iPon Hírek

Korai földsúroló kisbolygók miatt lehet ferde a holdpálya

Dátum | 2015. 11. 27.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Naprendszer korai időszakában a Földet megközelítő kisbolygók lehetnek felelősek a Hold furcsa, megbillent pályájáért, állítják egy francia kutatócsoport tagjai. Az új teória arra is magyarázattal szolgálhat, hogy miért van szokatlanul sok arany és platina bolygónk kérgében, ezek a készletek ugyanis a túlságosan közel merészkedő, majd a Földbe becsapódó égitestekből származhatnak a szakértők szerint. A kutatók régóta próbálják megfejteni a Hold eredetének titkát. A jelenleg leginkább elfogadott elmélet szerint égi kísérőnk azt követően keletkezett, hogy a Naprendszer hajnalán egy Marshoz hasonló méretű bolygó beleütközött a Földbe. Az esemény során az űrbe került anyag egy része Föld körüli pályára állt, majd lassacskán egy égitestté sűrűsödött össze. A teória azonban nem ad magyarázatot a Hold jelenlegi pályájára, amely sem az ekliptikához, sem a Föld ferde forgástengelyéhez nem igazodik.
Kaveh Pahlevan, a kutatócsoport vezetője szerint az ütközés nyomán létrejött törmelékgyűrű dőlésszöge a modellek alapján legfeljebb 1 fokkal térhetett el a Föld pályája által meghatározott síkhoz képest. A Hold pályasíkja és az ekliptika azonban napjainkban nagyjából 5 fokos szöget zár be, és ennek az eltérésnek a Hold létrejötte idején még jelentősebbnek kellett lennie, ha tekintetbe vesszük, hogy az elmúlt évmilliárdok alatt bolygónk egyre inkább saját keringési síkjához közelíti égi kísérőnk pályáját. A kutatók az elmúlt évtizedek során több különböző megoldással is előálltak a Hold inklinációjának problémájára. Egyesek úgy vélték, hogy a Holdba becsapódott égitestek módosították égi kísérőnk pályáját, míg mások szerint a Nap gravitációs hatása tehető felelőssé a helyzetért. Pahlevan és kollégái azonban más véleményen vannak. Úgy vélik, hogy mivel a Naprendszer korai időszakában még meglehetősen kaotikus állapotok uralkodtak, ami az égitestek pályáit illeti, ráadásul sokkal több kisbolygó méretű égitest létezett a protoplanetáris korongban, minden tényleges ütközésre több tucat majdnem bekövetkezett ütközés juthatott, és ezek a Föld közelségében elhúzó égitestek mind befolyásolhatták a Hold pályáját.
A szakértők kutatásuk során több ezer számítógépes szimuláció révén igyekeztek felmérni, hogy ezek a földsúroló objektumok hogyan változtathatták meg a Hold helyzetét. A Naprendszer korai magas „népsűrűségét” figyelembe vevő szimulációk egy jelentős részében a Hold pályája több mint 10 fokkal megdőlt az ekliptikához képest. Ugyanezen potenciális szcenáriókban jó pár kisbolygó be is csapódott a Földbe, egyebek mellett irídiumot, aranyat és platinát szállítva bolygónkra. Mivel az említett elemek jelenlétét a kéregben a bolygóképződési modellek révén nem lehet megmagyarázni, a szakértők egy ideje már sejtik, hogy ezek a Föld kialakulása után, külső forrásból érkeztek az égitestre. A bolygók keletkezése során ugyanis az elfogadott elméletek szerint a nehezebb elemek zöme a magba süllyedt, ehhez képest a Föld legkülső rétegében viszont nagy mennyiségben találhatók az említett fémek. Pahlevan szimulációi alapján apróbb adagokban összesen a Hold tömegének 60‒120 százalékát kitevő anyagmennyiség érkezhetett becsapódások formájában bolygónkra, ami elég is ahhoz, hogy megmagyarázza a kéreg összetételében tapasztalt fémanomáliát. Az új teória elegáns és egyszerű magyarázatot ad a hold inklinációjának problémájára, mondja Robin Canup amerikai bolygókutató. Ha a szimulációkban feltételezett kisbolygók nem léteztek volna, vagy a Hold létrejöttét lehetővé tevő becsapódás később következett volna be, égi kísérőnk valószínűleg nagyjából az ekliptika síkjában keringene. Ez azzal járna, hogy a Hold minden hónapban legalább egyszer a Nap és bolygónk közé kerülne, vagyis havi rendszerességgel teljes napfogyatkozás lenne valahol a bolygón, teszi hozzá a szakértő. Ez esetben viszont feltehetően egyáltalán nem lenne arany és platina a kéregben.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!