iPon Hírek

Lemeztektonika az Európén?

Dátum | 2014. 09. 09.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Jupiter Európé nevű holdja az utóbbi időszakban a bolygónkon kívüli élet kutatásának egyik legfontosabb potenciális célpontjává lépett elő. A fagyos jégkéreggel borított égitest a rendelkezésre álló adatok szerint több vizet hordoz, mint a Föld, és egy új tanulmány eredményei szerint aktív lemeztektonikával is rendelkezhet. A felszínt borító jég a jelek szerint a földi kőzetlemezekhez hasonló egységekből áll, amelyek a bolygónkon megfigyelt módon buknak egymás alá, és ütköznek össze. A 20−30 kilométer vastagnak becsült jégkéreg alatt a szakértők szerint egy globális óceán rejtőzik. A felszínen megfigyelt, rozsdaszínű vonalakról azt feltételezik a kutatók, hogy az új jég képződési helyei, azt ugyanakkor mindeddig senki sem értette, hogy amennyiben folyamatosan új jég keletkezik az Európén, hogyan nem lesz egyre nagyobb az égitest. A Galileo űrszonda felvételeinek legújabb elemzése talán választ adhat a kérdésre. A képek alapján úgy tűnik, hogy a jéglemezek anyagának egy része folyamatosan visszakerül a felszín alatti óceánba, miközben a lemez más részein új jég képződik a mélyben található folyadékból.
Ha a kutatóknak igazuk van, az Európé lehet az első égitest, amelyen a Földhöz hasonló tektonikai mozgásokat lehet megfigyelni. A kutatást vezető Simon Kattenhorn és kollégái egyetlen óriási kirakósként kezelték a szonda képeit, hasonlóan ahhoz, ahogy a földi geológusok a földrészek egymást kiegészítő partvonalai és egyéb formái alapján egykor volt megakontinenseket igyekeznek összerakni. A kutatók egy 134 ezer négyzetkilométeres területet vizsgáltak meg, és úgy találták, hogy egy nagyjából 20 ezer négyzetkilométeres darab hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen a kép, ugyanis a hold felszínének egy részén sehogy sem passzolnak egymáshoz a felszíni vonalak és egyéb formák. A hiányzó résznek egy méretes vonal helyén kellene lennie, így a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy egy alábukási zónával lehet dolguk, vagyis a kérdéses régió már becsúszott a szomszédos jéglemez alá, és ezért nem találni nyomát.
A Földön az elfogadott teóriák szerint a bolygó forró magja hajtja a kőzetlemezek mozgását: a hő felhevíti a köpeny anyagát, áramlásokat hozva létre abban, és ennek hatására mozdulnak el a felszínt képező merev lemezek. Bár az Európé jóval hidegebb égitest otthonunknál, a kutatók szerint ott is valami hasonló folyamat állhat az események hátterében. A Jupiter holdjának felszínén −173 °C van, a mélyben azonban nulla fokhoz közeli a hőmérséklet. Ekkora eltérés pedig pontosan elég lehet ahhoz, hogy a jég legmélyebb rétegeiben a földi gleccserek mozgásához hasonló, lassú áramlások jöjjenek létre. Ezek a mozgások elég nyomást fejhetnek ki a merevebb felszíni részekre ahhoz, hogy azok a gyengébb részeken egymáshoz képest elmozduljanak, lemezekre tördelve a kérget. Mivel a földi élet kialakulása szempontjából nagyon fontos faktornak tartják a kőzetlemezek aktivitását, az Európé feltételezett lemeztektonikája jó hír lehet a más égitesteken életet kutatók számára. A lemezmozgások ugyanis folyamatos anyagáramlást biztosíthatnak a jeges felszín, és a mélyben található óceán között, így az űrből érkező szerves molekulák, például az üstökösökön található aminosavak eljuthatnak abba a környezetbe, amely már alkalmas lehet az életre. Egyelőre persze csak spekulációkról van szó, de egy dolog biztos: ahogy egyre többet tudunk meg a Jupiter negyedik legnagyobb holdjáról, egyre vonzóbb űrkutatási célpontnak tűnik az égitest.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!