iPon Hírek

Különleges, bináris fekete lyukat találtak

Dátum | 2014. 05. 02.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Két egymás körül keringő szupermasszív fekete lyukat fedeztek fel az XMM-Newton, az Európai Űrügynökség 1999 óta üzemelő röntgencsillagászati műholdja segítségével a csillagászok. Ez az első alkalom, hogy egy hétköznapinak tűnő, inaktív galaxisban akadtak hasonló duóra a szakértők. A fekete lyukak detektálását a szerencsés időzítés tette lehetővé: az űrtávcső éppen akkor vizsgálta az érintett égterületet, amikor a páros egy csillagot kezdett széttépni, így a megszokottnál fényesebbé vált. A világegyetem legtöbb nagy tömegű galaxisának közepén egy szupermasszív fekete lyuk található, így a mostani felfedezés arról árulkodik, hogy a különleges rendszer két galaxis összeolvadásából jött létre. Mostanáig nagyon kevés olyan objektumnak sikerült a nyomára akadni, amelyet nagy valószínűséggel két fekete lyuk alkot. A jelöltek mind aktív galaxisokban találhatók, azaz a fekete lyukak szinte folyamatosan „táplálkoznak”, gázfelhőket cincálva szét gravitációjuk révén. A gázfelhők anyaga a folyamat közben rendkívüli módon felhevül, így több hullámhossztartományban is erős sugárzásba kezd. Az ilyen galaxisok központi régiója éppen ezért rendkívül fényes, ezért is nevezik őket aktívnak. A Pekingi Egyetem kutatócsoportja által fellelt duó azért számít különlegesnek, mert a hozzájuk tartozó galaxis nem aktív.
Az XMM-Newton által eddig letapogatott égi sávok
A szakértők szerint rengeteg olyan galaxis létezhet, amelyek centrumában bináris fekete lyukak találhatók, ezek azonban láthatatlanok maradnak mindaddig, amíg táplálkozni nem kezdenek. Ezek felfedezésére csak akkor van remény, ha sikerül elkapni azt a pillanatot, amikor a fekete lyukak árapályerői széttépnek egy arra tévedő csillagot. Az eseményt egy, a röntgentartományban észlelhető felvillanás jellemzi. Az ilyen történések azonban az inaktív galaxisokban meglehetősen ritkák, így óriási szerencse kell detektálásukhoz. Az XMM-Newton irányítói az esélyek javítása érdekében új taktikához folyamodtak. A műszer általában egyszerre egy előre kijelölt célpontot tanulmányoz, majd amikor végzett az adatgyűjtéssel, rááll a következő tervbe vett célra. Alapesetben a két észlelés közt a távcső nem végezne megfigyeléseket, ezen azonban a küldetés tervezői változtattak. Az új célpontra való ráállás során is bekapcsolva maradnak a műszerek, az égbolt ilyen módon letapogatott sávjait pedig utólag át lehet vizsgálni váratlan röntgenforrások után kutatva. A 2010. június 10-én rögzített adatok közt a kutatók pár nappal később rá is akadtak egy szokatlanul erős röntgenfelvillanásra egy nagyjából 2 milliárd fényévnyire található galaxisban. A szakértők napokon belül újra ráirányították a távcsövet a rejtélyes objektumra, illetve a NASA Swift űrtávcsövével is megvizsgálták az égterületet. A galaxismag még ekkor is sugárzott, bár némileg mérsékeltebben, mint az első megfigyelés idején. Ezt követően folyamatosan szemmel tartották a rendszert, amely szokatlanul lassan veszített fényességéből, míg végül 27 nap elteltével csaknem teljesen elhalványult. A 48. napon azonban a szakértők meglepetésére újra felfényesedett, majd gyors ütemben ismét kihunyt.
A kutatók számos lehetőséget végigzongoráztak, végül azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a mért adatokat legjobban egy bináris fekete lyuk jelenlétével lehet megmagyarázni. Az első szakasz lassú halványodása ebben az esetben annak lehet köszönhető, hogy az egyik fekete lyuk által széttépett csillag pusztulását lelassította a másik szupermasszív objektum jelenléte. Ez utóbbi ráadásul a jelek szerint némi anyagot is lopott a társa által bekebelezett égitesttől, és ennek a gáznak a megkésett felfénylése okozhatta a második fényes szakaszt. A szakértők által felvázolt modellek szerint két eset lehetséges. Az egyik szerint a rendszer elsődleges objektuma 10 millió naptömeget tesz ki, a körülötte elliptikus pályán keringő kisebb fekete lyuk pedig tizedakkora tömegű. A másik lehetőség jóval kisebb tömegekkel, és körkörös pályákkal számol. Mindkét modell szerint relatíve kicsi a fekete lyukak távolsága: nagyjából a fényév 2 ezredét teszi ki, vagyis a Naprendszer szélességének felel meg. Az ennyire szoros rendszerek nem maradhatnak hosszú ideig stabilak. A becslések szerint ennek a duónak nagyjából 2 millió éve lehet hátra, mielőtt tagjai egyetlen fekete lyukká olvadnának össze. Egy ilyen esemény megfigyelése óriási eredmény lenne a csillagászok számára, mivel az elképzelések szerint nagy tömegű fekete lyukak összeolvadásakor keletkeznek a világegyetem legerősebb gravitációs hullámai. Várhatóan persze rengeteg további bináris fekete lyukat kell tanulmányozni, mielőtt esély nyílna egy hasonlóan grandiózus „finálé” észlelésére.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

28. R3LaX123
2014.05.02. 21:41
Megláttam a címet, na mondom már az informatikában is fekete lyukak vannak, amik zabálják a biteket...Hát majdnem
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
27. Helbika20
2014.05.02. 22:16
Egy ilyen összeolvadást szívesen figyelemmel kísérnék, persze jó távolból.. Érthető, jó cikk volt, köszönöm!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
26. Antos
2014.05.02. 22:24
2 milliárd! fényévre található galaxisban lévő fekete lyukak és csillagok? Itt már méltán beszélhetünk "időutazásról".
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
25. Ronan
2014.05.02. 22:37
Nem tudom hogy mióta sík az űr de hát,lehet hogy csak én vagyok bolond.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
24. Abstergo Ronan
2014.05.03. 04:54
Azért sík, mert ismétlődik. Határos, mégis végtelen. Nehéz elmagyarázni, miért, de el lehet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
23. Simba Antos
2014.05.03. 06:55
Pontosan. Minél távolabbra tekintünk, annál korábbra tekintünk vissza az időben. Gyakorlatilag a múlt eseményeit figyeljük meg a jelenben. A hatalmas távolságok miatt, amit a fénynek is millió, milliárd évek alatt sikerül megtennie.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
22. kiskoller Ronan
2014.05.03. 08:53
Igen, te vagy bolond, senki sem állította, hogy az "űr" sík.

Ha esetleg tanultál volna ált. rel. elméletet, akkor tudnád, hogy az utolsó kép a gravitáció téridő-görbítő hatását ábrázolja, szemlélteti.
Ellenben ha te képes vagy egy 2D-s képen ábrázolni, hogyan hajlik meg egy 4D-s téridő, akkor kérlek oszd meg velünk.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
21. ByrDer kisko...
2014.05.03. 09:59
Véletlenül mondjuk majdnem ráhibázott valamire. Ugyanis a 3D-s térben a keringő anyagok előbb utóbb egy (látszólag 2D-s) síkba rendeződnek a forgás miatt, mivel csak egy adott síkban keringő dolgok kerülik el a folyamatos összeütközéseket egymással. A nebulákban formálódó csillag és bolygó rendszerek még 3D-s objektumokként indulnak amiknek a tér minden irányában vannak részeik, de idővel "letisztulnak" egy síkba. Lásd, naprendszer és a galaxisok 90%-a ahol az objektumok egy síkban mozognak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
20. Szefmester
2014.05.03. 10:03
Nekem az a kettősség tetszik ami nagyon is jellemző a csillagászatra. Két milliárd fényévre van a páros, és két millió évre van szükségük hogy összeolvadjanak. Azaz tulajdonképpen jövő időben beszélünk egy távoli múltban lejátszódott eseményről.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
19. PallMiklos
2014.05.03. 10:14
Nem róhatom fel a fordító hibájának hogy a "supermassive" kifejezést szupermasszívnak fordította, mert a Spektrum TV-n is nap mint nap ezt halljuk az ilyen típusú műsorokban. Ez esetben a "szupernagytömegű" a helyes! Mit is jelentene a szupermasszív? Talán még Chuck Norris sem tudná szétrúgni?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. Ronan kisko...
2014.05.03. 10:43
4D dolgokat nehéz ábrázolni,de megoldás is biztosan van valamilyen formában.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. Meteorhead
2014.05.03. 11:36
Fúú, nagyon egymásnak tudnak esni az emberek egészen apró dolgokon is. Úgy tűnik népi sporttá vált az egymás fikázása.

A cikk egyébként érdekes. Lehet, hogy ez szakmai betegség, de én biztosan megemlítettem volna a gravitációs hullámokat, bár mint mondtam, lehet hogy ez azért van, mert ez a doktori témám. Reméljük pár éven belül olyan cikket is olvasni lehet majd az iPon hasábjain, hogy hathatós magyar közreműködéssel (nyílván nem csak az enyémre, hanem nálam sokkal okosabb emberekre gondolva elsősorban) megtalálták az az első "inspiraling compact binary"-t, avagy bespirálozó kettőst nem rádió tartományban, hanem frankó grav hullámokkal.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. fofoka Meteo...
2014.05.03. 12:29
Nekem úgy tűnik, hogy megemlítették a gravitációs hullámokat.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. VAjZY
2014.05.03. 13:40
"A műszer általában egyszerre egy előre kijelölt célpontot tanulmányoz, majd amikor végzett az adatgyűjtéssel, rááll a következő tervbe vett célra. Alapesetben a két észlelés közt a távcső nem végezne megfigyeléseket, ezen azonban a küldetés tervezői változtattak. Az új célpontra való ráállás során is bekapcsolva maradnak a műszerek..." Aki ért hozzá, magyarázza már el, legyen szíves, hogy ez eddig miért nem így történt? Mi értelme kikapcsolni a műszereket az átálláskor?
Gravitációs hullámokat pedig elég nehézkes megfigyelni, nem is olyan rég lettek rá -természetesen- közvetett bizonyítékok.
@Páli Miklós: Bármilyen szakmáról legyen szó, jellemző rá a zsargon és az idegen szavak, mivel akármilyen szép a magyar nyelv, attól még ugyanúgy a szavaink nagy részét idegen szavakból nyertük. Kizárólag magyar szavakkal a hétköznapi életben sem beszél senki, nem hogy egy szakmabeli, tehát a kritikád irreleváns és szőrszálhasogatás csupán.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. Meteorhead fofok...
2014.05.03. 14:37
Igaz, bocsánat. Csak ki voltam éhezve rá, hogy megemlítik-e, hogy sikerült is elsiklanom felette.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. Eretnek90
2014.05.03. 15:49
gondolom azért kapcsolják ki a műszert, hogy ne egye az áramot. Emellett távcső által szolgáltatott adatok rögzítése igen nagy kapacitást igényel, és a nagy részét rendszeresen eldobják, szóval minél kevesebb mennyiséget kell mozgatni annál jobb nekik.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. gargoyl
2014.05.03. 17:05
Gondolom a "sík űr" alatt arra gondolt mikor egy lufin szemléltetik
a táguló világegyetemet.
Ha jól tudom a gravitációs detektort Einstein telescopnak hívják és ha minden igaz akkor lesz egy a mátrában.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. Ronan gargo...
2014.05.03. 19:57
Ez viszont jó hír..persze hogy az űr nem sík.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. PallMiklos VAjZY
2014.05.03. 21:41
Egyetértenék veled, ha a két kifejezés azonos jelentésű lenne! A masszív és a nagy tömegű egészen mást jelent!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. peti198706...
2014.05.04. 00:01
@kiskoller
Az űr nem sík.. Hanem 4D s hullámszakaszok váltják egymást, melyek elliptikus pályán terjednek a megfigyelő körül egy vagy két érintő jóváhagyásával, lásd egy üstökös röppályája. Tudja fene Discovery Science hibája, ott láttam egy újítót ki newton s einstein nyomdokain jár..
http://scienceblogs.com/startswithabang/2012/08/21/a-spectacular-chance-for-gravitational-waves/
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. dzsuz87
2014.05.04. 09:32
VAjZY és Eretnek90:

Alapvetően attól függ ez, hogy milyen célra készítik az adott műholdat. De nem ez az első olyan műszer, ami folyamatos üzemre képes.

A Hubble például egy bazinagy (optikai) fényképezőgép, a két dimenziós mért adatokat leküldeni valóban több idő neki. Ennek szerintem csak egy sornyi (röntgen) érzékelője van, amit könnyebb folyamatosan leküldeni.

A másik fontos kérdés a műhold keringési magassága. Minél közelebb kering, annál gyorsabb adatkapcsolatot tudnak fenntartani vele.

A harmadik pedig az áram, jól mondta az előttem szóló. Most már az újonnan fellőtt földközeli műholdak mind napelemesek, ezért a pályájuktól függően szükség lehet akkumulátorra is. Járatni kell a mérőműszert, küldeni az adatokat, és a vizsgálni kívánt jelenség természeténél fogva szükség lehet folyamatos pozicionálásra is, ami szintén energiát igényel. Általában nem jut mindenre áram folyamatosan. Itt szerencsés a helyzet tényleg.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2014.05.04. 14:38
A tökéletes magyar megfelelő a nagyon nagy tömegű fekete lyuk lenne, de ezt senki sem használja. A magyar csillagászati szakcikkekben a legtöbbször az angol kifejezés magyarítását alkalmazzák, nekem is így ragadt meg a fejemben. Lehet persze vitatkozni rajta, de számomra a szupernagytömegű még inkább öszvér megoldásnak tűnik, meg nagyon hosszú is, ami egy eleve három szóból álló elnevezésnél nem lényegtelen kérdés, így a magam részéről maradok a szupermasszív (esetleg szupernehéz) mellett.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Simba Jools
2014.05.04. 20:18
Masszív = tömör, tömött, súlyos, nehéz. A masszív szó végül is megállja a helyét. A szuper meg divatos jelző manapság. Szupernehéz fekete lyuk, vagy szuper vulkán, szuper vihar stb... a tudományos irodalomban nem szokták használni ezt, de a köznyelvben gyakran így mondják, sokszor előfordul ismeretterjesztő anyagokban is, mert egyszerűen így jobban hangzik, jobban felkelti a nép figyelmét. Éppen ezért felesleges e miatt kiakadnia a kedves fórumtársunknak. Ez inkább szőrszálhasogatásnak tűnik, hogy kössünk már bele valamibe már azért is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. PallMiklos Simba
2014.05.04. 23:18
Hozzászólásotok hatására utána néztem, valóban a szakirodalomban is használják a szupermasszív kifejezést a szuper nagy tömegre. Így valóban szőrszálhasogatásnak tűnik hozzászólásom. Nem annak volt szánva.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. gargoyl
2014.05.04. 23:24
A csillagászati iratok pedig használják a szuper masszív kifejezést
főleg galaxisok magjában lévő fekete lyukakra.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. VAjZY
2014.05.05. 13:26
Főleg, hogy a masszív egyben jelzi a tömeget és a sűrűséget is, tehát a masszív nagyon is jó ebben a "nyersfordításban".
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. joola
2014.05.06. 00:27
Kíváncsi lennék, - ha valaki tudja -, hogy egy ilyen esemény által keltett gravitációs hullámok hatással vannak-e ill. milyen hatással vannak, egy nem túl távoli égitestre...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. gargoyl joola
2014.05.06. 14:15
Erre a legegyszerűbb válasz a Jupiter által széttépett üstökös ami aztán bele is zuhant.
Már nem emlékszem hány darabra szaggatta de volt egy pár.
Egy bolygót biztos elintézne szerintem egy ilyen esemény.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!