iPon Hírek

Megvan az első exohold-jelölt

Dátum | 2014. 04. 15.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Egy nemzetközi kutatócsoport ráakadt az első olyan égitestre, amely nagy valószínűséggel egy extraszoláris bolygó körül keringő hold. A dolog pikantériája, hogy ezen konkrét exohold létezését lehetetlen lesz megerősíteni, a felfedezés ugyanakkor utat mutathat más hasonló, könnyebben észlelhető égitestek detektálása felé. „Ezt az exohold-jelöltet valószínűleg soha többé nem fogjuk látni” − mondja David Bennett, a kutatás vezetője, a Notre Dame Egyetem asztrofizikusa. A szakértők új-zélandi és tasmániai távcsövek segítségével, gravitációs mikrolencsézéssel detektálták az égitestet, amelynek észleléséhez tehát a csillagok különleges együttállására volt szükség. Gravitációs mikrolencse-hatásról akkor beszélünk, ha az észlelő és a távoli objektum közt megfelelő távolságban átvonuló csillag időlegesen felerősíti és fókuszálja a távoli égitest fényét. Ha a lencse, vagyis a köztes égitest kísérővel is rendelkezik, ez utóbbi második lencseként viselkedik a rendszerben, és befolyással lesz az észlelő elé vetülő kép minőségére. A fénygörbék alakulásából aztán következtetéseket lehet levonni azzal kapcsolatban, hogy a csillag és a bolygó tömege milyen arányban van egymással. A lencse persze nem minden esetben csillag, hanem nagyobb méretű bolygó is lehet. Ha ennek akad holdja, a mikrolencsézés vizsgálatából a kísérő tömege is behatárolható.
A szakértők évek óta igyekeznek lencsevégre kapni az első exoholdat, mostanáig azonban nem jártak sikerrel, holott mindenki úgy gondolja, hogy a Naprendszer planétáiból és azok holdjainak nagy számából kiindulva, a világegyetem más részein is rengeteg hasonló égitest lehet. A mostani felfedezés során a szakértők annyit tudtak megállapítani, hogy a gravitációs mikrolencseként viselkedő égitestet egy tömegének kétezred részét kitevő objektum kíséri. A probléma a dologgal, hogy azt viszont nem tudni, hogy a nagyobbik égitest csillag vagy bolygó. A mérések alapján ugyanis ugyanúgy elképzelhető, hogy egy halvány csillagról és egy 18 földtömeget kitevő bolygóról van szó, mint az, hogy egy Jupiternél nagyobb bolygó és Földnél kisebb holdja alkotja a lencserendszert. A duó távolságának pontos ismerete nélkül azonban lehetetlen eldönteni, hogy melyik alternatíva felel meg a valóságnak, ezt pedig nem sikerült megállapítani. Mivel pedig az együttállás időközben véget ért, nincs lehetőség utólagos méréseket végezni a rendszerrel kapcsolatban. Az MOA-2011-BLG-262 katalógusjelű rendszer jellege tehát valószínűleg örök titok marad. Ami azonban az exohold-kutatás jövőjét illeti, ez a „félkész” felfedezés nagyon is sokat segíthet a szakértőknek. A lencséző rendszerek távolságát ugyanis nem lehetetlen megállapítani, ha kellően rákészülnek az észlelők. A Kepler és a Spitzer űrtávcsövek például eléggé távol vannak földi társaiktól ahhoz, hogy a kérdéses objektumra irányítva a parallaxis szög mérésével megállapítható legyen távolságuk. A következő hasonló mikrolencse-jelenségnél tehát már felkészültebbek lesznek a szakértők, és a rendszer távolságát is igyekeznek megállapítani.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!