voltak támadó fegyverré kovácsolni a hormont. Bár az inzulint számos fiktív és valós gyilkosságban használták már az emberi társadalomban, ez az első eset, hogy az emberen kívüli fajok egyikét kapták rajta a hormon méregként való használata közben. A felfedezést tevő Helena Safavi-Hemami, a Utahi Egyetem kutatója és kollégái azt a gént is azonosították, amely a méregmirigyek fokozott inzulintermeléséért felelős. A vizsgálatok során kiderült, hogy a vadászatra használt inzulin nem egyezik azzal a hormonnal, amellyel a csiga saját vércukorszintjét szabályozza. A méregként alkalmazott változat minden eddig ismert inzulinmolekulánál kisebb méretű, és sokkal jobban hasonlít a hormon halakban található verziójára, mint a csigáéra. Amikor a kúpcsigák méregmirigyeiben termelődött inzulint zebradániókba injekciózták a szakértők, a halak rögtön hipoglikémiás sokkba estek. Ha a hormont csak a halak vizéhez adták hozzá, az állatok lelassultak és a korábbinál jóval passzívabbá váltak. A fegyverként használt hormon apró méretének köszönhetően rendkívül gyorsan hat áldozataira, magyarázza Safavi-Hemami. Hatásmechanizmusának pontos megértése pedig praktikus gyógyászati haszonnal is járhat, hiszen megmutathatja, hogy az inzulin szerkezetében eszközölt apróbb változástatások hogyan befolyásolják a hormon működését, ami újfajta diabétesz-terápiák kidolgozásához vezethet. A szakértők most a géneket kutatva azt igyekeznek kideríteni, hogy a kúpcsigák saját, eredeti inzulinjukból fejlesztették ki a méregként használt hormonváltozatot, vagy ettől függetlenül építették fel a molekulát.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!