iPon Hírek

Maize – Csiklandozz meg, hadd nevessek

Dátum | 2016. 12. 19.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

A tragikusan korán elhunyt Peter Cook számtalan zseniális jelenettel örvendeztette meg rajongóit. Ezek között előkelő helyet foglal el a magyarra „Egy láb nem elég” címmel átültetett „One Leg Too Few", aminek eredeti változatában Dudley Moore alakította a féllábú, ám ennek ellenére Tarzan szerepére jelentkező Mr. Spiggottot, míg a szerző az őt fogyatékossága miatt finoman, de határozottan elutasító producerként remekelt. A Maize tesztelése közben többször is eszembe jutott az évek során klasszikussá nemesedett szkeccs, mivel ahogy Tarzan szerepének eljátszásához elemi alapfeltétel, hogy az ember két, egészséges lábbal bírjon, úgy egy humoros kalandjátéknak is vannak bizonyos minimumkritériumai, amiket ha a fejlesztők nem tudnak teljesíteni, akkor a végeredmény épp olyan erőltetett lesz, mint a Maize.
Mindenek előtt le kell szögeznünk: az egy félresikerült katonai kísérlet keretein belül kitenyésztett, beszélő és járni is tudó, ám szerény szellemi képességű kukoricák megsegítésének történetét elmesélő programnak vannak jó pillanatai. Kiváló vizuális gegek épp úgy akadnak benne, mint ügyesen megírt dialógusok, vagy éppen jó értelemben véve roppant fárasztó helyzetek és tárgyleírások. Sajnálatos módon azonban ezek csak a viccek harmincöt-negyven százalékát teszik ki, a többi pedig esélyesen egy félmosolyt is csak abban az esetben vált ki belőlünk, ha az étrendünkben a gabonafélék, húsok és zöldségek után közvetlenül a szintetikus kedélyjavítók következnek. A kutatást végző tudósok post-it cetliken zajló diskurzusai eleinte még úgy-ahogy elmennek, de mivel ezek kizárólag arra épülnek, hogy az inkompetens Bob valami hallatlan hülyeséget művel, Ted nevezetű társa pedig erre a várható módon reagál, az agyonhasznált humorforrás nagyon hamar lapos lesz. Nem járunk sokkal különbül társunkkal, az orosz akcentussal zsörtölődő, önmagára első szám harmadik személyben hivatkozó plüssmedvével sem, aki szemkápráztató gyorsasággal lesz megmosolyogtatóból irritáló, a többi, mérsékelten szellemesnek még a tények indokolatlan megszépítésével sem nevezhető gegről pedig ne is beszéljünk. Mindez pedig akkor is súlyos gond lenne, ha a készítők nem akartak volna görcsösen, a műfaj Cook-hoz hasonló nagyjaira jellemző könnyedség és természetesség nélkül abszurdak és meghökkentőnek látszani. Úgy viszont, hogy többé-kevésbé rendszeresen elhasalnak ezen igyekezetük közben, a szövegkönyv sokkal inkább emlékeztet egy középiskolai osztály nem hogy komikusi véna, de minimális humorérzék és önkritika nélküli bohócának írására, mint egy, mestersége fogásait jól ismerő szerző munkájára. Természetesen, a kissé felemás összképen még bőven javíthatna a játékmenet, csakhogy, ahogy arra öt-tíz percen belül rájövünk, egy nem túl okos hat-nyolc éveseknek tervezett, meghatározhatatlan műfajú valamit kapunk, ami kihívás szempontjából egy negyed fokkal a sétaszimulátorok felett áll, de fényévekre van attól, hogy egy lapon lehessen emlegetni a kalandjátékokkal. Nincs más dolgunk, mint, hogy minden világító készséget felszedjünk, majd jól láthatóan kiemelt tárgyakon használjuk, vagy pedig a messziről kiszúrható, élénk színekkel kijelölt területekre tegyük le őket. Ez, finoman fogalmazva sem jelent szellemi kihívást, ahhoz pedig már végképp nem lehet mit szólni, hogy korrekt pályatervezés helyett a fejlesztők bicskanyitogatóan igénytelen módon narancssárga dobozokkal zárták el az ideiglenesen elérhetetlen szakaszokat és a zsákutcákat.
Vajon hova tegyem a ládát?
Összességében tehát a Finish Line Games fáradozásainak eredménye egy időnként határozottan vicces, de rengeteg, még csak meg sem mosolyogtató, izzadtságszagú töltelékpoénnal telezsúfolt, ráadásul játéktechnikailag sem túl jól muzsikáló mű lett, amit éppen annyira hívhatnánk farmszimulátornak, mint kalandjátéknak. Ezért, illetve mert az érte elkért húsz euróért akár a Grim Fandango felújított változatának egy digitális kópiáját is beszerezhetjük, bármennyire fáj is, de a játék leginkább hisztérikus röhögésre késztető eleme a jelenlegi, 3-4 órányi, felemás élményért irreálisan magas árfekvése. Egy komolyabb leárazásnál szigorúan saját felelősségre tehetünk vele egy próbát, de ennél többet nem ér.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. Meteoreso
2016.12.19. 20:30
Engem ez a Brickberry mindig zsörtölődő mackójára emlékeztetett.
A logikai részek fapadosak
... jó nagyon fapadosak de azért több mint egy sétasimulátor és van akinek be fog jönni az orosz akcentusos humor.
60%-ot megérn talán , főleg hogy sok youtubber merített belőle.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Crytek01
2016.12.20. 18:39
"fejlesztők bicskanyitogatóan igénytelen módon narancssárga dobozokkal zárták el az ideiglenesen elérhetetlen szakaszokat és a zsákutcákat."

Ez is egy poén ,de ezekszerint nem ment át.Várom ,hogy a kasszám számára emberi ára legyen és le is csapok rá.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!