iPon Hírek

Már az ókorban is észlelhették az Algolt

Dátum | 2012. 05. 10.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Perseus csillagképben található Algol nevű csillag régóta ismeretes az égbolt kutatói előtt. Az objektum ugyanis a legismertebb fedési kettőscsillag: a fényessége a két csillag kölcsönös fedései következtében szabályos, 68,8 órás (2,867 napos) periódussal változik a 2,1 magnitúdós maximum és a 3,4 magnitúdós minimum között.

A rendszer ezen különleges tulajdonságát 1667-ben észlelte Geminiano Montanari bolognai matematika professzor, aki mindössze annyit állapított meg, hogy az Algol időnként elhalványul. Honfitársa, Jacopo Filippo Maraldi és a szászországi földműves, amatőrcsillagász, Johann Georg Palitzsch már azt is észrevette, hogy a fénycsökkenés periodikusan ismétlődik. A rejtélyt végül a hollandiai származású angol John Goodricke oldotta meg 1783-ban. A londoni Királyi Társaságnak küldött levelében azt írta, hogy az ingadozást vagy a csillag felszínét borító sötét foltok okozzák, vagy pedig valójában két csillag kering egymás körül, amelyek a Földről nézve szabályos időközökben elfedik egymást. Ő maga ez utóbbi lehetőséget tartotta valószínűnek.


A szakértők sokáig úgy gondolták, hogy ezek voltak az Algol legkorábbi észlelései, egy most megjelent tanulmány azonban arról számol be, hogy egyes jelek szerint Egyiptomban már 3000 évvel ezelőtt rögzítették a rendszer periodikus fényváltozásait. A Helsinki Egyetem kutatói következtetéseiket a Kairói naptárnak nevezett ősi papirusz adatainak statisztikai elemzésére alapozzák.

Hogy az Algol különleges természete esetleg már a régebbi időkben is ismeretes lehetett, arról neve is tanúskodik, amely arabul azt jelenti, hogy a Démon csillaga vagy az Ördög csillaga. A második században Ptolemaiosz „Perszeusz Gorgójának” nevezte az Algolt, mint ismeretes a görög mitológiai hős levágta a kígyóhajú lény halandó fejét. Számos kultúrában az Algolt az erőszakkal és a balszerencsével azonosítják, elmondható tehát, hogy régóta szélsőséges változékonyságot tulajdonítanak a rendszernek.

A finn kutatók azonban konkrétabb bizonyítékra vágytak holmi mítosznál és néphagyománynál. Goodricke egyik elképzelése szerint egy sötét objektum kering a csillag körül, amely periodikusan áthaladva csökkenti annak látszólagos fényességét. Másik ötlete az volt, hogy a csillag egyik oldala sötétebb, és tengelykörüli forgásából adódik fényesség változása. Elmélete 1881-ben nyert megerősítést, amikor Edward Charles Pickering felfedezte, hogy az Algol egy két csillagból álló rendszer, ráadásul ahogy Goodricke helyesen feltételezte fedési kettős: vagyis a rendszer halványabb csillaga időről időre kitakarja nagyobb fényerejű testvérét a földi megfigyelők elől. Mostanra már azt is tudjuk, hogy valójában hármas rendszerről van szó, az Algol C kicsit messzebb helyezkedik el a központi pártól, és távolabbi pályán kering.


Az ókori naptár elemzése úgy jön a képbe, hogy mivel az egyiptomiak előszeretettel tettek a jövőre vonatkozó jóslatokat, naptárukat is szerencsés és szerencsétlen napokra osztották. A Kairói naptár egy időszámításunk előtti 1200 körüli teljes év napjait listázza, a már említett kategóriákba osztva ezeket. Nincs információnk arról, hogyan döntötték el elődeink, hogy melyik nap lesz szerencsés és melyik kevésbé, a tudósoknak viszont volt erre egy érdekes ötletük.

A finn kutatócsoport statisztikai módszerekkel elemezte a naptár adatsorait, csillagászati eseményekkel egybecsengő ritmust keresve a szerencsés és szerencsétlen napok egymást követő rendszerében. Két egyértelmű periodikus mintát mutattak ki. Az egyik 29,6 napos volt, amely erősen megközelíti a holdhónap 29,53 napos hosszát. A másik periódus hossza 2,85 napnak mutatkozott, amely pedig az Algol fényváltozási periódusával mutat nagy hasonlóságot. A mai (2, 867 nap) és az akkori mérések közti eltérések a kutatók szerint nem a véletlen művei, hanem könnyen elképzelhető, hogy akkoriban az Algol még rövidebb periódussal változott. Más égi jelenséget nem találtak hasonló periódusidővel, így akár igazuk is lehet. Ha feltételezésüket valamilyen módon igazolni tudnák, akkor a Kairói naptár, és az esetlegesen a jövőben előkerülő más egyiptomi naptárak nagyon értékes csillagászati „adatbázisokká” lépnének elő, melyek több ezer évvel ezelőtti megfigyelések adatait rögzítik.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. bszoke88
2012.05.10. 17:56
hát, ha lehet hinni az ilyen-olyan ufo dokumentum filmeknek, az ókorban többet tudtak a csillagokról, mint mi most...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. zuldker
2012.05.11. 09:21
Ez sztem biztos. Valószinüleg más dolgokban is többet tudtak mint mi most.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. agyturbini...
2012.05.11. 10:37
Szerintem ez nem szegyen sot en buszke lennek erre, csak arra lennek kivancsi hogy hol szakadt meg ennek a tudasnak a tovabbadasa. Egy tippem van....
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!