iPon Hírek

Júliusi égbolt − 2013

Dátum | 2013. 07. 03.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Merkúr július 9-én kerül alsó együttállásba a Nappal, ezért csak a hónap utolsó harmadában lesz megfigyelhető, 20-án nagyjából fél órával, 30-án pedig már másfél órával a Nap előtt kel, így láthatósága egyre kedvezőbben alakul a keleti égen. A Vénusz júliusban is fényesen ragyog az esti égen, a −3,9 magnitúdós égitest körülbelül másfél órával a Nap után nyugszik. A Marsot a hajnali égen érdemes keresni két órával napkelte előtt. Az 1,5−1,6 magnitúdós bolygó a Bika, majd az Ikrek csillagképben lesz látható. A Jupiter a Vénusz után a legfényesebben ragyogó júliusi bolygó, a −1,9 magnitúdós égitest napkelte előtt, a keleti égen látszik. A Szaturnusz ebben a hónapban a Szűz csillagképben látszik, és éjfél után nyugszik. Az Uránusz valamivel éjfél előtt kel, és a Halak csillagképben látható, míg a szintén a késői órákban kelő Neptunusz a Vízöntőben látszik. A hónap legjelentősebb csillagászati látnivalóját a Mars és a Jupiter július 22-én megfigyelhető együttállása jelenti. Magyar idő szerint hajnali 4:32-kor az északkeleti égen 47 ívpercre fog látszani egymástól a két bolygó. Pár órával később (este kilenckor) pedig a Vénusz és az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga, a 77,5 fényévnyire található Regulus kerül 1 fokos közelségbe az égbolton. Hasonlóan szoros együttállásokra csak néhány évente kerül sor, így érdemes lesz elcsípni az eseményeket.

A Regulust annál is inkább érdemes figyelemmel követni, mert csaknem tökéletesen az ekliptika síkjába esik, így gyakori szereplője a hasonló együttállásoknak. A másik izgalmas tény vele kapcsolatban, hogy nem egy, hanem négy csillag (vagyis két kettőscsillag) alkotja, amelyek közül a legfényesebb kettő már egy kisebb távcsővel is elkülöníthető. A négyes legfényesebb csillaga egy rendkívül fiatal, nagyjából 3,5 naptömegű égitest, amely mindössze 16 óra alatt fordul meg a saját tengelye körül, így alakja jóval nyomottabb a megszokottnál. Kísérője egy fehér törpe, amely a Nap tömegének harmadát teszi ki. A Regulus A néven katalogizált kettős tagjai körülbelül negyven földi nap alatt kerülik meg egymást. A rendszertől körülbelül 4200 csillagászati egységre található a másik kettőscsillag, amelynek tagjait körülbelül 100 CsE választja el egymástól, és ennek megfelelően jelentős időbe, körülbelül 2000 évbe telik, amíg megkerülik egymást. A Regulus B 8,1, társa, a Regulus C pedig 13,5 magnitúdó fényességű, így a binokulárba tekintve a Regulus A fényesebb, kékesfehér csillagát, és a Regulus B jóval halványabb, vörösesebb foltját pillanthatjuk meg.

További érdekes észlelési hír, hogy a múlt hónapban a földi megfigyelők hosszú időre elbúcsúzhattak a Herschel űrtávcsőtől, amely április végén fejezte be négy éve tartó pályafutását, mivel kifogyott a műszerek hűtését biztosító héliumból. A valaha fellőtt legnagyobb infravörös távcső működésének ideje alatt a Nap−Föld-rendszer L2 Lagrange-pontjából figyelte az égbolt leghidegebb objektumait, születőben lévő galaxisokat és különféle molekuláris felhőket elemezve. A szokatlanul érzékeny műszerek pontosságának egyik feltétele volt, hogy közel abszolút nulla fokon, 0,3 kelvines hőmérsékleten üzemeljenek, ehhez volt szükség a véges mennyiségű héliumkészletre. A kiszolgált űreszközt júniusban a földi kezelők kimozdították korábbi helyéről, így az a Földtől távolodó Nap körüli pályára állt át. Az egyre messzebb kerülő űrtávcsőről a múlt héten készítette el az alább látható „búcsúfelvételt” az olaszországi Remanzacco Obszervatórium két munkatársa, Nick Howes és Ernesto Guido, akik a kép rögzítéséhez egy hawaii teleszkópot használtak. A búcsú persze nem végleges, hiszen ha minden igaz, még találkozunk a Herschellel, amely a jelenlegi előrejelzések szerint nagyjából 13 év múlva kerül ismét a Föld szomszédságába.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!