iPon Hírek

Kibillent porkorongok egy kettőscsillag körül

Dátum | 2014. 08. 04.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Nagyon furcsa bináris csillagrendszert azonosítottak a Bika csillagképben az eget a milliméteres és szubmilliméteres tartományban vizsgáló ALMA távcsővel dolgozó csillagászok. A HK Tauri nevű rendszer mindkét fiatal csillaga rendelkezik egy protoplanetáris koronggal, amelyek azonban nem esnek egy síkba. Az ALMA mostani megfigyelése az eddigi legpontosabb képet szolgáltatja egy kettőscsillag bolygóképző por- és gázkorongjairól. A felfedezés egyben azt is megmagyarázhatja, hogy a Naprendszeren kívüli planéták körében miért találni oly gyakran különleges, „megbillent” pályájú égitesteket. A HK Tauri a Hubble felvételén Jelenlegi ismereteink szerint a világegyetem csillagainak többsége kettőscsillagok részeként lát napvilágot, vagyis olyan rendszereket alkot, amelyekben két csillag kering egymás szoros közelségében közös tömegközéppontjuk körül. A bináris rendszerek rendkívül gyakoriak, azzal kapcsolatban azonban egyelőre nagyon keveset tudunk, hogy egy ennyire összetett környezetben hogyan zajlik a bolygóképződés. „Az ALMA az eddigi legjobb képet szolgáltatta egy protoplanetáris korongokkal is rendelkező kettőscsillagról, és ebből az derült ki, hogy a korongok síkja jelentősen eltér egymástól” – mondja Eric Jensen, a kutatás egyik résztvevője. A HK Tauri csillagai nagyjából 450 fényévnyire találhatók a Földtől, és alig 5 millió évesek. Egymástól való távolságuk 58 milliárd kilométer, ami 13-szorosa a Neptunusz Naptól való távolságának. A rendszer halványabb tagja, a HK Tauri B protoplanetáris korongja a Föld irányából nézve gyakorlatilag teljesen kitakarja a csillag fényét, ami kiváló lehetőséget adott a csillagászoknak arra, hogy a látható és az infravörös tartományban is megfigyeljék a porból és gázból álló korongot. A HK Tauri A protoplanetáris korongja a megfigyelő szempontjából nem ilyen szerencsés orientációjú, így a látható tartományban nem észlelhető, mivel halvány derengését elnyomja a központi égitest erős fénye. A milliméteres hullámhossztartományban vizsgálva azonban fényesen ragyog, így az ALMA képes volt detektálni jelenlétét. Az Atacama-sivatagban található teleszkóppal nemcsak a korong jelenlétét, hanem annak pozícióját is meg tudták vizsgálni a csillagászok. A szakértők a rendelkezésre álló adatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a két korong síkja legalább 60 fokos szögben eltér egymástól, így legalább egyikük (vagy mindkettő) jelentősen ki van billenve központi csillagaik keringési síkjához képest is. Más megfigyelési adatok már korábban is azt sugallták, hogy létezhetnek hasonló rendszerek, ez az első alkalom azonban, hogy ennyire egyértelműen sikerült megfigyelni, mi is zajlik egy ilyen kettőscsillag körül, mondja Rachel Akeson, a NASA munkatársa.
A Hubble és az ALMA adatai alapján készült kombinált felvétel
A jelenleg elfogadott csillag- és bolygóképződési elméletek szerint a csillagok nagy kiterjedésű gáz- és porfelhők gravitációs összehúzódásának eredményeként jönnek létre. A centrumban formálódó égitest forogni kezd, a felhő maradék anyaga pedig a forgástengelyre merőlegesen egy vékony korongba rendeződik. A bolygók aztán ebben a protoplanetáris korongnak nevezett képződményben kezdenek létrejönni. A kettőscsillagok esetében azonban jóval bonyolultabb a helyzet, hiszen egyáltalán nem biztos például, hogy a csillagok forgástengelye párhuzamos, így arra sincs garancia, hogy a protoplanetáris korongok síkja egybeesik a két csillag egymás körüli mozgása által meghatározott keringési síkkal. A rendszer két legnagyobb objektuma ráadásul az összes többi mozgására befolyással lesz, függetlenül attól, hogy azok melyik csillag körül keringenek. Elméletben például a hasonló rendszerekben az egyik csillaghoz tartozó protoplanetáris korong a másik csillag hatására „billegésbe” kezdhet, és nem tudni, hogy ez hogyan hat a bolygóformálódásra. A mostani felfedezést az tette lehetővé, hogy a fejlődés korai szakaszában sikerült elcsípni a különös pályasíkokat. A protoplanetáris korongok nagy portartalma jelentősen megkönnyítette azok pozíciójának meghatározását, mondja Akeson, ami kész bolygók esetében sokkal nehezebb feladat lett volna. Az elkövetkező időszakban a szakértők annak kiderítésére koncentrálnak, hogy mennyire gyakoriak az ilyen rendszerek.
Valahogy így nézhet ki testközelből a rendszer
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!