iPon Hírek

Lassan „elpárolog” egy most felfedezett exobolygó

Dátum | 2012. 05. 21.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az MIT és a NASA kutatói 1500 fényévnyi távolságban egy olyan bolygó lehetséges nyomaira bukkantak, amely lassacskán „elpárolog” központi csillagának magas hőmérséklete miatt. A bolygót a jelek szerint hosszú törmelékcsóva kíséri, amely nagyban hasonlít az üstökösök hasonló csóvájára, és talán bővebb információkkal szolgálhat az égitest történetéről. A tudóscsoport számításai szerint a Merkúrnál alig nagyobb exobolygó 100 millió éven belül teljesen meg fog semmisülni.

A bolygó 15 óránként kerüli meg csillagát, és ezzel egyike a legrövidebb pályaidejű ismert égitesteknek. Ennek megfelelően olyannyira közel kering napjához, hogy a felszíni hőmérséklet elérheti a 2000˚C-ot. A szilárd felszín ilyen hőnél megolvad és párologni kezd, majd por és gáz formájában elhagyja a bolygót. Az égitest csóvája mikroszkopikus részecskékből áll, és összességében leginkább egy masszívabb városi szmoghoz hasonlítható.

A kutatók az Astrophysical Journal oldalain jelentették meg tanulmányukat. A bolygóra a Kepler-űrtávcső megfigyelési adatai között bukkantak rá, amely folyamatosan figyeli az égbolt egy darabján látható csillagok fényességváltozásait.

A csillagok fényességének periodikus változása általában egy exobolygó jelenlétére utal, amely rendszeresen áthaladva a csillag előtt csökkenti annak fényét. A KIC 12557548 jelű csillag esetében azonban furcsa eredményekre bukkantak a tudósok: az égitest fényessége 15 óránként elhalványult ugyan, de nem mindig azonos mértékben.


A kutatók több lehetőséget vetettek fel a jelenség magyarázatául. Felmerült például, hogy egy kettősbolygó-rendszer található a csillag körül, és az egymás körül keringő bolygók pillanatnyi pozíciója miatt változik az áthaladás során észlelt halványodás mértéke. Végül az adatok nem támasztották alá ezt az elméletet: a 15 órás keringési periódus egyszerűen túl kisméretű pályát jelentene egy ilyen bolygókettősnek.

A másik logikus lehetőség az volt, hogy a csillagot egy amorf, alakját változtató objektum takarja ki időről időre. Innen jött a párolgó bolygó ötlete: nem maga a bolygó okozza az fényesség szabálytalan változásait, hanem az abból felszabaduló porfelhő.

A por űrbe kerüléséhez alacsony gravitációjú bolygót kell feltételeznünk, valamint nagyon nagy felszíni hőmérsékletet, mondta el Saul Rappaport, a tanulmány egyik szerzője. A kutató szerint két módon történhet a csóva táplálása: egyrészt lehetséges, hogy a felszíni vulkánok lövik azt ki a port hamu formájában, másrészt az is elképzelhető, hogy maga a felszín és az ebben található fémek gőzölögnek a magas hő következtében.

A szimulációk alapján mindkét módon elképzelhető annyi por űrbe kerülése, amennyi megmagyarázza a Kepler által mért adatokat. A bolygó anyaga így természetesen folyamatosan fogy, a számítások szerint maximum 100 millió évre elegendő utánpótlást rejthet az égitest.

A csóva a kutatók modelljei alapján a bolygó körül a legsűrűbb, aztán folyamatosan „hígul”. A szabálytalan fényváltozásokat ezen legtöbb anyagot tartalmazó rész pillanatnyi sűrűségingadozásai és formájának folytonos változásai okozhatják. Minden adat arra utal, hogy valóban egy tömegéből folyamatosan vesztő bolygóról és annak csóvájáról van szó, mondja Rappaport.

Számos kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a bolygók közel sem örök életűek, hanem különféle változatos módokon szűnhetnek meg létezni. A kutatók mostani felfedezése egy új, eddig ismeretlen bolygósorssal ismertet meg bennünket.



 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!