iPon Hírek

Mégsem fiatalító hatású a GDF11 nevű fehérje?

Dátum | 2015. 05. 21.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Egy új kutatás eredményei szerint könnyen lehet, hogy mégsem abban a fehérjében rejtőzik a fiatal vér regeneráló hatásának titka, amelyet nemrégiben azonosítottak a kutatók. A szakértők másfél évszázada igyekeznek kideríteni, hogy a parabiózis nevű eljárás, vagyis egy fiatal egyed vérének egy idősebb állatba történő átvezetése valóban alkalmas-e az idősebb példány megfiatalítására (minden jel szerint igen), és hogy milyen faktorok segítik elő ezt a hatást. Ahogy arról február eleji cikkünkben beszámoltunk, számos kísérlet tanúskodik a módszer jótékony hatásairól: több esetben is megfigyelték például, hogy az eljáráson átesett idős egerek izmai regenerálódtak, és romló kognitív képességeik is helyreálltak. Ezen eredményeket véve alapul több labor is azzal próbálkozik, hogy a fiatal vérrel egyező hatású hatóanyagokat dolgozzon ki az Alzheimer-kór és más, főleg időseket érintő kórképek gyógyítására. 2013-ban úgy tűnt, hogy a Cambridge kutatóinak sikerült azonosítaniuk, hogy a vér melyik összetevője felelhet a pozitív hatásokért. Amy Wagers és kollégái rájöttek ugyanis, hogy a GDF11 nevű fehérje szintje egerekben az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken. Ha viszont az idős egerek külső forrásból hozzájutnak a proteinhez, látszólag újjászületnek: a szívükbe injekciózott fehérje például visszafordítja a szívizom megvastagodási folyamatát, így szerv újult erővel képes ellátni feladatát. A GDF11 ezen túl az agyra is jótékony hatással van, hiszen új véredények és neuronok kialakulását segíti elő, és a vázizmok regenerálásáért felelős őssejteket is aktívabb működésre ösztökéli.
Ezek az eredmények tehát azt sugallták, hogy valóban a GDF11 állhat a fiatal vér gyógyító hatásai mögött. A dolog csak azért tűnt furcsának, mert a fehérje nagyon hasonlít egy másik proteinre, a miosztatinra, amely viszont az izmokban pontosan ellentétes hatású, mivel megakadályozza, hogy az őssejtek a felnőtt szövetben differenciálódni kezdjenek. El lehet tehát képzelni, hogy mekkora meglepetést okozott, amikor valaki azzal állt elő, hogy a miosztatin közeli rokona segíti az izmok regenerálódását, mondja David Glass, a Novartis izomrendszeri betegségeket kutató részlegének igazgatója. Glass és kollégái annyira meglepődtek az eredményeken, hogy nekiláttak megkeresni, mi állhat a GDF11 szokatlan hatásának hátterében. Először megvizsgálták azokat az antitesteket és egyéb összetevőket, amelyeket Wagers csoportja használt a GDF11-szintek ellenőrzésére. Ennek során rögtön kiderült, hogy gondok vannak az eredményekkel, a Wagersék által használt anyagok ugyanis nem tudtak különbséget tenni a miosztatin és a GDF11 között. Amikor aztán a Novartis kutatói a GDF11-re specifikus reagensekkel is megmérték ennek vérbeli szintjét, kiderült, hogy a fehérje mennyisége mind az egerek, mind pedig az emberek esetében növekszik az életkorral.
A következő lépésben Glass és kollégái vegyszerek keverékével sérüléseket váltottak ki néhány egér vázizmaiban, majd nagy mennyiségben GDF11-et injekcióztak a sérült területekre. Az izmok meggyógyítása helyett a fehérje tovább rontott a helyzeten, mivel a szövet természetes regenerációját is megakadályozta. Glass elmondása szerint mindez persze nem jelenti azt, hogy a parabiózis nem működik, de az igen valószínűnek tűnik, hogy nem a GDF11 áll a jótékony hatás hátterében. Az eredmények ugyanakkor az eddiginél kielégítőbb magyarázatot adnak a Novartis egy új kísérleti szere, a bimagrumab működésére: az izomsorvadás ellen kifejlesztett hatóanyag a miosztatin mellett valószínűleg a GDF11 működését blokkolja, és ezért különösen hatékony a kóros folyamat lelassításában. Wagers viszont úgy véli, hogy az eredmények nem feltétlenül jelentik saját kutatásának cáfolatát, mindössze arról lehet szó, hogy a GDF11 hatása jóval összetettebb, mint sejtették. Könnyen elképzelhető például, hogy a fehérjéből több különböző típus létezik, és ezek közül csak az egyik mennyisége csökken a kor előrehaladtával. Azt mindkét tanulmány megerősíti, hogy a GDF11-ből a túlságosan kevés, és a túl sok is gondokat okozhat. A szakértő azt is hozzáteszi, hogy a Novartisos csapat sokkal súlyosabb sérüléseket indukált a kísérleti egerekben, mint saját kollégái tették, és ezt követően jóval nagyobb mennyiségű GDF11-gyel próbálták helyrehozni a károkat, így az eredményeket nem lehet közvetlenül egymáshoz mérni.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!