iPon Hírek

Külső páncélként szolgált a csontszövet őse

Dátum | 2014. 09. 18.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az a tény, hogy belső vázunk csontokból áll, annyira egyértelműnek tűnik, hogy könnyű elfelejteni, hogy ez nem mindig volt így. Nem is kell messzire tekintenünk az élet fáján ahhoz, hogy más alternatívákat fedezzünk fel: a cápák és a ráják például kiválóan boldogulnak rugalmas porcokból álló belső vázukkal is. A múltban keresgélve azonban ennél sokkal különösebb vázakra is ráakadhatunk.
A Földi élet történetében elsőként megjelenő csontok például egészen másképp néztek ki, mint saját vázunk elemei. A gerinces állatok csontjai belsejükben sejteket tartalmaznak: az oszteoblasztokból kialakuló oszteociták az új csontszövet létrehozásáért, az oszteoklasztok pedig az elöregedett részek eltávolításáért felelnek. Ezen sejtes elemeknek köszönhetően csontjaink rendkívül dinamikus, folyamatosan változó struktúrák. Az első csontok azonban nem ilyenek voltak, mivel egyrészt nem tartalmaztak sejteket, másrészt nem is a szervezeten belül helyezkedtek el. Jelenlegi ismereteink szerint a legkorábbi csontok olyan állkapocs nélküli halfajok testét borították, mint amilyen például a kihalt az Astraspis volt. A nagyjából 20 centiméteres halak nagyméretű fejjel és mozgékony farokrésszel rendelkeztek, kívülről pedig olyan szövetek borították őket, amelyek a fogak és a csontok előfutárainak tekinthetők. A különös halak ezen csontszerű részeinek első részletes leírását Philip Donoghue és kollégái készítették el. Az állatok bőrét borító rücskös pikkelyek dentinből álltak, amelyet a fogzománchoz hasonló anyag borított. Ezek a „bőrfogak” egy kemény, szivacsos szerkezetű rétegből nőttek ki, amelyet aszpidinnek neveznek a szakértők, és az általunk ismert csontszövet közvetlen elődjének tekinthető. Az aszpidin a gerinces csontokhoz hasonló ásványokat tartalmazott, sejtek azonban nem voltak benne. Az ásványi réteget persze eredendően sejtek termelték ki, de ennek létrehozása után elpusztultak. Az Astrapishoz hasonló korai halakban ez a rétek segített kihorgonyozni a fogszerű lemezeket, illetve erős alapot a közösen alkotott külső váznak. Az általunk ismert csontok közvetlen elődje tehát gyakorlatilag páncélként funkcionált.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. Korb_Zolta...
2014.09.19. 02:03
Csodálatos "alkotó" a természet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. freyr
2014.09.22. 06:34
Ez elég érdekes, de nagyon nem vagyok kibékülve azzal a kijelentéssel, hogy ez a mai csontok előde lett volna. Ez akkor lenne igaz, ha a mi fajunk, illetve úgy általában a mai belső csontvázas állatok mind ebből a halból fejlődtek volna ki, vagy legalábbis minden mai csontvázas állat legkorábbi közös ősének (ha van) ugyanilyen csontszerkezete fejlődött volna ki ettől a haltól függetlenül is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!