iPon Hírek

Lőpornyom-elemzés Raman spektroszkópiával

Dátum | 2012. 06. 20.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A bűnügyi vizsgálatok során a gyanúsított kezén vagy ruháján a lőpornyom jelenléte vagy hiánya fontos bizonyíték lehet, de túl sokat általában nem árul el arról, hogy mi is történhetett. Egy spanyol és egy amerikai kutatócsoport azonban nemrégiben kidolgozott, és sikeresen tesztelt egy új módszert, amelynek segítségével pusztán a lőpornyom alapján megmondható az elsütött fegyver kalibere. Az új metódusról részletesen az Analytical Chemistry oldalain számolnak be a kutatók.

A lőszerek a szilárd lövedéken kívül tartalmaznak valamiféle hajítótöltetet vagy robbanótöltetet (általában puskaport), valamint gyújtóelegyet (és csappantyút). A csappantyúban a rá gyakorolt ütés hatására belobban a gyújtóelegy, és ez lobbantja fel a lőportöltetet, ami a lövedék kilövéséhez szükséges gáznyomást szolgáltatja. Mindez rendkívül nagy hőmérséklet és nyomás mellett megy végbe, és a folyamat során a lőszer kilövését segítő anyagok egy része szintén elhagyja a fegyvert, és lőpornyom formájában „beterítheti” annak közvetlen környezetét, így például a tettes bőrét és ruháját is.

A lőpornyom a félig-meddig elégett puskaporból, a gyújtóelegy maradékból, a begyulladás során fejlődő füstből, olajból és fémszilánkokból áll össze. Elemzését általában pásztázó elektronmikroszkóppal végzik, és igyekeznek benne a csappantyúból származó báriumot és antimont, valamint a csappantyúból és a lövedékből származó ólmot azonosítani. Ezek jelenléte arra utal, hogy a fegyver elsült, és mennyiségükből valamilyen szinten megállapítható a golyó által megtett út hossza is. Az elemzés azonban időigényes, és a fegyver méreteit nem lehet megállapítani a segítségével. A lőpornyomban található anyagok ráadásul más forrásból is származhatnak, például tűzijátékból vagy a fegyverboltokban lerakódó porból. Hogy tovább bonyolódjon a dolog, a viszonylag könnyen azonosítható ólmot és más fémeket környezetvédelmi okokból egyre kevésbé használják a lövedékek gyártása során.


Két kutatócsoport ezért úgy döntött, hogy jobb módszerekre van szükség a lőpornyom elemzésére, a jelenleg alkalmazott, kevéssé hatékony metódusoknál. Ehhez Raman spektroszkópiát vetettek be, ami a rezgési spektroszkópia egyik formája. A vizsgálandó mintát besugározzák egy adott hullámhossz-tartományba eső elektromágneses sugárzással, és a mintán áteső, vagy a mintáról visszaverődő, a minta molekuláris tulajdonságai által módosított sugárzás változását mérik.

A spanyol kutatócsoport hat különböző lőszert vizsgált meg a technológiával, és elsődlegesen a szerves összetevőkre (például a lőporban található stabilizátorokra) koncentráltak a fémnyomok helyett. Elemezték a begyújtatlan robbanótöltet összetételét, majd összehasonlították a kilövés után begyűjtött lőpornyom anyagával. Arra jutottak, hogy mind a hat lőszer lőpornyoma tartalmaz olyan jelet, ami alapján egyértelműen azonosítható a kilőtt lövedék típusa. A módszerrel tehát pusztán a lőpornyomból megállapítható, hogy milyen fegyvert sütött el a gyanúsított.

A University of Albany kutatói szintén hasonló úton jártak, ők azonban két nagyon hasonló kaliberű lőfegyver nyomait hasonlították össze: egy 9 milliméteres Parabellumét és egy .38 Smith & Wesson Specialét, amely átszámítva 9,0678 mm-es kaliberrel bír. A Raman spektrum nagyon hasonlónak mutatkozott a két esetben, de statisztikai elemzések révén itt is világosan elkülöníthető volt a két különböző lövedék lőpornyoma.

Természetesen további tesztelésekre lesz szükség, mielőtt a bűnügyi helyszínelők használatba vehetik a módszert, és a bíróságon is elfogadható bizonyítéknak minősül az ilyen vizsgálatok eredménye, de a megközelítés nagyon ígéretesnek tűnik. Egy napon talán a nyomozók egyszerűen betáplálják egy adatbázisba a lőpornyom Raman spektrumát, és egy kattintás után már előttük is lesz a bűntett során használt fegyver típusa. 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!