iPon Hírek

Még mindig zavartalanul működik Kína holdi távcsöve

Dátum | 2015. 10. 16.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Amikor 2013 decemberében a Csang-o ji-hao 3 nevű szonda leszállt a Holdra, Kína a harmadik állammá vált az Egyesült Államok és a Szovjetunió után, amely irányított leszállást hajtott végre égi kísérőnkön. A landolás ráadásul az első kontrollált leszállás volt 1976 óta. A landolóegység az Esők tengere (Mare Ibrium) északi részén, nem messze a Hold északi pólusától érte el a felszínt, majd kiengedte tárolóegységéből a Jütu nevű holdjárót, amely néhány hétig vizsgálta holdi talajt, mielőtt egy mechanikai hiba következtében leállt. A kommunikációs kapcsolat az idei évben szakadt meg végleg a roverrel. A holdjáró és a történelmi jelentőségű landolás mellett viszonylag kevés szó esett arról, hogy a Csang-o 3 számos érdekes tudományos eszközt, köztük egy ultraibolya tartományban vizsgálódó távcsövet is magával vitt, amely a zord körülmények ellenére 18 hónap elteltével is működik. Az ultraibolya sugárzás vizsgálata különösen fontos az univerzum aktív folyamatai, például a csillagkeletkezés tanulmányozása során, a Földről azonban ez nem valósítható meg, mivel a légkör (szerencsénkre) elnyeli az UV-sugarak javát.
A Csang-o ji-hao 3 a Holdon a Jütu felvételén
Az ilyen folyamatokat tehát elsődlegesen keringő űrtávcsövekkel vizsgálják a szakértők, a légkör nélküli Hold azonban szintén kiválóan alkalmas az ilyen műszerek bázisául. A dolognak persze hátrányai is vannak a Föld vagy a Nap körüli pályára állított távcsövekkel szemben, hiszen a környezet jóval barátságtalanabb, a távcső viszonylag messze van a Földtől, és az épségben való leszállás megvalósítása érdekében erősen korlátozni kell a műszer tömegét is. Ha azonban valaha is állandó bázist építünk ki a holdon, egy ottani távcső mindenképp jó ötlet lehet, hiszen ezt javítani például sokkal egyszerűbb lesz, mint egy keringő űrteleszkópot. A kínaiak LUT nevű (Lunar-based Ultraviolet Telescope, holdi ultraibolya távcső) távcsöve pontosan ezen koncepció tesztelésére szolgál. A meglehetősen pici, mindössze 150 milliméteres tükörátmérőjű távcsövön olyan rendszereket próbálnak ki a kutatók, amelyek létfontosságúak lesznek egy komolyabb holdi teleszkóp üzemben tartásához.
Az M101, avagy a Szélkerék-galaxis a holdi távcső szemével
A porosodás elkerülése érdekében például szürkületkor és pirkadatkor becsukódnak a távcsövet védő ajtók, mivel korábbi vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a por mozgásának túlnyomó része erre az időszakra tehető az égitesten. A kutatók becslése szerint az elmúlt 18 hónap alatt 1017 nagyenergiájú, a Napból érkező proton találhatta el a távcső tükrét, amire szintén fel kell készülni a jövőbeni műszerek tervezésekor. A kínaiak szakértők 44 alaposan tanulmányozott csillagról készítettek rendszeresen felvételeket a távcsővel, hogy értékelni tudják a műszer hatékonyságát, és azt tapasztalták, hogy az elmúlt másfél év alatt nem romlott a felvételek minősége. Bár a távcső eddigi megfigyeléseiből valószínűleg nem fognak tudományos szenzációk születni, nagyon jelentős technikai bravúrnak számít, hogy a rendszer egyáltalán működik, és ráadásul úgy tűnik, hogy teljesítménye változatlan tudott maradni a leszállás óta, igazolva, hogy valóban lehetséges és van is értelme távcsövet telepíteni a Holdra.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!