iPon Hírek

Marcus Level - Az alku az alku

Dátum | 2016. 03. 09.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

A legtöbb szakmának van némi előnye azon kívül, hogy gyakorlója az űzésének köszönhetően nem hal éhen. Egyesek kedvezményes áron vásárolhatnak, mások hasznos kapcsolatokhoz jutnak és jócskán akadnak olyanok is, akiknek bizonyos dolgokért nem kell fizetniük. Utóbbiak közé tartoznak a kritikusok is, akiknek a közvélekedés szerint kijut a földi örömökből, hiszen szakterületüktől függően ingyen járnak moziba, potyáznak a kiállításokon, vagy éppen elég csak egy három sorból álló sablonlevéllel megkeresniük valamelyik fejlesztőt, kiadót, vagy PR-marketing ügynökséget, és a digitális terjesztésnek hála, emailfordultával érkezik egy, a nettó minimálbér harmadába-negyedébe kerülő sikerjáték kódja. Ez többnyire így van. Viszont minden alkalommal, amikor az ítész látszólag ingyen bezsebel valamit, köttetik egy fausti alku. Ez így szól: nem érdekel, hogy ki vagy. Nem ismerlek és nem is akarlak ismerni. Viszont elvárom, hogy értékeld a játékot és behatóan ismertesd meg a közönséggel. Kifogás nincs. Ha feltelepítetted a gépedre, vagy letöltötted a konzolodra, a kritikának el kell készülnie, ha törik, ha szakad, különben többet nem kapsz kódot. Ez többnyire egy nyílt, egyszerű és becsületes üzlet. Akad azonban a játékoknak egy egészen speciális változata. Ezek a címek nem jók, de nem is kiakasztóan rosszak, és nagyjából-egészében olyan élményt nyújtanak, mint amikor az embert egy különösen kétes hírnek örvendő csapszéken lezajló vidám és kötetlen verekedés közben orrnyergen dobják szikkadt pogácsával. Fájdalmasnak fájdalmas az élmény, nem kívánjuk vissza, de ha belegondolunk, valami sokkal rosszabb is eltalálhatott volna minket, és mivel még mindig van pulzusunk, nem is nagyon ildomos panaszkodunk. Nem lehet tehát metszően gunyoros kritikát írni az efféle címekről, mert az egyszerűen nem lenne tisztességes. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az ilyen programok általában annyira összetettek, mint a Teletubbies cselekménye, tehát ha az ember különösen hosszú mondatokban fogalmazza meg a lényegüket, akkor sem jön össze az elvárható cikkterjedelem. Ezért az egyszeri szakújságíró kínjában mindent bevet, hogy az olvasó egyrészt egy szabvány Twitter-üzenetnél vagy kínai tanmesénél hosszabb szövegből tudja meg, miről is van szó, másfelől, vért izzad, hogy valamiféle esztétikai élményt nyújtson. Az egy a YouTube-on is megtekinthető rajzfilmsorozat alapján készült Marcus Level, amiben egy videojátékba beszippantott srác bőrébe bújhatunk bele, iskolapéldája ezeknek a játékoknak. Egy közepesen bugos és nem túl érdekes platformer, amiben a karakter magától mozog, tehát csak az ugrással kell foglalkoznunk. Kalandjaink során trófeákat kell gyűjtenünk, hogy egyik világból a másikba jussunk. Szintenként 5 olyan ismétlődő feladatot teljesíthetünk, mint a szakasz bizonyos idő alatti teljesítése, tárgyak begyűjtése vagy az elhalálozás nélküli végigvitele. Ennyi.
A játék pontosan annyit nyújt, mint amennyit ez alapján gondolhatunk róla, azaz ha van egy hat-nyolc év körüli rokonunk, ő egy darabig elszórakozgat vele, de egyébként semmi olyan nincs benne, ami minimálisan is érdekessé, vagy egyáltalán figyelemre méltóvá tenné. A bejárható világok ordas közhelyek, a zene tinglitangli tucatmuzsika, az ellenfelek java része egy helyben áll és semmit sem csinál, és az egyetlen dolog, ami miatt felkeltheti bárki figyelmét, az a francia animáció legszebb hagyományait idéző, karakteres grafikája. Egyébként semmi olyan nincs benne, ami miatt kicsit is érdemes lenne vele foglalkozni, ha nem vagyunk rákényszerítve arra, hogy betartsuk egy alku ránk eső részét. Külön öröm, hogy mivel a feladatokat nem lehet egyetlen végigjátszás során teljesíteni, többször is neki kell futnunk ugyanannak a pályának, ami igen bölcs döntés, mert köztudomású, hogy a megcélzott 5-12 közötti korosztály legendás monotóniatűréssel bír, és semmit sem imád jobban, mint hetedszerre is belekezdeni valamibe, csak azért, hogy legyen elég trófeája ahhoz, hogy továbbmehessen. Az pedig szinte biztos, hogy a játék nem csak a jobb sorsra érdemes játékújságírókat, hanem a tesztereket is kómába juttatta, mert ha nem is hemzsegnek, de előfordulnak benne a továbbjutást lehetetlenné tevő bugok, amik miatt hősünk beleakad a semmibe, és nem tud tovább menni. Összességében a Marcus Level leginkább azokra a nagybevásárlóközpontokban kapható, gombokért árult játékokra emlékeztet, amikről ordít, hogy a legtöbb amit el lehet várni tőlük az, hogy nem kergetnek az őrületbe és segítenek abban, hogy teljen az idő. Ha egy fiatal rokonunknak nincsenek nagy igényei, egy délutánt elszórakozhat vele, de azért biztos ami biztos, a családi béke fenntartásának érdekében vegyünk az ajándék mellé egy tábla márkás csokoládét is.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!