iPon Hírek

Magyar kutatók mérték meg a harmadik legnagyobb törpebolygót

Dátum | 2016. 05. 18.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A törpebolygók furcsa szerzetek: a Ceres kivételével az égitestek ezen kategóriájának ismert példányai mind a Neptunuszon túl, a Kuiper-övben keringenek. Mivel picik, hidegek és nagyon messze találhatók a Földtől, még a legnagyobb távcsövekkel is nehéz ezeket tanulmányozni. A Pluto jó példája ennek, hiszen amíg a New Horizons űrszonda tavaly el nem érte az égitest rendszerét, az arról készült legjobb felvétel egy elmosódott pötty volt, amelyet a Hubble készített. Nemrégiben egy csapat magyar csillagász az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének tudományos főmunkatársa, Pál András vezetésével két űrtávcső adatainak kombinálása révén tudott meg új információkat egy törpebolygóról, a 2007 OR10 katalógusjelű objektumról, amely a legfrissebb információk alapján jóval nagyobb a korábban véltnél. Ha a szakértők mérései helyesek, ez törpebolygó lehet a legnagyobb névtelen égitest a Naprendszer ismert tagjai között. A kutatók arra is rájöttek, hogy az objektum meglehetősen sötét színű, és majdnem minden más Naprendszerben található égitestnél lassabban forog, 45 óra alatt fordulva meg saját tengelye körül. A szakértők a Kepler űrtávcsövet, illetve a Herschel űrtávcső infravörös adatait használták a törpebolygó méreteinek meghatározására. Az új mérések szerint a 2007 OR10 1535 kilométer átmérőjű, vagyis 250 kilométerrel nagyobb, mint korábban gondolták, 100 kilométerrel méretesebb mint a Makemake és harmad akkora mint a Pluto. Hosszabbik tengelye mentén közel hasonló méretű a Haumea nevű törpebolygó, ez utóbbi azonban elnyúlt alakja miatt kisebb térfogatú, mint a 2007 OR10.
Mivel a Kepler űrtávcső nagyon érzékeny az apró fényességváltozásokra, a távoli csillagok körül keringő exobolygók felfedezésén túl a Naprendszer leghalványabb égitestjeinek megfigyelésére is alkalmas. Ezért volt lehetséges a segítségével megállapítani a törpebolygó forgási periódusát, amelyről pusztán a Herschel adatai alapján eddig semmit sem tudtak a csillagászok. Ennek ismeretében a szakértők már azt is meg tudták mérni, hogy az égitest mennyi napfényt ver vissza (Kepler), és mennyi hőt nyel el és sugároz vissza az űrbe (Herschel). A két adatsor együttes elemzéséből pedig a korábbinál pontosabban meg lehetett becsülni a törpebolygó átmérőjét is. Az égitest felszínével kapcsolatos mérések alapján Pál András szerint igen valószínűnek tűnik, hogy azt fagyott állapotú metán, szén-monoxid és nitrogén borítja, amelyek rendkívül illékonyak, és a legkisebb külső behatásra is elkezdhetnek elszökni. A törpebolygó méretéhez képest szokatlanul sötét és valószínűleg vöröses árnyalatú. Mivel az új mérések alapján az égitest a harmadik legnagyobb törpebolygó rendszerünkben (a Pluto és az Eris után), sokak szerint itt az ideje, hogy nevet kapjon az égitest. A névadás joga a felfedezőket illeti meg, vagyis Meg Schwamb, Mike Brown és David Rabinowitz kaphatja a feladatot, hogy elkeresztelje az égitestet. A trió 2007-ben a Palomar-hegyen álló Samuel Oschin teleszkóppal fedezte fel a törpebolygót. A Pluto-méretű égitestek neve szorosan kapcsolódik azok tulajdonságaihoz, mondja Schwamb, aki szerint korábban egyszerűen nem tudtak eleget ahhoz a 2007 OR10-ről, hogy méltó nevet találjanak számára, az új eredményekkel azonban megváltozott a helyzet.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!