iPon Hírek

Lost Sea - Az elveszett szigetek fosztogatói

Dátum | 2016. 08. 04.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

A nyolcvanas-kilencvenes évekig elég nagy figyelem övezte a Bermuda-háromszöget és a rejtélyes repülő eltűnéseket. Egymás után születtek az elméletek, a földönkívüliek, viharok, ősi átkok, sőt, még a tengeralatti földrengések által keltett hangrezgések is versenyben voltak. Egy, a megoldásra törekvő kutatás végül bebizonyította, hogy a rejtély nagy része mesterséges kreálmány, és a szenzációhajhászás, valamint a médiavisszhang miatt lett ennyire felfújva. Kiderült, hogy az ezen a területen eltűnt hajók és repülők száma nem mondható többnek, mint amennyi más tájakon tűnt el. Sok bejelentett „eltűnés” kacsának bizonyult, a természeti jelenségek pedig magyarázatot adnak minderre, az idegen lények és Atlantisz felemlegetése nélkül is. A tudományos magyarázatok és az összeesküvés elméletek a mai napig megvannak, és ehhez a képlékeny, furcsa helyzethez adja hozzá a maga válaszát a Lost Sea. A játékban rejtélyes körülmények között zuhan le a repülőgépünk, de hamar kiderül, hogy egy dimenziókapu a ludas. Szigetről szigetre kell vándoroljunk, hogy kijussunk, és közben túlélőkkel találkozunk, akik társunkká szegődhetnek. De hiába gazdag ihletforrás a Bermuda-háromszög, az egész játék háttértörténete elfér 5 sorban, a tutorial kissé összecsapott, de a szigeteken sem taglóz majd le minket a változatos tevékenységek tárháza: vagyis megyünk, gyűjtögetünk, fejlesztjük a hajót és a karaktert, embereket találunk és továbbmegyünk. Egyszerű a koncepció de persze biztosan lesz olyan, akinek így is szórakoztató a játék.
A gyűjtögetés mellett a legfontosabb, hogy segítőket találhatunk, akiknek a képességei jelentik a kulcsot a következő sziget eléréséhez, és a túléléshez. Az egyik például képes hidat ácsolni, és a zárt ládák kinyitásában is jártas, vagyis felfedezéshez nagyon ideális társ. Van, aki a harcban nyúlt segítséget vagy több kincset találunk vele, de akad segítő, aki feltámaszt, ha elérne minket a végzet. Kezdetben egyetlen ember jöhet velünk, ezért jól gondoljuk át, kit viszünk magunkkal. A többiek a dokk/bázis közelében fognak várni ránk, de ha elhajózunk, akkor bizony örökre búcsút kell intenünk mindazoknak, akik nem a csapatunk tagjai. Sajnos meg kell említeni azt is, hogy az AI meglehetősen buta és beragadásra hajlamos. Ez azért is kellemetlen hír, mert előfordul, hogy a társunk nem képes kikeveredni az elakadásból, nem jön utánunk és nem teleportál mögénk (így hagytam el az egyik követőmet, aki ráadásul 4 remek képességgel rendelkezett). Vagyis ott marad, és nemcsak a segítségét nem vehetjük igénybe, de még a következő szigetre sem jön velünk, a játék úgy veszi, hogy „lemaradt”. Vagyis egy megoldás létezik, visszamenni érte és valahogy kivezetni az „útvesztőből” ami egy fa vagy egy romos fal széle volt. Külön gondolatot érdemel a játék irányítása, és nem vicc a figyelmeztetés, hogy kontroller használata erősen ajánlott. A billentyűk kiosztásán, egyelőre, még nem lehet változtatni, a sprintelés a bal shift gombon van a támadás pedig a jobb ctrl gombon. Polipok és 4 kezűek előnyben! Az egérnek nincs funkciója, így körbenézni is a K és L gombokkal kell, vagyis zongorajátékot megszégyenítő ugrásokat fognak az ujjaink véghezvinni a billentyűzeten, ha van türelmünk a játékhoz. Gyakorlással azért jobb lesz a helyzet, de az biztos, hogy nem túl felhasználó barát a dolog, pedig a kontroller nem feltétlenül alapvetés mindenkinél. Kalandjaink során tapasztalatot és aranyérméket is gyűjtünk, ebből pedig a karakterünket és a hajót fejleszthetjük. Hasznos túlélő képességeket tanulhatunk meg, mint például a futás vagy az erős támadás (mikor épp melyik a hasznosabb), de a fejlesztések segítségével a térképen előre láthatjuk a nekünk fontos dolgokat, és gyógyulhatunk is, miközben két sziget között utazunk. Hosszú a lista, lehet farmolni, mire eljutunk a végére, és a legtöbbje inkább kényelmi funkció, minthogy élet-halál kérdése lenne. Én az alaptámadással és a sprinttel remekül megvoltam, és tárgyakat se nagyon használtam (oké, egy elsősegély láda volt nálam azért). Minden szigeten van egy kőtábla, ami ahhoz kell, hogy biztonságosan navigálhassunk a vízen, játéktechnikailag pedig ahhoz, hogy a következő szigetre juthassunk. Ha végeztünk az adott területen, vagyis megtaláltunk mindenkit, megszereztük a kőtáblákat és a kincseket, akkor tovább indulhatunk, és szigetek egész láncolata vár minket, eltérő nehézségi szinttel. Rajtunk múlik, kockáztatunk –e, vagy a könnyebb, de biztosabb utat választjuk. Elhalálozás esetén minden felszerelésünk elveszítjük, így érdemes taktikázni, ha pedig a billentyűzetnél maradtunk, akkor óvatosabbnak lenni. Minden megtalált kőtábla véletlenszerű távolságra tud minket elvinni (ez később fejleszthető), vagyis a szerencsénken is múlik, hogy egy extra kemény sziget a következő állomás vagy egy könnyebb nehézségű. Ha több táblát találunk, akkor választhatunk a távolságok között, vagyis 2 és 4 mezőnyire levő szigetre is mehetünk, de variálni nem tudunk és a köztes szigetek sem elérhetőek. Érdekes koncepció, bár inkább éreztem hátráltatónak. A zóna, vagyis a sziget-sor végén boss vár ránk, majd átkerülünk a következő szintre, ahol ugyanazt folytathatjuk, például egy sivatagos területen, új társakkal, ellenségekkel és nagyobb kihívássokkal szembenézve.
A szigetek faunája változatos és halálos. Dodók, óriási - a Mario játékokból kilépett - húsevő növények, fura kis dinoszauruszok, ránk zuhanó békák nehezítik meg az életünket. A nehézségi szint a casual és a „figyelj oda és nem lesz baj” között ingadozik, hiszen sok tennivalónk nincs. Ha megszokjuk az irányítást, akkor minden, ami mozog és lekaszabolható a kardunk élén végzi, az ellenségek nem trükköznek sokat, kiismerhetőek és 1, maximum 2 ütéstől elpusztulnak. Reflex és némi ügyesség kell hozzá az igaz, de a gyakorlás itt is segít. Még azon is gondolkodtam, hogy nem –e mászkálós gyerekjátéknak szánták ezt az egészet, mert nem csak nincs túlbonyolítva, de némi angoltudással bárki elbánik a feladatokkal. Az egy-két szerepjáték elem mellett leginkább a hack & slash a jellemző, a térkép mindent kijelez, csak meg kell találnunk a – nem túl bonyolult – utat a kulcsokhoz, kapukhoz, kőtáblákhoz. Szórakoztató mindez? Nos, a stílus kedvelői megtalálhatják a számításunkat. Ha pedig be akarunk vezetni valakit a videojátékok világába, vagy egy fiatalabb családtagnak akarunk egy új játékra beruházni, akkor is jó választás lehet a Lost Sea, a rajzfilmes stílusú világával.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!