iPon Hírek

Kockázatelemző növények

Dátum | 2014. 03. 13.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A növényi intelligencia kutatása ugyan még viszonylag új terepnek számít, de egyre több jele van annak, hogy ezek a látszólag passzív élőlények milyen érdekes stratégiákat alkalmaznak a túlélés érdekében. Ennek ékes példája a sóskaborbolya, amely a legújabb kutatási eredmények alapján komoly kockázatelemzést végez, és ennek alapján dönti el, hogy milyen stratégia szolgálja leginkább az érdekeit legfőbb ellenségével szemben. A fúrólegyek egyik faja ugyanis a sóskaborbolya magjaiba helyezi petéit. Amikor a lárvák kikelnek, rögtön el is fogyasztják „bölcsőjüket”, ami értelemszerűen nem szolgálja a növény érdekeit. A cserje azonban érdekes védekezési mechanizmust fejlesztett ki a betolakodók ellen: képes szelektíven leállítani a fertőzött magvak fejlődését, és ezzel elpusztítani a parazitákat. A sóskaborbolya piros színű termése a legtöbb esetben két magvat tartalmaz, így ha csak az egyik fertőződik meg, ennek „szelektív abortálásával” a növény másik utódja megmenthető, magyarázza Hans-Hermann Thulke, a Göttingeni Egyetem kutatója. Azokban az esetekben azonban, amikor a gyümölcsben csak egy mag van, a növény a legtöbb esetben még fertőzés esetén sem állítja le ennek fejlődését, még akkor sem, ha a fúrólégy lárvájának jelenléte majdnem mindig az adott mag végzetét jelenti. Ez első pillantásra irracionális választásnak tűnhet, hiszen a növényi utód jó eséllyel így is, úgy is elpusztul, a fúrólegyek viszont újabb generációval gazdagodnak. Thulke magyarázata szerint azonban nagyon is értelmes stratégiáról van szó: a növény mérlegeli annak lehetőségét is, hogy a lárva esetleg idő előtt elpusztul, így a mag mégis túlélheti a fertőzést.
Az egy maggal rendelkező gyümölcsök fejlődését az esetek 5 százalékában állítja le a növény fertőzés esetén, ha viszont a gyümölcs két magot tartalmaz, és az egyikbe fúrólégy-pete kerül, 75 százalék az esélye annak, hogy a növény lemond az adott magról. A számok észlelhetően megnövekednek, amikor valamilyen másféle környezeti stressz (például vízhiány) is fennállt a fertőzés mellett, jelezve, hogy a sóskaborbolya a rendelkezésre álló forrásokat is számításba veszi döntése meghozatala során. A szintén a borbolyafélék közé tartozó közönséges mahónia nem rendelkezik hasonló védekező mechanizmussal, ugyanakkor mindössze 200 éve került először kapcsolatba a fúrólegyekkel. A sóskaborbolya kockázatelemzésen alapuló stratégiája viszont minden jel szerint egy jóval hosszabb küzdelem eredménye, mondja Thulke.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!