iPon Hírek

Két hetes emberi magzatokat növesztettek a méhen kívül

Dátum | 2016. 05. 06.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A héten egy kutatócsoport bejelentette, hogy rekord ideig, 13 napig növesztettek emberi embriókat laborjukban, az anyai méhen kívül. A kutatás máris új információkat eredményezett az ember korai fejlődésével kapcsolatban, és a szakértők azt remélik, hogy rövidesen azt is feltárhatják hasonló kísérletek révén, hogy miért végződnek vetéléssel látszólag egészséges terhességek. A kísérletekről beszámoló, a Nature, illetve a Nature Cell Biology oldalain megjelent tanulmányok egyben annak lehetőségét is felvetik, hogy nem túl távoli jövőben megvalósítható lesz az embriók még fejlettebb állapotokig való nevelése az anyai szervezeten kívül. Ezzel kapcsolatban pedig számos technikai és etikai kérdés felmerülhet. A Föld több országában tilos 14 naposnál idősebb emberi magzatokon kísérletezni, így a mostani kísérletet is megszakították, mielőtt átlépték volna ezt a határt, annak sikeres megközelítése azonban felveti azt a kérdést, hogy ez a tiltás meddig lesz fenntartható. (A 14 napos határt arra alapozva állapították meg, hogy ez az időpont jelzi a csíralemezek elkülönülésének kezdetét, és egyben ez a legkésőbbi időpont, amikor az emberi embrió ikrekké válhat szét.)
A szakértők az utóbbi évtizedekben beható ismereteket szereztek be számos faj embrionális fejlődésével kapcsolatban, az ember azonban nem tartozik ezek közé. „Kifejezetten kínos, hogy a 21. század elején többet tudunk a halakról, az egerekről és a békákról, mint saját magunkról” – mondja Ali Brivanlou, a Rockefeller Egyetem kutatója, az egyik kísérlet vezetője. „Ezt mindig nagyon nehéz megmagyarázni a tanítványaimnak.” A szakértő Magdalena Zernicka-Goetz, a Cambridge kutatója segítségével járt sikerrel. Zernicka-Goetz korábban egereken kísérletezve dolgozta ki az embriók méhen kívüli tenyésztésének leghatékonyabb módját. Ezt a célt több szakértő is úgy próbálta megvalósítani, hogy anyai sejtek rétegén növesztették a magzatokat, a Cambridge kutatója azonban más módszert választott: magas oxigénszintet biztosító gélmátrixon nevelte az organizmusokat. Az egérembriók ilyen módon képesek voltak elérni a bélcsíra állapotot, amelyben megkezdődik a szerveket később létrehozó három csíralemez elkülönülése. Legfrissebb kísérletük során a szakértők ezt a módszert adaptálták emberi embriókra, amelyeket egy mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó klinika adományozott nekik. Zernicka-Goetz és Brivanlou menet közben folyamatosan figyelték az embriók génkifejeződését, és az eredményeket összevetették más fajok hasonló korú magzatainak génexpressziójával. A csapat ilyen módon a sejtek differenciálódásának eddig ismeretlen állomásait figyelhette meg, amelyek az emberi fejlődés egyedi sajátosságainak tűnnek.
Méhen kívül növesztett 12 napos emberi embrió
A szakértők felfedeztek például egy sejttípust, amely a 10. napon jelenik meg az emberi embriókban, és két nappal később el is tűnik. Az egyelőre nem világos, hogy mi lehet ezen sejtcsoport feladata, amely legnagyobb kiterjedése idején az embrió sejtjeinek 5–10 százalékát teszi ki. A kutatók szerint valamiféle átmeneti szervről lehet szó, amely a farokhoz hasonlóan kifejlődik az emberben is, majd a méhen belüli fejlődés későbbi szakaszában eltűnik. A kísérlet arra is rávilágított, hogy az egerek és az emberek fejlődésének korai szakaszában gyökeres eltérések figyelhetők meg a gének kifejeződési mintázatában, ami azt jelzi, hogy a rágcsálók nem annyira ideális modellállatok a humán embrionális fejlődés vizsgálatára, mint ahogy azt a kutatók sokáig hitték. Ami a 14 napos határpontot illeti, Zernicka-Goetz és Brivanlou kételkedik abban, hogy az általuk tenyésztett magzatok ennél sokkal idősebbekké tudnának válni, mielőtt elpusztulnának. Az egereken végzett kísérletekből az derült ki, hogy a bélcsíra állapot kezdete után az embrióknak bonyolult hormonkeverékekre és tápanyagokra van szükségük a túléléshez, amelyek pontos összetételét eddig nem sikerült felderíteni. A megfelelő továbbfejlődéshez ráadásul vélhetően valamiféle három dimenziós vázra is szükség lehet, vagyis a kísérlet során a tenyésztésre használt sík lapok nem lesznek elégségesek. Ettől függetlenül a kísérlettel komolyan megkérdőjeleződik, hogy tartható-e a 14 napos határ, és hogy mi lesz, ha ezt képessé válnak átlépni a szakértők. Ennek kapcsán többek közt olyan jogi és etikai kérdések is felmerülhetnek, hogy az anyai szervezeten kívül növesztett, embriószerű struktúrák egyáltalán embrióknak minősülnek-e. Bárhogy is alakuljon a jövő, Brivanlou szerint az új technológia még a kérdéses határpont elérése előtt is rengeteg munkát adhat a fejlődésbiológusoknak. Minden újabb óra, amelyet megfigyelhetünk az emberi magzatok fejlődése során egy igazi kincsesbánya, mondja a kutató.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!