iPon Hírek

Kész az első szíven is használható sebészeti ragasztó

Dátum | 2014. 01. 09.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A szív sérüléseinek kijavítása régóta problémás kérdést jelent az orvosok számára. A hagyományos módszerek, kapcsok, illetve varratok használata esetén ugyanis meg kell sérteni az ép szövetet, márpedig egy állandóan mozgó, nagy erőt kifejtő szerv esetében a legkisebb lyuk is veszélyekkel járhat, többek közt azért, mert vérrögök képződéséhez vezethet. A dolog még komplikáltabb, ha nem felnőtt betegről van szó, hiszen a gyermekek esetében még a szerv kis mérete is nehezíti a műtétet. Pedro del Nido, a Bostoni Gyermekkórház szívsebészének elmondása szerint az igazán üdvözítő megoldás az lenne, ha a szív szövetének sérüléseit úgy lehetne összezárni, hogy az egészséges részek közben nem sérülnek. A sebészetben egy ideje már alkalmaznak különféle ragasztókat pontosan erre a célra, a szív azonban ebből a szempontból is problémás eset. Az anyagnak egyszerre kell erősnek és flexibilisnek lennie, hogy kibírja, ugyanakkor ne korlátozza a szerv mozgását. Nedves körülmények közt is működnie kell, és nem árt, ha nem oldja a víz. Idővel meg kell szilárdulnia, különben a vér elmosná, az ugyanakkor fontos, hogy ezt ne rögtön tegye, mivel kezdetben alakíthatónak kell lennie. Végül pedig nagyon lényeges, hogy problémák nélkül lebomoljon a szervezetben, ha már nincs szükség rá.
Ezeknek a követelményeknek egészen mostanáig egyetlen ragasztó sem tudott megfelelni, del Nido és kollégái munkájának köszönhetően azonban nemrégiben végre elkészült a szívsebészek Szent Grálja. A természetes anyagokból álló ragasztó minden fent említett elvárásnak megfelel, így kiválóan alkalmas a szív és az erek sérüléseinek kijavítására. Alkalmazásakor viszkózus gél formájában létezik, amely azonban ultraibolya fény hatására pillanatok alatt erős, ugyanakkor flexibilis ragasztóvá szilárdul. És persze akkor is működik, ha minden oldalról vér veszi körül, ami egy szívműtét esetében gyakran megesik. „Rendkívül izgalmas projektről van szó, amelyre óriási az igény a klinikai gyakorlatban. A ragasztó révén a jövőben az eddig lehetségesnél sokkal kifinomultabb helyreállító műtéteket végezhetünk el” − mondja del Nido. A ragasztó megalkotásában fontos szerepet játszott Jeff Karp, aki évek óta különféle biológiai inspiráción nyugvó megoldásokkal kísérletezik. Többek közt létrehozott már egy parazita féreg módszerét másoló ragasztószalagot, illetve a tarajos sül tüskéinek szerkezetén alapuló injekciós tűket is alkotott. Ezúttal is az élővilágból vette ötleteit, olyan állatokat tanulmányozott, amelyek képesek a nedves felületekhez hozzátapadni. A rovarok egy része például viszkózus, víztaszító anyagot szekretál lábain, amely kinyomja a vizet a felület apróbb mélyedéseiből, és ezekbe aztáán bele tud kapaszkodni az állat. Egy tengeri csőféreg (Phragmatopoma californica) pedig víz alatti csöveket épít ház gyanánt a fejéből ürülő ragasztó segítségével, amely idővel olyan erős anyaggá szilárdul, hogy az árapály erői sem boldogulnak vele.
A kutatócsoport hamar rájött, hogy létezik egy anyag, amely majdnem tökéletesen megfelel a kívánalmaknak. A glicerolból és sztearinsavból készült PGSA nevű anyagot eredetileg vázanyagnak állították elő különféle szövetek és szervek növesztéséhez. Ezt módosították tehát oly módon, hogy végeredményül viszkózus, tehát könnyen kenhető, ugyanakkor formatartó anyagot kapjanak. A keverékhez hozzáadtak egy olyan szubsztanciát is, amely ultraibolya fény hatására hidakat képez a PGSA-molekulák közt, megszilárdítva ezzel a ragasztót. Míg a hasonló anyagok többsége rögtön megszilárdul, ha nedvesség éri, az új anyag nem ezt teszi. Rendkívül nedves környezetben is igény szerint alakítható, és csak akkor válik szilárddá, ha ultraibolya fénnyel megvilágítják. Ennek köszönhetően képes beszivárogni a környező, roncsolt szövetekben, kiszorítva onnan a nedvességet (vért), majd amikor szilárddá válik, úgy tartja össze a szétszakadt részeket, hogy gyakorlatilag elválaszthatatlan egymástól a ragasztó és az élő szövet. Az első tesztek alapján az anyag más sebészeti ragasztókhoz képest erősebbnek és flexibilisebbnek is bizonyult, illetve jóval ritkábban okoz gyulladást. Az egyetlen problematikus pont az ultraibolya fénnyel való aktiválás, amely károsítja a DNS-t, a ragasztó megszilárdításához azonban mindössze 5 másodpercig kell a fénynyalábot a seben tartani, ennyi idő alatt pedig nem keletkezik észlelhető kár a genetikai állományban. A ragasztó szívműtéteteken való alkalmazásáig még számos teszten kell átmenni az anyagnak, többek közt meg kell vizsgálni, hogyan alkalmazható a nagyobb sérülések áthidalására gyakran használt szintetikus tapaszokkal együtt. Az eddigi kísérletek azonban nagyon biztatóak. A kutatók élő sertések szívén, illetve artériáin próbálták ki a ragasztót, és a jelek szerint minden rendben működik. A szakértők szerint az anyag már három év múlva megjelenhet a műtőkben.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. YellowFlas...
2014.01.10. 00:44
Hansaplast lvl 99.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!